A beszáradt régi foltot ajánlatos először vajjal vagy zsírral fellazítani, azután késsel lekaparni a felső réteget, majd a maradékot oldószerrel eltávolítani. Szükség esetén szappanos utánmosást alkalmazzunk. A mosható szöveteket oldószer és kenőszappan keverékébe tanácsos beáztatni.
Az aszfaltfolt petróleummal is eltűntethető, azonban a petróleum a legtöbb textilanyagon foltot hagy. Ezért kerüljük a vele való tisztítást.
Friss aszfaltfoltot textilanyagból legegyszerűbben terpentinnel lehet eltávolítani. A foltot oldószerrel jól itassuk át, majd szórjunk rá fehér krétát vagy talkumot, ezzel megakadályozhatjuk az udvarképződést. A rászórt anyagot 10-15 perc múlva keféljük ki. Ha a foltot első kísérletre nem sikerül kitisztítani, ismételjük meg a műveletet. Amennyiben a terpentin nyomot hagyna, a folt helyét benzines ruhával dörzsöljük át.
A beszáradt régi aszfaltfoltot ajánlatos először vajjal vagy zsírral fellazítani, azután késsel lekaparni a felső réteget, majd a maradékot oldószerrel eltávolítani. Szükség esetén szappanos utánmosást alkalmazzunk. A mosható szöveteket oldószer és kenőszappan keverékébe tanácsos beáztatni.
A kenyeret az asztalnál sohasem harapjuk, mindig törjük. A kenyérszelet helye mindig a bal kezünknél van.
Ha a vaj nincs adagokra vágva, ne nyúljunk hozzá a saját késünkkel, hanem a vajtartóhoz tett késsel vágunk belőle, és azt a tányérunkra tesszük. Most már a saját késünkkel kenhetjük.
A lekvárt az edényből - éppúgy mint a vajat - nem a saját késünkkel szedjük ki. A felvágottat az oda helyezett késsel szedjük ki. Ha a kenyér meg van kenve, nyugodtan harapjuk.
Ha vendégségben vagyunk és az ételben hajszálat, vagy más találunk, nem illik hangosan meg-jegyzéseket tenni, hanem az evőeszköz segítségével a tányér szélére kell tenni.
Megtörténik, hogy a levest nem tányérban, hanem csészében tálalják. Ebben az esetben a bal kezünkkel a csésze fülét fogjuk, jobb kezünkkel pedig kanalazzuk a levest. A csésze alján maradó néhány cseppet ki is ihatjuk.
Ha a levesben hús, vagy kolbász van, először kivesszük a ránk eső részt, és aztán a levest rászedjük. A darabokat a levessel együtt fogyasztjuk, és nem tartalékoljuk a végére. A húsféléket késsel és villával esszük, kivéve a fasírtot. A fasírt evőeszköze a villa. A húst nem egyszerre vágjuk fel, hanem falatonként. Ha csontos a hús, a villánkkal megtámasztjuk, és a késsel levágjuk a húsdarabokat. Az aprószárnyasok csontját kézzel is megfog-hatjuk.
A rizst csak villával esszük, a tejberizst, és a tejbegrízt pedig kanállal. A gombócot is csak villával esszük. A kompótot kompótos tányéron tálalják, és innen kiskanállal fogyasztjuk, a magvakat nem köpködjük ki, hanem a kiskanál segítségével tesszük félre.
A cukortartóban lévő cukorért ne nyúljunk kézzel, de a kanalunkkal sem, hanem a benne lévő kanállal. A teáscsészét két kezünkkel is foghatjuk, pontosan a hüvelyk és a mutatóujjunkkal. A tortát és krémest és más hasonló süteményeket tortavillával, vagy kiskanállal is ehetjük.
Étkezés után szokás a fogközök és az íny tisztítása fogvájóval. Ekkor ügyelni kell arra, hogy ne az asztalnál végezzük, és másik kezünkkel takarjuk.
