A „nem kötöm másnak az orrára” kifejezés jelentése, hogy nem osztom meg mással valamely ügyemet, nem bízom másra a titkot. A szólások és közmondások kiemelkedő kutatója, O. Nagy Gábor szerint már a tizennyolcadik század elején megjelent ez a szólás „nem kell mindent az asszony orrára függeszteni” formában, majd a későbbi évtizedekben a függeszteni szó helyét a kötni vette át.
Az eredetileg német nyelven keletkezett (einem etwas auf die Nase binden) kifejezésben két momentum lényeges. Az egyik az orr: ha valami az orrunk előtt van, az orrunkra kötve, akkor aztán igazán közel kerül az érzékszerveinkhez (melyek közül az orr helyezkedik el legelőrébb és középen), nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ez tehát arra utal, hogy az orrunkra kötött dolgot világosan látjuk, részleteiben megfigyelhetjük.
A másik fontos momentum a kötés (korábban függesztés), ami viszont arra a teherre utal, amit egy ránk bízott titok hordozása jelent. Az orra kötött titok képesen azt is megjeleníti, milyen nehéz dolga van annak, aki más ember bizalmas információit ismeri.