én nagyon elgondolkodtam...

 Mi bennünk a magyar

(részlet)

„… a magyar embernek mindig egzisztenciális ügye a sorsa, s vele szemben mindig negatív jellegű a magatartása. Világosan szemlélhető ez abban a sokak által megállapított tényben, hogy a magyar minden korban, minden vonatkozásban, továbbá akár mint egyes, akár mint nép, elégedetlen sorsával, ezért lázong, sőt ha teheti, egyenesen fellázad ellene… Ha a magyar múltjára nézve elégedetlen vele, ha jelenét éli, azaz jelen sorsához viszonyul, kesereg. Ha pedig jövőjére gondol, ha nem is kétségbeesett, de szkeptikus. A Kárpát-medencére gondolva, ahol nagy költőnk szerint élni, s halni kell, sohasem azt látja, hogy milyen előnyei származnak abból, hogy épp itt él, vagyis hogy milyen előnyei vannak sorsának, hanem mindig az kínozza, hogy milyen hátrányai vannak ennek. A Kárpátok sorsa így nem elsősorban bástya a magyar ember számára, amely megvéd, hanem fal, amely bezár…”

Megjelent 1942-ben, az Új Magyar Museum-ban, Kassán

(ÚK)