egyperces...

Az év verse

Merész Sándor nevéhez méltón szinte sohasem izgult, a reflektorfényben most mégis enyhe remegést érzett a gyomrában. Huszonnyolc éves kora ellenére a Szórakoztató Főosztály fiatal menedzserének jutott az a megtiszteltetés, hogy főműsoridőben, élő adásban átadja Az év verse vetélkedő fődíját.

            Valójában nem is eshetett másra a választás, hiszen eredeti ötlete rendkívül népszerűnek bizonyult, a hetente jelentkező vetélkedő alakulását milliók követték, meghaladva a legnépszerűbb szappanoperák nézőszámát is. A siker még a tapasztalt televíziós veteránokat is meglepte: Ki hitte volna, hogy a kultúra ekkora tömeget képes huzamosan lekötni?

            A fiatalembert büszkeség töltötte el, hogy a versenyre a többezer amatőr mellett jónéhány József Attila és Kossuth-díjas hivatásos költő is nevezett, akik közül sokan a díjkiosztóra is eljöttek a művelődésügyi miniszterrel egyetemben.

            Merész Sándor az erre az alkalomra vásárolt elegáns esésű Armani öltönyében a mikorofonhoz lépett.

            - Kedves nézőink és Tisztelt vendégeink! Azt a nagyszerű feladatot kaptam, hogy az 52 hete a nyilvánosság előtt zajló művészeti csatározás záróakkordjaként Az év verse fődíját, egy 18 karátos aranytollat, a velejáró 5 millió forintos ösztöndíjjal együtt átadjam. Higyjék el, a mindvégig káprázatos teljesítményt nyújtó versenyzők művei közül rendkívül nehéz volt kiválasztani a legjobbat. Ehhez óriási segítséget kaptunk Önöktől, kitartó és lelkes nézőinktől, hiszen az év során több millió sms-ben hívták fel figyelmünket kedvenceikre. Most pedig felkérem vetélkedőnk első helyezettjét, a jónevű, hivatásos társait is maga mögé utasító Keserű Zoltán műkedvelő költőt, hogy vegye át Az év verse fődíját!

            - Köszönöm szépen! Annyira meghatott vagyok, hogy hirtelenjében keresnem kell a szavakat, ám azt bizton állíthatom, hogy amatőr versfaragó pályafutásom különleges állomása a mai. Ez az 52 alkalom nemes versengést hozott és páratlan erőpróba elé állított műkedvelő és hivatásos költőt egyaránt. Igazi embert próbáló és lélekformáló feladat a Kotász-fűszerkeveréket hol kifinomult művészi eszközökkel, hol pedig nyersebben, de mindig a célnak megfelelően 52 különböző versformába gyúrni. Talán az adta nekem a többletet, hogy egy olyan kimelkedő minőségű termékről van szó, melyet magam is szinte naponta használok ízesítésre. Ahogy utolsó versemben, a szívemhez közelálló haikuban találóan megfogalmaztam:

Győződj meg róla,
a Kotász-keverék az
istenek sója.

 (Tintaman)