Mindössze 40 centiméteres kilátó épült Bodrogkeresztúron, amelynek megépítésére majdnem 40 millió forintot nyert az önkormányzat Az alpolgármester elismerte, hogy az építmény egy kicsit alacsony lett, de azt mondta, hogy a pénzből, csak ennyire futotta.
A mosható ruhaneműből az erős szagot legjobb mosással eltávolítani, és a ruhát a napon megszárítani. Áztatáshoz használjunk hypót, ecetsavat, vagy szalmiákszeszt. A mosást szappannal végezzük.
Ha a szekrényben észleljük a dohszagot, ne csak a ruhákat szagtalanítsuk, hanem a szekrényt is alaposan szellőztessük ki, és a ruhák közé tegyünk jó illatú, vágott dohányt vagy levendulát. Ha mégis megmarad a szag, akkor a szekrény belső felületét töröljük át szalmiákszeszbe mártott ronggyal.
Ha helytelen tárolás miatt a felsőruházatunk nyirkos, dohos szagú lett, akasszuk fel levegős, szellős helyre, majd tiszta alkoholba mártott kefével keféljük át, és legalább két napig szellőztessük. Az elpárolgó alkohol elviszi a dohszagot.
Ha a szekrény nyirkos, és a szellőztetés sem segít, ajánlatos belülre egy dobozban faszenet vagy vászonzacskóban kámfort elhelyezni, mert magukba szívják a nedvességet. Természetesen időnként cserélni kell őket.
„Ma tanulás közben az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy mi is az a radír? Ki találta fel? És miért tudjuk a papírról eltüntetni vele a grafitot, némely esetben még a tollat is? És miből van?”
Ahogy a radír régies neve, a törlőgumi is sugallja, alapanyaga eredetileg a gumi. Bár a gumit Közép- és Dél-Amerikában a 11. századtól ismerték, Európába csak a XVIII. században jutott el. Charles Marie de la Condamine francia tudós és felfedező volt az első európai, aki 1736-ban nyersgumi mintát hozott Dél-Amerikából Európába. A tudós feljegyezte, hogy a gumifa nedvét, az általában a gumifák közelében élő hajnalka nevű virág nedvével összegyúrva rugalmas anyag képződik.
A Francia Akadémia 1752-ben közleményben jelentette meg az első hírt arról, hogy a caoutchouk (kaucsuk), a Hevea brasiliensis nevű fa megcsapolásakor kifolyó folyadék sűrítménye (latin szóval: latex) alkalmas a ceruza által hagyott vonalak eltüntetésére. Ezt megelőzően nedves kenyérbéllel tüntették el az írást.
A radír alapanyaga lehet természetes (latex) vagy mesterséges gumi. Ez utóbbi alapanyagául többnyire sztirént vagy butadiént használtak. Az 1990-es évektől a nem kaucsuk alapú radírok alapanyaga szinte kizárólag polivinil-klorid. A radírok felének gyártásához azonban ma is kaucsukot használnak.
Természetes gumi esetében fontos hozzáadott anyag a kén. A gumifából kivont ragadós anyaghoz ként adagolva, majd a keveréket nyomás alatt hőkezelve, a latexből stabil és nagy rugalmasságú anyag keletkezik. Ezt a folyamatot Charles Goodyear fedezte fel a XIX. század közepén, és a folyamatot vulkanizálásnak nevezte el.
A természetes és mesterséges gumihoz is kevernek színt meghatározó anyagokat. Végül különféle adalékokkal befolyásolható a radír puhasága (keménysége), hajlékonysága valamint dörzsölési képessége is.
Hogyan fejti ki hatását a radír? Íráskor a grafitból - a ceruzabélből - mikrométeres darabok válnak le, és a papír rostjai között, a felülethez igen közel megtapadnak. Ha a radír kellően puha, akkor a papír rostjai közé beágyazódott grafitszemcséket már egyszeri törléssel képes magával vinni. A radírról leváló kis forgácsszerű képződményeken nagyítóval jól láthatók a grafitszemcsék.
A XIX. század második felében, az USA-ban szabadalmaztatták az első olyan ceruzát, amelynek végére radírt helyeztek. A Szabadalmi Hivatal végül nem fogadta el a találmányt, mondván a ceruza és a radír egybeépítése nem változtatja meg egyikőjük eredeti funkcióját sem, így a piac összes szereplője előtt megnyílt annak a lehetősége, hogy radíros ceruzát gyártson.
