településeink…

Gégény

Gégény község Szabolcs-Szatmár-Bereg

megyében, az Ibrány–Nagyhalászi kistérségben.

Fekvése 

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nyírségben, a 

Rétköz délkeleti szélén fekvő település. Ajak 13 km, 

Nyírbogdány 12 km, Dombrád 11 km, Székely 7,5 

km, Berkesz6 km, Nyírtass 6 km, Pátroha 5 km, 

Demecser 4 km távolságra található.

Vonattal elérhető a Nyíregyháza–Záhony-

vasútvonalon.

Nevének eredete 

Neve ismeretlen eredetű, lehet, hogy a „gége” közszó

képzős alakja, lehet személynév is.

Története 

A település nevét egy 1406-ban kelt oklevélbe foglalt

adománylevélben említették először. Az adománylevél

szerint IV. László a Gégényben lakó Mikust, Jánost és

Herceg fia Bácsot szabolcsi várjobbágyai közül

kiemelve nemesekké tette, Belgégény és Külgégény

birtokokat adományozva nekik. A falu tehát a

szabolcsi vár birtoka volt, az adományos családok

utódait – bár rokonságuk nem bizonyítható –

Gégényieknek nevezték.

Az említett 1406. évi oklevélben az eredeti

adományosok negyedik és ötödik ízbeli fiú- és

leányági utódai osztozkodtak a birtokon. Az egyik

falura (Belgégény) a 14. század közepén –

feltehetően házasság révén – több, közeli faluról

elnevezett kisnemesi család (Lővei, Megyeri, Vajai,

Sényői stb.) is birtokjogot formált. A 15. században a

Várdai családbeli Miklós, Simon és Mátyás a Gégényi

család egyik özvegyétől vétel útján jutott gégényi

birtokához.

1556-ban 8 dézsmafizető háztartása volt, mintegy

40-45 lakossal. 1588-ban az Ibrányiaknak 15, a

Nyakas testvéreknek 6, Megyery Boldizsárnak 7

jobbágya élt benne.

A 16. század végén a falu még két különálló település

volt; ekkoriban már Külgégényt hívták

Egyházasgégénynek, a Megyery és Nyakas család

része ebben a faluban volt. A Várdai család 1611-ig –

míg fiágon ki nem halt – itteni birtokát megtartotta,

az osztozkodáskor a két falu felét bedegi Nyári Pál

kapta meg. Másik felén a 15–16. században a

Megyery, a Petneházy, az Ibrányi és a Nyakas család

osztozott. 1618-ban hat földesura volt, 36

jobbágyházzal. Négy év múlva Nyakas György

egyházasgégényi birtokát a demecseriek pusztaként

használták. A 18. század elejére ugyancsak pusztává

lett a Megyeryek birtokrésze is.

1720-ban 4 telkes jobbágy és zsellércsalád lakta. A 

jobbágyfelszabadítás idejére a korábbi földesurak

közül csak a Jósa és a Jármy családok maradtak meg,

mellettük több birtokos (Mezőssy Tamás, Vay

Ábrahám és a Borbély család) kisebb részeket bírt

belőle; lakóinak száma 491 volt. 1870-ben 112 háza,

740 lakosa volt 4518 kat. holdnyi határán; 1910-ben

200 háza és 1500 lakosa volt.

Népcsoportok 

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a 

magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[2]

Nevezetességei 

Református templom.

Emlékpark.