Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot...
Sötéten, fenyegetõen háborog a tenger. Az öreg Halaváni csapzott madárként gubbaszt, körülötte a kiálló köveken öt-hat öreg halász kémleli a tengert, a horizontot, ott ahol a víz a gomolygó felhõkkel találkozik. Néha egy hullám rágördül a mólóra és dörgõ robajjal összeomlik rajta. A halászok szótlanok, a sós víz végigfolyik ezerráncú, cserzett arcukon, mint annyiszor fiatalabb korukban, amikor ott állottak a csónak orrában. Megöregedtek és a tenger velük öregedett, haldoklott. Az öböl felett örökké füstölgõ gyárkémények szúródtak fel az égre, toronyházak emelkedtek, mintha sírkövei lennének a múltnak. Egy-egy pillanatra, az egymást kergetõ felhõk közül kibukik a nap, és vörösre festi a felcsapó vizet. Mintha lángnyelvek nyaldosnák a kikötõ öreg köveit. A kis bárkák kötõfékjeiket tépõ, megvadult lovakként rángatják köteleiket. A halászok óra nélkül is tudják az idõt, és azt is tudják, hogy az öreg Halaváni hajója nem fog visszatérni, de azért várnak. Hit és remény nélkül… de várnak. Hallil Baya érkezik utolsónak a régi öregek közül. Lesütött szemmel, senkire sem nézve áll be középre, várja a gúnyos hangot amely a szívébe hasít majd. Teeessséééék paaaraaancsoooolniiiiiii… teeeesééék. Õ már régen üzletet nyitott a bazársoron, fakanalával kopogtatva ezt szokta kiabálni ha turista, vagy potenciális vevõ megy el az üzlete elõtt. A menye megint várandós, ott élnek vele egy szobában, nagyon kell a pénz. Most szeretne valami vigasztalót mondani, talán mondja is, de a hullámok robaja elnyomja, a szél felkapja, és a kövekhez veri a szavakat. A vihar elõzõ éjjel kezdõdött egyetlen hatalmas széllökéssel és az óváros reves falai beleremegtek. A háztetõkrõl zörögve hullottak alá a cserepek, a toldott-foldott kátránypapír, a rosszul rögzített televíziós antennák, szellemként repdesett a szárításra kiterített ágynemû, néhány nyitva felejtett ablak ki-be csapódott, éles csörömpöléssel hullott az ablaküveg, korbáccsal megsújtott alvó rabszolgaként, ugrott talpra, támadt fel a tenger. Az öreg Halaváni nem aludt. Hallotta, amikor a nagyobbik fia Omar felkelt és kiment ébreszteni az öccsét. Az indult felkelteni Jicchakot a zsidót, akivel évek óta dolgoztak együtt szorgalmasan, mert mindketten nõsülni akartak. Felkelt õ is, hogy kérlelje, könyörögjön, ne menjenek ki, már úgy is késõ, de azután mégsem tette. A háló, az maga a kenyér, az élet…az nem veszhet el soha, semmi áron…… Azt, hogy a motorral baj van, csak a kisebbik fiú Ahmed tudta. Be is ment a városba, végigjárta az alkatrész kereskedõk raktárait, de mikor meghallotta az ijesztõen magas árakat, nem vette meg amit akart. Úgy gondolta majd késõbb, valamelyik bontótelepen alkalmilag olcsóbban jut hozzá. Addig majd csak lesz valahogy Valahogy! Hát igen! Már évek óta csak úgy, valahogy megy minden. Hol vannak már az azúrkék vizet torpedóként hasító musszárok, tonhalak, a mélységeket búvó hatalmas sügérek, a rajokban húzó ízletes kalamárok, a kövek alatt lapuló ravasz lobsterek? Hol a hullámok felett elzúgó albatroszok, a kék eget elsötétítõ sirályok csapata, a hófehér gémek, pelikánok, a víz tetején sütkérezõ óriás teknõsbékák, hol van maga a kimeríthetetlen éléstárnak hitt, dús emlõjû édesanya, a mitológiai csodás Földközi-tenger? A kis bárkák hányszor, de hányszor futottak be szinte süllyedésig rakodva, hányszor zengett diadalmas zsivajtól a kikötõ? Mahmud Otrob özvegye kétfülû kosárral jött, és a többiek is a kiöregedett halászok és családtagjaik. Mindenkinek jutott, kijárt a bõkezûen, jó szívvel adott ajándék a zsákmányból. Most!! Most már évek óta gyûlölték egymást. Lopkodták a száradni kitett, vagy tengerbe kivetett hálókat, horgokat, felszerelést. Ki-ki úgy érezte, a másik az õ helyére rakja le a hálóját, az õ helyét bitorolja, az õt megilletõ zsákmányt fogja ki. Az irigység, a gyûlölet volt az úr a kikötõben. Az arabok gyûlölték a zsidókat, a fiatalok az öregeket, és viszont. Ahogyan a hófehér