jó éjt...

Éjszaka csendje
S a puha ágy reám vár
Nem hagyom cserbe...

(VA)

 Szaki bácsi mondta...

felizgatta a vezérlés a kárpitbolhát, ezért durtnádoltam a pozitív gondolkodást, így átcsúszik a zöldkártyán…

vajon hová lett az egér...?!

ötlet - sarok...

Kalapács

Válassza meg helyesen a munkájához szükséges szerszámot. Könnyű famunkákhoz szeghúzó, vagy kis- illetve nagy szeg­verő kalapáccsal lásson hozzá; finomabb műszaki feladatokhoz fogjon a kezébe gömbfejű kalapácsot, kényes felületeken műanyag fejű vagy fakalapáccsal dolgoz­zon. A komoly ácsmunkához vagy éppen cölöpveréshez már ékelőkalapácsot, ill. pörölyt használjon.

Melyik fajtát használjam?

A közönséges kalapács diófa vagy kőris nyél­lel készül, és acélból van a feje. Gyártanak acélfejű kalapácsot üvegszál nyéllel is, sőt acélfejűt acél nyéllel - ez utóbbiak elsősor­ban szeghúzó kalapácsok. A jobb szerszá­mokon lyukacsos gumi borítja a nyelet, hogy a kalapács ne csúszkáljon a kézben, és fel­fogja a kalapáláskor keletkező rezgéseket. A diófa nyél eltörhet, ha nagy megterhelés­nek van kitéve, az üvegszálból vagy acélból készült nyeleket lehetetlen tönkretenni. Anya­gukon kívül a kalapácsok funkciójuk szerint is osztályozhatók.

Szeghúzó kalapács: a fej egyik vége kétágú, hogy a szeget közrefogja. Ha a fej megka­paszkodott a szegben, a nyelet úgy húzza meg, mint egy fogantyút.

Szegverő kalapács: könnyű szerszám, amellyel fába verhet szegeket. A fej egyik vé­ge lapos, ezzel a kis szegek beütését kezdje el. (A fej tömege 0,2-0,5 kg-ig terjed.)

Nagy szegverő kalapács: olyan, mint az elő­ző, csak a fej tömege ennél 0,5 és 1,5 kg kö­zött mozog.

Gömbfejű kalapács: a fej egyik éke le van gömbölyítve. Fémmegmunkáláshoz, karosszériaegyengetéshez és szegecsek beveréséhez használják.

Ékelőkalapács: nehéz, mintegy 2 kg-os acél­feje van. Vésőt, furatkészítő szerszámot szo­kás beütni vele. Védőkesztyű és -szemüveg használata ajánlott.

Műanyag fejű kalapács: gyakori, hogy a fej két vége más-más anyagból - műanyag, gu­mi, vörösréz - készül. Az egyik leghaszno­sabb fajtán a fej egyik oldalán kemény, a má­sikon puha a gumi. A fej vége gyakran lecsavarozható és ki­cserélhető aszerint, milyen munkát kell vé­gezni a szerszámmal - de az elkopott fejvé­get is ki lehet rajta cserélni. Ezzel a szer­számmal roncsolás nélkül üthetők a felületek.

Fakalapács (ácskalapács): a feje lapos, és rendszerint bükkből készítik. Elsősorban favégű vésők, ékek beütéséhez való.

Pöröly (ráverő kalapács): nagyon súlyos a feje (akár a 10 kg-ot is elérheti), és hosszú a nyele, hogy nehéz munkát is végezhessen vele. A fej vége lapos és gömbölyű is lehet. Ha kicsit akar vele ütni, a fejhez közel fogja meg a nyelet, majd a pörölyt ejtse rá a beve­rendő tárgyra. A nagy ütéshez lejjebb fogja meg a nyelet, és úgy sújtson le vele, mint egy baltával.

A szerszám javítása

Laza fej: régi kalapácsok nyele összezsugo­rodhat, és a fejet tartó acél vagy keményfa ékek is kilazulhatnak. A laza faéket vegye ki, és vízhatlan faragasztóval ütögesse vissza a helyére. Ha az acélból készült ék lazul ki, te­gyen kis, hegyes faszilánkokat az ék mélye­désébe, s utána ütögesse vissza az éket.

Sérült nyél: Ha a nyél elrepedt vagy súlyosan megsérült, fogja be a kalapács fejét satuba, és fúrjon lyukakat a nyélbe, hogy meglazítsa a fejet rögzítő ékek szorítását. Ha a szerszám engedi, akkor ide-oda mozgatva húzza ki a nyelet. Ha nem sikerül, akkor keskeny favésővel és fakalapáccsal vésse ki a nyelet a fej­ből.