A sebészorvos nyugtatgatja a műtőasztalon fekvő beteget: - Ne aggódjon, kérem, nekem ez már az ötszázadik műtétem lesz. - Hű, akkor biztos nagyon gazdag lehet! - feleli a beteg. - Gazdag azért nem vagyok. Csak a sikeres műtétek után fogadok el pénzt.
A múltkor olyan ajándékot vettem a feleségemnek, hogy elakadt tőle a szava. Igazából három hétbe telt, mire újra hajlandó volt szóba állni velem...
Drágám, mit tennél, ha nyernék a lottón? - Elválnék és vinném a pénz felét. - Volt egy kettesem a lottón, itt van 200 forint és csomagolj.
Két rendőr megy a sivatagban. Meglátnak egy tevét. Azt mondja az egyik rendőr: - Nézd, azt a szegény lovat hogy elverték!
Az egyik romához kimegy az adóellenőr, és kérdi, hogy a segélyből hogyan telik kisebb palotára meg két luxusautóra. - Hát.. elmentem pecázni, kifogtam az aranyhalat, oszt kívántam. - És mivel tudja ezt bizonyítani? - Itt van a palota meg a két verda, nem?
Nemrég egy esős délutánon az ablaknál állva néztem a mindent elborító cseppeket. Egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam, és leültem a számítógép elé, hogy megnézzem a nyáron készült képeket.
Nézegettem a Bulgáriában összehozott fotókat, s mikor a vitorlás képekhez értem, felidéződött bennem, hogy milyen jó is volt az az este.
Elszántan kerestük a kirándulást szervező irodát, hogy elmehessünk vitorlázni. Mikor nagy nehezen megtaláltuk, apu megvette a jegyeket, majd rohantunk a kikötőbe. Mielőtt felszálltunk volna a vitorlásra, megnéztük a kikötőben található emlékművet és készítettünk néhány fotót. Aztán lassan megérezett a többi vitorlázni kívánó ember is, mi pedig átmásztunk a partról a vitorlásra. A víz gyengéden ringatott, majd lassan elindultunk. Nagyszerű érzés volt a végeláthatatlan, gyönyörű tengeren vitorlázni. Mikor a szomszéd város, Kiten partjaihoz értünk, elámultunk. A városhoz tartozott egy gyönyörű erdő, s egy meseszép partszakasz. Szinte hihetetlen volt látni az egyszerű, mégis csodás természetet, amelyet alig alakítottak át. Az idegenvezető mesélte, hogy régen Kiten és Primorsko egy város volt, csak aztán szétválasztották őket.
A visszaút is nagyon jó volt, s a látvány fantasztikus! A lemenő nap sugarai csillogtak a víz felszínén, a távolban pedig három delfin ugrándozott a vízben.
Nagyszerűen éreztem magam az alatt az egy óra alatt! Persze a nyaralás már önmagában is jó volt, de ez a kirándulás egyszerűen fantasztikus.
Mikor a képek végéhez értem, kissé szomorkásan, de mégis mosollyal az arcomon kapcsoltam ki a számítógépet. Jó volt visszagondolni a szünidőre, a jó meleg nyárra.
,,Remélem, a következő is ilyen, vagy még szebb lesz!” - gondoltam, majd leültem tanulni.(LA)
Zagyvaságokat mond, tücsköt-bogarat összebeszél az, aki hetet-havat összehord.
A szólás eredetileg egy poláris kifejezés volt, és valójában a hevet – havat formában fordult elő. Tulajdonképpen azt jelentette, ’meleget – hideget összehord’. A hevet és a havat ugyanis eredetileg a hő és a hó szavak ragozott alakjai voltak - az összetételben a hő-nek a hév alakváltozata szerepel.
Később a hő(ség) és a hév szavak egymástól való alaki elkülönülése miatt a beszélők már nem érezték az összefüggést, ekkor váltotta fel a hevet alakot a hetet, hiszen a kifejezés második felét ekkor már a ’hónap’ jelentésű hó szóval azonosították, nem pedig a ’csapadék’ jelentésű hóval.
A hetet-havat úgynevezett egybefoglaló összetétel, csakúgy mint a fűt-fát (megígér) – jelentését tekintve tehát úgy értendő: ’mindent összehord’.