formátum féle2009.09.10. 12:49, magam2
minden ami érdekes lehet
a hívő...
formátum féle2009.09.10. 12:42, magam2
minden ami érdekes lehet
egyperces...
Ady után szabadon – Krisztus-kereszt az erdőn
Alkonyodott. A nap vérarany koronája még tündöklött a láthatáron, száz meg száz alig látható sugara, mint megannyi törékeny ujj nyúlt a vékony pánt fölé, hogy megérinthesse a fák csúcsát, keresve valami kapaszkodót, amin csüngve egy pillanatot még lophat magának az időből ezen a féltekén. De ujjai csúsztak, lassan lesiklottak a legfelső és legutolsó tűlevelekről is, aztán eltűntek a horizont mögött vörös ragyogást hagyva maguk után.
Épp ekkor nyitotta ki tucatnyi pirosban izzó, apró szemét. Pislantott párat, mélyen beszívta az éltető, oxigénben dús koraesti levegőt – úgy érezte, ezzel nőtt is pár centit. Körülnézett. Alatta meleg avar és kiszáradt fű puha ágya terült el. Ennek igazán megörült. Kényelmesen elhelyezkedett és nyújtózkodni kezdett. Megfoghatatlan lénye csak úgy hullámzott, mikor mohón magába szívta az életet.
Enyhe szellő kélt, belekapott az alkony színeit magába záró hajába, s ő felkapaszkodott a gyenge légmozgás lassan csapkodó szárnyaira, amik arrébb repítették. Mikor belefáradt a kapaszkodásba, apránként, izzó fénypontok alakjában búcsút vett a széltől, aztán összehúzta magát, hogy erőt gyűjtsön, majd mint egy vörös rózsabimbó kinyílt és felpillantott.
Fény vetült a mellette álló egyenes, barna kérgű fák törzsére, amiknek a teteje már sötétbe veszett. A gyökerek között összegyűlt száraz falevelek láttán elmosolyodott és sebesen feléjük indult. A levél táplálta, érezte, hogy egyre hatalmasabbra nő. Könnyedén át tudta ölelni a fát, amelynek néhány sárgulni kezdő levele szégyenlősen húzódott el tőle. De nem menekülhettek: pillantása elérte őket, s a perc töredéke alatt kiszívta belőlük az életet, elfonnyasztotta őket, hogy aztán hozzá olvadjanak, a részévé, hozzá hasonló izzó kis pontocskákká váljanak.
Pusztító erő járta át egész lényét, mikor végignézett a körülötte lévő fákon. Nem telt el sok idő, és mindegyik az övé lett. Korlátlan hatalomra tett szert fölöttük, s ő megborzongott a gyönyörűségtől. Vagy talán a széltől, amely meglegyintette a hátát? Remegés futott végig rajta, de csak egy pillanatig, amit a szelet is perzselővé változtató, magából kieresztett vad öröm követett. Nevetve a lég gyengeségén odébbállt, újabb és újabb fákat keresve, újra és újra felbőszítve, legyőzve, megszégyenítve a levegőt mozgató erőt, amely magából adott egy részt a születésénél. Legyőzte őt, a szülőt, de többet akart, birtokolni minden fát és az összes levelet, a bokrokat, a bozótot, a száraz avart, ágakat, füvet. Legyőzhetetlennek érezte magát, mígnem…
Furcsán sima, friss illatú fába ütközött. Felnézett rá, de nem sokat látott: nem voltak levelei, csak egyetlen egyenes, sima ága, mely keresztezte a magasban. Az őrült vágytól vakon csúszott fel a sima felületen. Nehezen haladt előre, aztán már kínkeservesen: a fa sziszegett, sistergett, hogy elűzze őt, már könnyezett fájdalmában… vagy talán ő izzadt az erőlködéstől, mindegy. Abban a percben együtt szenvedtek.
Illékony füst hagyta el a száját, kifújta magából, amelyet addig tartogatott. Mire elérte az ismeretlen fa tetejét, ereje a végére ért, fáradtan pihent meg a csúcson és elkedvetlenedve pillantott le, hogy végignézzen saját pusztításán. Kimerülve hullott alá és a bástyaként álló megfeketedett fát otthagyva lassan, kihunyt lelkesedéssel haladt tovább a száraz füvön, ami az előtte húzódó tisztást borította.
A távoli, aranyló gabonával telt búzatábláról hazatérő földművesek nehéz, fáradt léptei nyomot hagytak az út porán. Szokatlan világosságra lettek figyelmesek, ami napnyugta után rávetült az útszélre. Csak egy pillanatba telt, míg a fejükben megfogalmazódott gondolat hangosan is kimondatott: „Ég a keresztnél az erdő”.
(BN)
Ady Endre
Krisztus-kereszt az erdőn
Havas Krisztus-kereszt az erdőn
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.
Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.
Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.
Húsz éve elmult s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam
Megemelem a kalapom mélyen.
Ott röpül szánom az éjben.
formátum féle2009.09.10. 12:33, magam2
minden ami érdekes lehet
formátum féle2009.09.10. 12:31, magam2
minden ami érdekes lehet
tudtad...?
Milyen hal világít a rajzfilmben?