A kalapácsfejet vigye el a szerszámboltba, és kérjen bele megfelelő méretű új nyelet. Le­het, hogy dörzspapírral a nyelet meg kell csi­szolnia ahhoz, hogy jól illeszkedjen a fej nyí­lásába. Ha a nyél akkora, hogy ékek beüté­sére már nem maradna hely, akkor fogja sa­tuba, és a felső végére fűrészeljen bemetszéseket (valamivel mélyebbeket, mint az ékek hossza). Bújtassa a nyelet a fej nyílásába, majd a nyél szabad végét jó erősen ütöges­se kemény felülethez, hogy a fej egyre lejjebb csússzon. A nyélnek a fejen túlnyúló részét fűrészelje le, végül verje be az ékeket úgy, hogy a végük egy szintben legyen az új nyél végével.(ezermester)

nem részeg...!

hanem esővíz-minőségellenőr...! elég régi szakma ez, csak nem beszél róla annyit a média, mint a többiről... városban és faluhelyen egyaránt megtalálhatók... száraz változata is létezik, őket beton-, illetve talaj-minőségellenőröknek nevezik...!

életmód – perc…

Az optimizmus távol tarthatja az orvost

Nagyobb valószínűséggel lettek betegek vagy haltak meg három évtized távlatában azok, akik egészségi állapotukat eleve rossznak ítélték meg.

Több mint 8 ezer svájci férfi és nő válaszolt egy vizsgálatban arra, hogy mennyire tartja magát egészségesnek, majd harminc év elteltével megnézték a kutatók, hogy az egyes válaszadói csoportokban hányan voltak betegek, illetve hányan haltak meg időközben.

A Matthias Bopp által vezetett felmérésben az egészségi állapotravonatkozó válaszok a kiváló, jó, gyenge, nagyon rossz kategóriákba kerültek. Kiderült, hogy azok a férfiak, akik az alsó kategóriába sorolták egészségüket, háromszor nagyobb valószínűséggel haltak meg a követés ideje, azaz harminc év alatt, mint azok, akik a felső kategóriába sorolták egészségüket. A nőknél ez a különbség kétszeresnek adódott. Az eltérések kisebb mértékben ugyan, de minden közbenső kategóriában is megfigyelhetők voltak.

Miután az elemzésnél figyelembe vették a vizsgálatba bevont személyek kockázati tényezőit, például a dohányzást, valamint valós orvosi kórtörténetüket, a saját maguknak előre jelzett egészség és a halálozási valószínűség közti kapcsolat még mindig érvényes maradt. (Public Library of Science ONE)

tárlat  - látogató...

Frida Kahlo festészete

csak egy gondolat...

ritkán van alkalom arra, hogy másoknak valamiben igazán segítsünk, de apró szivességeket minden nap tehetünk...

.

elegáns és kényelmes...

egyperces…

Túl a harmincnyolcon

Jó ideje nem foglalkozom a korommal, apró módosítással kicsit inkább a kórommal, ami szemtelenül belém lopózott a minap.

Voltak apró előjelek, hogy a kerek inkább lapos, a befagyott és féléves kemény hórukk után mégis kiengesztelődött vállam dacoskodott, majd így szólt:
- Te, figyelj már, fogadhatnál egy hordárt ennyi cuccnak, amit cipelsz!
- Mit képzelsz! - horkantam fel - szórakozásból fecceltem beléd annyi energiát?! Tűrj, melózz, különben úgy jársz, mint az "egyszeri" lova.
- Tudom, tudom, mire hozzászokott az éhezéshez ...

Szokásomhoz híven nyúlcipőt húztam, s mint akit épp törökök űznek, igyekeztem mielőbb hazaérni. Az ám, de valahogy elfogyott a levegő. Még ez is! 
Hej, a keserves jó Istenit, hát már ebből se jut elég?! - mérgelődtem - és elkönyveltem, hanyatlok, mint a római birodalom. No, majd lassítok - határoztam el - beosztom az ájert, ha már ezt is árendába kapom, amilyen bolond ez a világ.

Biztos a mogyoró vagy az éger virágzik, ötlött belém, azért érzem magam ilyen kínosan, s már épp a télvégi temetésem szervezésébe kezdtem, amikor Őhetykesége a halántékom körül belém nyilallt.
Esetleg Mr. Flu-hoz lenne szerencsém? - villant át az agyamon, s puszta kíváncsiságból megnéztem, a jó öreg Celsius 100-as skáláján melyik előkelő hely az enyém.
Semmiség, néztem meg a beosztást, ezt holnapra kialszom.