Nem tudom pontosan, csak sejtem, hogy A Sanyi hajnali három-óra-húszkor kel hétköznapokon. Gondolom, felesége is vele együtt ébred, megfőzi a reggeli kávét urának, kikészíti a felveendő ruhákat, némi élelmet pakol hátizsákjába (mert A Sanyi fiatalosan öltözködik, pengebajsza és szakálla van, napszemüveget hord, vókment hallgat a buszon, és hátizsákba pakolja cuccait), leellenőrzi, mindene megvan-e, utoljára végigsimít még férjének arcán s a búcsú-puszit is úgy leheli szájára, hogy érezze, menyire szereti. A Sanyi ilyenkor nem megy be a gyerekszobába, nehogy megzavarja kislánya édesded álmát. A Sanyi csendesen, fejében a napi teendőket végigfuttatva ballag el a buszmegállóba. Megszokta már a hajnali csípős levegőt, a nyarat, a telet, a tavaszt, az őszt, s Ő maga sem tudja, melyiket utálja, melyiket szereti jobban. A madarak most hallgatnak, ám nincs ez mindig így: A tavaszi, nyári hajnali madárcsicsergés hallgatása meghatározza A Sanyi aznapi hangulatát némiképp. Mert A Sanyi alapvetően egy víg kedélyű, optimista ember. Ha nem lenne az, már rég feladta volna ezt az örökös ingázást Budapestre, innen az istenhátamögötti helyről, a Börzsöny északnyugati oldaláról, Vámosmikoláról. De A Sanyi hite és akarata, hogy családját képes (a mai viszonyok között is) eltartani, töretlen. Így minden reggel kiballag a buszmegállóba, felvergődik megszokott helyére s megkezdi zötykölődését a munka, a pénz felé. A Sanyinak kialakult és megcsontosodott szokásai vannak. Mindig ugyanarra a helyre ül (megteheti, hiszen alig vannak már, akik a hajnali járattal utaznak), mindig ugyanúgy akasztja fel kabátját, ugyanoda teszi hátizsákját, ugyanúgy dől hátra az ülésen s alszik el. A Sanyinak időzített óra ketyeg a fejében. Csodaszámba megy, hogy még egyszer sem aludt el egyetlen járaton sem, a megérkezés előtti utolsó kanyarban automatikusan felébred. Budapestre érkezve villamosra ül, még messze van a munkahely. Aztán a napi munka következik, amit A Sanyi szívesen és jó kedvvel végez. Egyrészt örül, hogy NEKI van munkája, másrészt mindig is szívesen tett-vett, szereti elfoglalni magát. Apró, másnak talán semmitmondó és hasztalan munkát végez, játékokat rak össze gyerekeknek s ez a tudat is örömet okoz gyermekszerető lelkének. Néha hazavisz mutatóba lányának is egyet-egyet az általa összerakott játékokból, de A Sanyi inkább megvesz mindent. Már csak azért is. A napi munka után bevásárolni indul A Sanyi. Megveszi a napi sajtót, mert otthon nem mindig kapható. (Vagy eleve keveset szállítottak ki a faluba, vagy valaki gyorsabb volt és már elfogyott.) Bevásárolja a felesége által kért dolgokat, élelmet, ruhát, konyhai tárgyakat, stb. A Sanyi nem költi fölöslegesen a pénzt. Én még nem láttam egyszer sem, hogy kólát, csokit, csipszet majszolt volna, gondolom, mint a szódás lova, a saját „tarisznyájából” fogyaszt. A hazaúton vidáman és kedélyesen elbeszélget a sofőrrel. (A Sanyi minden sofőrt ismer, mindegyik a barátja.) Megbeszéli velük a tegnapi szappanopera részleteit, az épp futó valóságsók eseményeit, a közös ismerősök dolgait is kipletykálja velük. Szereti a vicceket, s az sem zavarja, ha esetleg disznó vicceket mesélve mások is hallják őket. Harsányan tud nevetni a neki tetsző adomákon, poénokon. Hazaérve már majdnem sötét este van. Megöleli szeretteit, s örül, hogy a mai nap is ennyire eseménytelen és egyhangú volt. A Sanyi ugyanis csecsemőkora óta vak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
