egyperces...

Emberből birka

a "profi"...

tudtad...?

Miért himbáljuk a karunkat?

A járó vagy futó emberek többsége – hacsak nem törekszik tudatosan az ellenkezőjére – a karját is mozgatja haladás közben, mégpedig úgy, hogy mindig az előrelépő alsó végtaggal ellentétes oldali kar lendül előre. Többen is vizsgálták, miért alakult ez így.

Amikor lépünk, csípőnk a lépés hosszával arányos mértékben néhány foknyit oldalra fordul. Ezt a váll ellentétes irányú elfordulása kompenzálja, amely egyrészt a gerinc fordulása, másrészt a karok lendülése révén jön létre. A csípő és a váll ellentétes irányú harmonikus mozgása garantálja a törzs stabilitását, az egyenletes, egyenes járást.

Ezen a ponton kicsit bonyolódik a helyzet, felmerül a kérdés: miért mozognak a karok? Sokáig azt gondolták, hogy a váll aktív mozgatásáért ebben a helyzetben a gerinc rotációja felelős, a karok a váll elfordulását követve passzívan lendülnek előre-hátra. Újabb kutatások azonban rávilágítottak, hogy a felső végtagban igenis aktív (de nem tudatosuló) mozgás történik a járás során, a lendítések amplitúdója és frekvenciája (nagysága és gyakorisága) összhangban van a lépések ritmusával. Ez központi idegrendszeri szabályozásra utal.

Könnyen érthető, miért kellemetlen megfékezni a karok vállból elinduló lendülését. Hiszen ilyenkor külön koncentrálni kell arra, hogy a járási automatizmus során meginduló felsőtestbeli mozgásokat megfékezzük, ellensúlyozzuk, izommunkát fejtsünk ki a normálisan meginduló mozdulat megakadályozására.

A sportolók, elsősorban a futók és gyaloglók tudatosan használják felső végtagjaikat a kellő lendület fenntartásában, a minél jobb eredmény elérése érdekében. Orvosok felismerték továbbá, hogy súlyos – főként központi idegrendszeri – betegségeket követően, ha a betegnek újra kell tanulnia a járást, a karok tudatos mozgatásával látványosan elősegíthető az alsó végtagok mozgása, a lépések koordinációja is.

ki kopogott...?

településeink...

Alsónemesapáti

Alsónemesapáti község Zala megyében, a Zalaegerszegi kistérségben.

Fekvése

A település a Szévíz észak-déli völgyében hosszan terül el, egy kilométerre a 76-os jelzésű úttól, Zalaegerszegtől 7 km-re. A települést a Szombathelyet Nagykanizsával összekötő vasútvonal érinti, rendszeresen jár autóbusz a megyeszékhely (Zalaegerszeg) felé.

Története

Alsónemesapáti a valaha létező három falu (Alsó-, Közép- és Felsőnemesapáti) egyike. Első említése 1370-ből való Istvánszeg néven. A 15. század során több nemesi család (Egerváriak, Gerseiek, Marcaliak, Deákok) is rendelkezett birtokkal a településen. A 16–17. században a törökök sokszor feldúlták, mindezek ellenére nem néptelenedett el. A lakosság a református hitre tért, a 18. század elején azonban rekatolizált.

A 18. század során a település gyorsan fejlődött. 1753-ban új templom, 1777-ben iskola nyitotta meg kapuit Alsónemesapátin. A 19. században több zsidó család is a településre költözött, ahol a domináns földművelés mellett egy szerény iparos réteg is megjelent.

A Nagykanizsa-Sopron vasútvonal megnyitása nagyban elősegítette Nemesapáti további fejlődését. Alsónemesapáti 1927-ben vált külön Nemesapátitól. Az 1930-as években Nemesapátihoz hasonlóan itt is takarékszövetkezet nyílt.

A II. világháborút követően a közeli Zalaegerszeg gyors fejlődése és vonzereje sok helyi lakost elcsábított. Így ma már a lakosság jelentős része a mindennap a megyeszékhely felé ingázók közé tartozik, de egyre szélesebb körben jelennek meg a településen belüli vállalkozások (elsősorban vendéglátás).

Zalaegerszeg, (7 km) a Balaton és Hévíz közelsége csábítólag hat a maguknak új otthon keresőknek.

Nevezetességei

• Új római katolikus templom

így nyaraltunk az idén...

csak egy gondolat...

Ha valóban Boldog akarsz lenni, el kell szakadnod attól az egoista
tévhittől, hogy a boldogsághoz indok kell. Ez egy hatalmas csapda:
amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod,
hogy megszerezd így a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni. Ha meg
megszerzed a boldogságod vélt tárgyát, akkor meg minden pillanatban
attól fogsz félni, hogy elveszted a nagy félelemben megint elfelejtesz
boldog lenni. Ám a boldogsághoz nem kell semmi.

Amikor igazán
boldog vagy, amikor fekszel a tengerparton és napozol, amikor fáradtan
hazaérsz, és jóleső sóhajjal belezuhansz az ágyba, amikor csak öleled
a szerelmedet és nem gondolsz semmire amikor valóban Boldog vagy,
akkor eltűnnek az indokok.

egy "kis" segítség...

olvasó - sarok...

MOLDOVA György

AKIT A MOZDONY FÜSTJE MEGCSAPOTT

Moldova György nagyszerű és nagy sikerű riportkönyve fimoman árnyalt képet ad egy nélkülözhetetlen szolgáltató intézményről és az intézmény működését biztosító emberek életéről. A forgalomnak menni kell a címe az első résznek, amelyben az ország legnagyobb pályaudvarának, a Budapest-Ferencvárosnak a mindennapjait mutatja be és számba veszi a szinte eposzba illő erőfeszítést, ahol a vasutasok csökkentett létszámmal mostoha körülmények között biztosítják a forgalom menetét, felejthetetlen portrét rajzolva róluk. A Vezérállás című rész a mozdonyvezetőkről, fűtőkről, mozdonyokról szól. Moldova riportalanyai nem használnak nagy szavakat, mégis beszélgetéseik rávilágítanak munkájuk szépségeire és nehézségére. A Lassújeltől félnek a mozdonyvezetők és a vasutasok, mert ez azt jelenti, hogy késik a vonat. Az író számbaveszi, hogy mi az oka az egyre sűrűsödő lassújelnek: elavult pálya, rossz sín, modern biztosítóberendezések hiánya stb. Egy fejezetben a záhonyi átrakodó pályaudvarral, Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjével foglalkozik, bemutatva a kézi és gépi rakodást. Az Utolsó vonatok a megszüntetett szárnyvonalak szerteágazó problémáit elemzi. Az utolsó fejezet a vasutasok gyógyítását, rehabilitálását, a beteg vasutasok sorsát vizsgálja.

Moldova csodálatosan tudja szórabírni az embereket, őszintén, nyíltan vallanak színt neki. Annyi érdekes információt tudunk meg a MÁV-ról és a vasutasokról, hogy a könyv elolvasása után egészen más szemmel nézzük majd a vonatokat és a velük foglalkozó hadseregnyi embert.