A mélytengeri halak közül több olyan is van, amelyik képes testéből fényt kibocsátani. Ennek funkciója kettős. Egyrészről csaliként használják a fényt, másrészről a párzásban van jelentősége, abban, hogy a hím és a nőstény egymásra találjanak. Mivel ezek a halak akár 1500 méter mélységben is élhetnek, ahol örök sötétég honol, a fénykibocsátás számukra létfontosságú.
 Az amerikai rajzfilmben szereplő félelmetes külsejű hal leginkább a mélytengeri horgászhalra (Melanocetus johnsoni) emlékeztet, melyet ördöghalnak, közönséges fekete ördögnek is neveznek.
A kerekded alkatú hal egyik fő jellegzetessége a gerincéből előrefelé kiinduló nyúlvány, amelynek a végén fénytermelő szervecske (fotophora) található. A fényt a fotophorában található milliónyi baktérium állítja elő. A horgászhal a fényforrást saját feje elé lógatja, és a fényt csaliként fel-felvillantva várja az áldozatokat, majd amikor azok elég közel érkeznek a szájához, lecsap rájuk.
 A horgászhalnak hosszú, karomszerű fogai vannak, ezek azonban nem annyira brutálisak, mint ahogyan a rajzfilmben ábrázolták. A szereplőket megtámadó szörnyszülött fogai inkább egy másik mélytengeri ragadozó, a viperahal (Chauliodus sloani) fogazatára emlékeztetnek. Ezek ugyanis annyira nagyok, hogy bele sem férnek a hal szájába, hanem felfelé egészen a szeméig érnek. A viperahal egyszerűen felnyársalja úszás közben a szembejövő áldozatokat.
A „Némó nyomában” alkotói tehát összegyúrtak két mélytengeri világítóhalat a minél félelmetesebb hatás elérése érdekében. A viperahal nagy fogai miatt volt megfelelő alany, teste azonban inkább kígyóra emlékeztet, mint halra. A horgászhal teste kerekded, halszerűbb. Mindkét hal világító csalit használ, és puszta megjelenésével is képes arra, hogy halálra ijessze a gyanútlan bohóchalakat.
formátum féle2009.09.10. 12:28, magam2
minden ami érdekes lehet
összebújva...
formátum féle2009.09.10. 12:20, magam2
minden ami érdekes lehet
harangszó - l...
Vasárnap 10 óra (harangozás vége)
Veszprém
Szent Mihály-székesegyház
5 harang lakik a toronyban
Nagyharang: 3400 kg tömegű, 191 cm alsó átmérőjű, 150 cm magas, Szentháromság tiszteletére szentelt. 1725-ben készült, ez a templom legnagyobb harangja.
Szent István-harang 970 kg-os, 130 cm az alsó átmérője, 96 cm magas. 1937-ben Szlezák László, aranykoszorús mester öntötte.
Beöthy-harang 700 kg-os, Szent József tiszteletére szentelték. Dr. Beöthy kanonok öntette 1958-ban az II. világháborúban elvitt 500 kg-os harang pótlására.
Szent Anna-harang 220 kg-os, 79 cm átmérőjű, 63 cm magas. Szlezák László öntötte Budapesten 1937-ben.
Lélekharang 125 kg-os, 63 cm az alsó átmérője, magassága 50 cm, és szintén Szlezák László öntötte 1938-ban.
A II. világháború előtt 6 harangja volt ebből 5-öt Szlezák László harangöntőmester készített 1938-ben. Ezek közül kettőt rekviráltak: a 17 és 5 mázsa súlyút.
formátum féle2009.09.10. 08:29, magam2
minden ami érdekes lehet
ebből baj lesz...
formátum féle2009.09.10. 08:27, magam2
minden ami érdekes lehet
egy gondolat...
". . . a férfi mindent kiszámít alaposan, előreláthatóan,
precízen, véglegesen. És erre jön a nő!Másodpercenként
százhúsz kilométeren hisztériákkal, loholva, hadarva,
szemlesütve ájuldozva vagy mosolyogva:egyszer csak jön, és
mindent halomra dönt!
Azután leül erre a halomra és kipúderezi magát. . . !"
(RJ)
formátum féle2009.09.10. 08:26, magam2
minden ami érdekes lehet
festői...
formátum féle2009.09.10. 08:24, magam2
minden ami érdekes lehet
olvasó - sarok...
MIKSZÁTH Kálmán
A GAVALLÉROK
A kisregény a kortársi valóságról fest képet, pontosabban a Mikszáthot nagyjából egyforma erővel vonzó és taszító dzsentri életmódot veszi célba, leleplező leleménnyel. Hiteles szemtanúként számol be egy Sáros megyei esküvőről, s azt a folyamatot igyekszik bemutatni, miként teszi vakká a kívülállót egy jól megrendezett színjáték illúziója, s hogy miként kerekedik felül a kiábrándító valóság. A lecsúszott, de családját a hét vezér koráig visszavezető dzsentri nem csapja be önmagát a fényűzés, a gazdagság színlelésével. Itt mindenki pontosan tudja az igazságot, csakhogy ez a legkevésbé sem zavarja őket abban, hogy egy ábrándot teljes odaadással tudjanak eljátszani. Mikszáth elbűvölő belülállása (ő is szereplője a történetnek) vezet oda, hogy az olvasót is fogva tartja, megdermeszti ez a színjáték. Az ábránd varázslata azonban csak addig tart, míg a jól poentírozott kisregény vissza nem rántja olvasóját a valóság talajára.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