Valahol a kerge tyúk és a részeg disznó közti állapotban ébredtem. Káráltam volna, ha lett volna hangom. Vidám volt a család többi tagja, végre egy szál hangot sem hallatok.
Életemben nem éreztem magam ilyen könnyűnek, szállni tudtam volna, ha a nehézségi erő meg nem akadályoz. Csupán az időnek nőtt ólomlába, s a máskor ripsz-ropszra meglévő főzőcske most sehogy sem akart véget érni. Ráadásul a fejem köré abroncs nőtt, míg belülre valaki a száztagú cigányzenekart szerződtette. Nem ám Flo Rida számot, még csak nem is talpalávalót húztak, csak boldog összevisszaságban cirpeltek belül.
Jócskán túl voltam a harmincnyolcon, amikor eldöntöttem, nem iszom Harpic-ot, inkább kis szintetikus C-vitaminnal próbálkozom. Amúgy meg gallér mögé behajintottam egy lázcsillapítót, biztos, ami sicher.

Talán mégsem a magasságos, de valaki mégis figyelmeztetett másnap, hogy hétágra... 
Ja, hogy úgy, kelni illenék! - sodródott át az agyamon a gigászi felismerés.
Szépen sütött a nap, s a tél mocskát sikerült kellően illusztrálnia valamennyi ablaküvegen.
"Lesz maga juszt is az enyém, csak az enyém...", dudorásztam a vetési varjak kellemetlen összhangzattanában, s egy semmiségnek ígérkező székmagaslatra szökelltem. Talán a "Szombat esti láz" utóhatása tartott még, mert hirtelen egy balra át beugrós libelle formációval talajt értem. Hogy én miket tudok! ... és akkor még a Denise Billmann-féle piruettről nem is tettem számadást.
Node, mire ez a nagy kapkodás! - morfondíroztam, s egy jól célzott lépésváltással ismét elértem a szék tetejét. Laza mozdulatokkal kaptam le a karnist a helyéről, de most az is ellenem esküdött. Lágyan landolt a fedélzeten, s már csak a falból kiálló tartó kapocs helyét csodálhattam. Az üvegben már nem tettem kárt.
Jól esett a teraszra kivágtatni, bár a langy szellőnek mutatkozó fuvallat kissé keservesen esett.

"Tanár úr, én készültem...", nagyon komolyan készültem. Hajpánt a homlokom köré, kellő bugyor a testemen, mint aki Alaszkába indul. Nekifeszültem a kinti üvegsikálásnak. Volt is sikerélményem, de még milyen! Viszontláttam valakit, akinek ugyan be nem mutatkoztam, de legalább jó alaposan szemügyre vettem. Velem szemben ugyanazt művelte, amit én, csak felettébb szörnyen nézett ki. Szeme, mint Káé, a kígyóé, onnan a Dzsungel Könyve lapjairól, amint éppen ezer karikával a szeme körül az aktuális ennivalót bűvöli. ... és egyébként is, az egész valaki úgy nézett ki, mint egy fazék bab egy törlőruhával. Csak nem én...?
Már majdnem bizonyosságot szereztem, amikor az egyik kilépő idegszálamra terpeszkedett a virológia jeles képviselője.
- Na, mi van kisanyám, nem bírod a kiképzést? - gunyoroskodott. - Ha valóban nem, számolj le! - kacagott önelégülten.
Látszólag kapituláltam, mire önfeledt örömében teljes gázzal támadást kezdeményezett.

Búbos kemencényi takaró alatt cidriztem. Megint a lázcsillapítóra fanyalodtam, hirtelenjében egy-kettőre.
- Megállj csak, adok én az összes dezoxiri-bonuklein-sav molekuládnak! - fortyogtam, s próbbaképpen kidugtam a kis lábujjamat a takaró-halom alól. Hamarosan kimerészkedtem, hogy lázadó gyomromnak kevés feldolgozni valót hozzak. Épp jött velem szemben egy rőf házikolbász két karéj kenyér kíséretében. Ezzel valahogy majdcsak elbánok - gondoltam - mint a valaha élt fogatlan anyós, akinek a menye a kedvében akart járni, ezért friss kaláccsal kínálta. 
- Egyék anyám, jó szívvel adom! - szólt az ifiasszony, és nyújtotta az ennivalót.
- Hogy bírnék én evvel, hisz fogam sincs! - replikázott az asszonyság, és lemondóan legyintett.
- Hát, másom, mint egy kevéske füstölt kolbász, nem igen van itthon - tárulkozott elő nagy szívesen az asszonyka.
- Add, no, valahogy majd elkínlódom! - vidult fel a mama beesett arca.

Még rajtam a páncél, bár ló nincs alattam, de ez alá a kis piszok támadó alá se adok! :)   (Valerie)