egyperces...

Azon a napon hirtelen ötlettel leugrott a tizenhetesről, hogy nekivágjon a hegyoldalnak egy szűk, majdnem romantikus sikátoron át.
    Táskájában aznap is egy Ischler lapult. És ma még egy túrós is, a hírneves
Rákóczi, mert végre rászánta magát, hogy kipróbálja...
    Elsőnek az Ischlerrel végzett. Most sem csalódott, gyorsan, a lapjával lefelé falta be, hogy a csoki-lekvár ízekből összesimult jóságos massza melege azonmód átjárja belső részeit. Tudta persze, hogy a stresszoldásnak ily, a vércukor hirtelen megugrasztására játszó módszerét sokan ismerik, s a neves nőlapok mélyen megvetik... de ő akkor is, máskor is: igenis megkönnyebbült.
    Tudatosan tette, amit tett. Taktikája volt. És máma szándékosan indult kalandra.
    Nyúlt a túrós után, reménykedve, vágyva a jót, az újat...és nyúlt bele a cukrásztermék bő, elkenődött ragacsába, mert… jaj, a nett kockaforma megdőlt, s süllyedt máris az élvezeti érték.
    Dühös lett, aztán elszégyellte magát. 
    – Táskába egy Rákóczit? Hisz az már felsőbb dimenzió részese, csak tányéron, tortavillával ehető. Kockájáért pedig bárhol elkérnek másfél-két ischlernyit szemrebbenés nélkül.
    De késő volt kihátrálni a helyzetből. Ki kellett állnia, hogy férfimódra megküzdjenek. A roncsolt tetőzet alá szorult papírcsíkot nyirkos ujjakkal szabadította ki, majd egy új rohammal nekirontott a beltartalomnak.
    A másik dacolt vele, s képét-szakállát kente be.
    Ez váratlan volt. Mély stílustörés. Mert ugye arisztokratanyak se vergődik szutykos utcanép-mancsok között, hanem némán, a tőle elvárható méltósággal hajtja fejét önlént a penge alá. De ez itt, ez a...
    Csak nem képes tudni, valahogyan érezni, hogy kínzója fogazatát egészen eddig köznapi, silány nyalánkságok roncsolták...?! Csak nem megalázó neki egy ilyen, bizonyára mindenevő gyomor mélyére alácsusszanni? 
    És akkor harapott és nyelt, és megint harapott és újra. És végre összezárhatta reszkető ajkait.
    Másnap röstellte a dolgot. Nem kellett volna így nekirontania, Hisz tanulhatott volna tőle, ha egy kicsit több ideje marad. Formát, méltóságot, viselkedést is talán... kiegészíthették volna egymást.
    Ketten egy szikkadt, krémtelen világban. (PGy)