sirályokból a szeméttelepek parazitái lettek, úgy lettek az erõskarú halászokból kétrét görbült, kehes-keszeg iszákosok, kábítószer élvezõk, akik gyáván meghátráltak a nehézségektõl, de készek voltak késre menni vélt sérelmekért, egy-egy foszlott hálódarabért, falatnyi kenyérért. A város kinyújtotta csápjait és elérte õket. A kikötõben napközben rendõrök, uzsorások és a kevéske zsákmányt olcsón felvásárló, szipolyozó kereskedõk nyüzsögtek, éjszaka prostituáltak és selyemfiúk, kétes egzisztenciák, kábítószer csempészek és drogkereskedõk adtak találkozót egymásnak. A halászok legtöbbje is megjárta már a börtönöket, ittak, késeltek, gyanús üzelmekbe keveredtek, csempésztek, vagy egyszerûen csak tiltott területen halásztak, mert a valaha szabad tengert is felszabdalták, elzárták, kisajátították. Most a köveken állva meresztgetik szemeiket a semmibe, a messzeségbe. Várnak! Néha-néha oldalt pillantanak az öreg Halavánira, mikor omlik már össze, mikor kezd el jajgatni? A szél egyre vág, erõsödik. Sötétedni kezd, elõször csak a keleti égbolt alja, azután körös-körül minden. Valaki viharlámpát gyújt és megáll mellette, mintha csak õrizné a kevéske fényt, a reményt. Mások termoszba méregerõs feketekávét hoznak és egyetlen pohárból végig kínálnak mindenkit. Isznak, köszönik és várnak tovább……. Egyre jön a halványfényû, imbolygó viharlámpák sora, a hosszú árnyak a köveken egyre szaporodnak. Jicchák édesapja jön, kétfelõl támogatják, vele jön a menyasszonyjelölt sudár, feketehajú lány is. Szótlan szánalommal szorítanak helyet nekik az öreg Halaváni mellett. Hirtelen feldörög a parti õrség hajójának motorja, egy pillanatra túlharsogja még a hullámok dübörgését is. A hajó kifut, birkózik a toronymagas hullámokkal, alásüllyed, majd az égbe emelkedik. Van hát remény mégis? Indulnak a keresésükre?! Durva szövésû takarok, vízhatlan sátorponyvák kerülnek elõ. Mindenki hoz valamit, feláll a kövekre és várakozik. Cháled Zakkur már évek óta feléje sem nézett a kikötõnek, Zariff és fiai a városba költöztek, de most itt vannak õk is. Bezár a híres Abu Cristó kávéház, de a tulajdonos és a pincérek nem mennek haza, kiállnak õk is a kövekre, szembe az egyre erõsödõ, süvöltõ széllel, a hatalmas hullámveréssel. A móló, mintha a szárazföldtõl elszakadt sziget, vagy tengeren hányódó bárka lenne, úszik az éjszakában a toronymagas hullámokon, szoborrá meredt emberekkel. A vízcseppek egy eldobott kõ erejével vágódnak az arcokba, mégsem fordul el senki. A hajnali derengés bontja fel a sziluetteket. A pislákoló lámpák fényét gúnyolja a derengõ világosság, de már látszanak a parti ûrhajó piros-zöld jelzõlámpái is… és igen – igen, ott hátul a vontatókötélen ott táncol a kis bárka rajta boldogan integet a megmenekült három szerencsés halász!! Sok nyelven, de szinte egy torokból tör fel a megkönnyebbülés mindent túlharsogó kiáltása: Allah Karim!! …Adonáj Gadol!! Azután elismerõ hurrá kiáltás a holtfáradt, derék rendõröknek, akik ezen az éjszakán váltak akadékoskodó ellenségbõl, hû baráttá, szövetségessé. Az öreg Halaváni Jicchák apjának lapockáit tapogatja, szakállas arcukat egymáshoz nyomják, könnyeik egybefolynak…… Nagy zsákmányt hozott ez az éjszaka. Valami visszatért, amit örökre elveszettnek hittek!! (CsR)
Az igen mélyen alvó, kimerült emberre mondjuk, hogy alszik, mint a bunda. A szólás eredetéről a híres nyelvtudós, O. Nagy Gábor „Mi fán terem?” című könyvében olvashatunk.
A bunda és a suba régen a szegény embereknél nem csak ruhadarabként szolgált. Használták derékaljnak, takarónak éjszaka, nappal ráültek, sőt, szőrtelen részével felfelé fordítva olykor még a kását is ráborították, és onnan ették meg. A birkabőrnek nem ártott meg a zsíros étel, sőt, még tartósította is.
Az is jellemző volt, hogy a bundát nem szögre akasztották, amikor levettették, ham egyszerűen ledobták vagy leterítették valahova. Ha a bunda nyakrészéhez még a kucsmát is odarakták, előfordulhatott, hogy – pláne sötétben – valaki alvó embernek nézte a ruhadarabot.
