egyperces...

Ember Áron

 Ember, áron alul maradt a Piacgazdaságban. 
    Zsákban nem vittel fel Isten a Dolgát. 
    Korlát a szabadságtalanság, kapaszkodni benne mégsem tudott. 
    Bukott lefelé a Jogálomásra. 
    Másra lõtte a fele Lõséget. 
    Bõséget imitálva szegély maradt. 
    Sarat hagyott maga után. 
    Sután változtatni próbált: 
    Ló-bált rendezett az utcán. 
    Murván két pár lóláb táncolt, 
    árkot sáncolt, láncot számolt. 
    Rászóét három táltos báró: 
    „Ráró! Kár volt megbotlani! 
    Kotlani kellett volna bajodon, 
    hajódon még emelt is volna az ár. 
    A Zár, tojásnak héja, felpattant volna, 
    s szólhatna dal a Titok Nyitjáról.” 
    (Itt jár jól, aki tovább nem olvassa.) 
    Hassa át a Tudatot a Múlt, 
    tanult volna belõle se élõ, se holt. 
    Sehol nem kell félni! 
    Élni tudni kell! 
    Siker visz fel az Égbe. 
    Végregajtják szándékait a Véletlenek. 
    Tétlenek, akik mindig úgy tesznek, hogy tesznek valamit. 
    Szavait jegyezzék meg e sorok írójának. 
    (Bírójának róják fel, hogy még mindig él.)

(BI)