Tekintve, hogy a bunda se nem szuszogott, se nem mozdult, és semmivel sem lehetett felébreszteni, a becsapódott szemlélő azt gondolhatta, hogy az, akit ő embernek vélt, igen mélyen alszik.
Az az ember tehát, aki szemlátomást mély álomban van, szinte éppoly kevéssé reagál a külvilágra, mint a leterített bunda.
A hagyomány illetve anekdoták szerint a község neve onnan ered, hogy a rossz utak miatt az átutazók a kerékakasztó sár miatt nem tudták útjukat folytatni. Más feltételezés szerint a falu egykori földesurának pallosjog-kiváltságáról kapta a nevét.
A település több mint 700 éves, de már két évezreddel ezelőtti időből is találtak az Akasztóhoz tartozó Döbrögec-pusztán tárgyi emlékeket, az i. sz. 91-ből származó római kori Victoria szobrot. Nevét először 1278-ban IV. (Kun) László oklevele említi. Századokon át királyi birtok volt, a török hódoltság idején szinte teljesen elpusztult.
Az 1700-as évektől szlovákokkal települt újra, akik a század végére teljesen elmagyarosodtak.
Természeti adottságait tekintve a homok és szikes talajok váltakozása jellemzi a termőföldet. A végtelenül szorgalmas lakosság a Homokhátság nehéz körülményei ellenére is megtalálta boldogulását. A megszelídített homokon virágzó szőlőtermesztés alakult ki, melynek köszönhetően a környező településekkel együtt az utóbbi évitzedekben dinamikusan fejlődött. Ez a fejlődés egyértelműen érződik a meglévő fejlett infrastruktúrán. A mezőgazdasági termelés fő gerincét képező szőlőtermesztés a 6900 hektár összeterületből 800 hektáron folyik, melyből 700 hektár a termő, a többi termőre váró ültetvény. A 90-es évektől létrejött borászati vállalkozások megélhetési lehetőséget biztosítanak számos embernek.Legjelentősebbek közé tartozik a Bognár-vin pincészet és a Kiskun-vin Kft. Több pincészet a kialakuló borturizmus fogadására is kiválóan alkalmas. Az állattartást jellemzően a juhtenyésztés képviseli, de az utóbbi években újra előtérbe került az ősi hagyományos szarvasmarha fajták tenyésztése is, melyek területeink jelentős részét borító szikes puszták legeltetésére alapoztak. Az ember nagyszabású tájátalakító tevékenységének szomorú eredményeként a szárazföldi vizes élőhelyek, folyók, tavak kiterjedése mára drasztikusan lecsökkent. A vizes élőhelyek jellemző tipusai Akasztón a szikes tavak. Ezen élőhelyek nemzetközi jelentőségű vonuló, pihenő és fészkelőhelyei a lúd, a réce és egyéb vízimadár fajoknak. A Kiskunsági Öntözőcsatorna országosan kedvelt horgászvíz, mely igazi látnivalót jelent a csendet, a vizet és a szabadság érzését maradéktalanul élvezni akaró természetkedvelő idelátogatóknak. Az elmúlt években jelentősen megnőtt azok száma, akik a táji értékeket fontosnak tartva Akasztót választották kikapcsolódásuk színhelyéül. A település fejlett infrastruktúrájával, teljes közművesítettségével minden alapvető szolgáltatást biztosít. Évek alatt nőtte ki magát a több száz hektáros romantikus szépségű halastórendszer, melynek egy része turisztikai célokat szolgál, 2004 tavaszán pedig megnyitott a strand fürdő is. Az itt tenyésztett "sziki" pontyok egy része a helyi halászcsárdában várja az idelátogató ínyenceket.
A település lakói közül 2001-ben 82% volt római katolikus, 4,9% evangélikus, 2% református, 0,1% görög katolikus. Más egyházhoz vagy felekezethez tartozott a település lakóinak 0,3%-a, míg 2% nem tartozott valláshoz vagy felekezethez. A lakók 8,7%-ának világnézete ismeretlen.
Nevezetességei
Római katolikus templom (épült: 1744, átépítve: 18. század közepén)
A templom előtti téren álló két világháború áldozatainak hősi emlékműve[1]
Döbrögec pusztán 1965-ben előkerült római kori régészeti lelet (Viktória bronzszobra, Nemzeti Múzeum)
Bocsánat, uram, meg tudná mondani a pontos időt? - 3 óra 15 perc, asszonyom! - Érdekes, egész álló nap kérdezgetem az embereket, és mindenki mást mond.
- Doktor úr, valami nagyon ketyeg idebent, mióta bevettem az új altatót, amit ajánlott. - És hogy vette be? - Ahogy mondta, lefekvés előtt egy órával.
Kisgyerek kérdi az apjától: - Apu, te még növésben vagy? - Ugyan, dehogy! Miből gondolod? - Mert úgy látom, a fejed búbja már túlnőtt a hajadon.
Rögtön tudtam, hogy nemkívánatos gyerek vagyok, mikor kenyérpirítóval kellett játszanom a fürdőkádban.