A kellemetlen lábszag esetében lábunkat napjában legalább kétszer áztassuk langyos vízben, oldjunk fel benne 1-2 evőkanál timsót is. A lábat mindig töröljük szárazra! A harisnyát vagy a zoknit naponta cseréljük. Csak ritkán húzzunk nejlonharisnyát. Többször váltsunk cipőt is. Ajánlatos a félcipő, kivágott cipő, szandál viselése. Otthon lehetőleg mezítláb járjunk.
A gyakran hordott bőrcipőt hetente töröljük át terpentines, majd glicerines ruhával. A szerekből csak annyit vigyünk fel a bőrre, amennyit beszív. Ha megszáradt, száraz ronggyal dörzsöljük át.
Ha elszakadt és használhatatlan a cipőfűzőnk, másikkal pedig nem rendelkezünk, ideiglenesen helyettesíthetjük zsinórral vagy keskeny szalaggal.
Előzzük meg a megfázást. Ha átázik a cipőnk, minél előbb vegyük le. A hideg lábat forró fürdővel melegítsük fel.
Szép és rugalmas marad a cipőnk bőre, ha rendszeres időközben átdörzsöljük jó minőségű pasztával. Bőrcipőhöz alkoholtartalmú krémet ne használjunk, mert szárít. A cipőt legjobb este bekrémezni, reggelre csak a fényesítést hagyjuk.
Cipőfűzésnél ügyeljünk arra, hogy a befűzött cipő ne legyen túl szoros, mert a szoros cipő kényelmetlen és feltöri a lábat. Fontos, hogy a cipőfűző mérete megfeleljen a cipő jellegének (fél- vagy magasszárú cipő).
Mindig az évszaknak megfelelő cipőt viseljünk, lehetőség szerint bőr alapanyagút. Ne vegyünk műbőr felsőrészes, ill. béléses cipőt, mert ezek a gombás fertőzés melegágyai. Gumicsizma, sportcipő is csak addig legyen a lábon, amíg feltétlenül szükséges. Felvétel előtt azonban a lábujjak közé és a harisnyába mindig szórjunk szárító hintőport. A sportcipőt mezítláb ne vegyük fel, ill. ne hordjuk!
Az elrongyolódott, összegyűrt talpbélést feltétlenül cseréljük ki. Belső talpbélést könnyen készíthetünk magasszárú fehér kesztyű szárából. Pontosan kiszabjuk és bőrragasztóval bekenve csúsztatjuk a cipőbe. Ideiglenesen rögzítsük rajzszeggel. Egy napig szárítsuk.
Cipőket lehetőleg délután próbáld fel, amikor a lábak kissé puffadtabbak. Így biztos kényelmesek lesznek egész nap.
A cipőkeféket legalább fél óráig, letakarva benzinben áztassuk, majd rázzuk ki és a szabadban szárítsuk. A kefét szappanos vízben is kimoshatjuk, szép tiszta lesz. Ehhez a kefét áztassuk, majd mossuk ki. Gumikesztyűt mindenképpen használjunk.
A romániai Aknasugatag közelében van egy hely, egy emelkedő, ahol az autó leállított motorral felfelé indul el, mintha „valami húzná” felfelé. Mi állhat a jelenség hátterében?
A Földön számos helyen, szinte az összes kontinensen előfordulnak olyan „emelkedők”, melyeken az üresbe tett autó, labda vagy bármilyen gurulni képes tárgy látszólag felfelé indul meg. Ezeket angolul gravity hill-nek (gravitációs hegy) nevezik, és sok település a turisták odavonzása érdekében misztikus felhangokkal reklámozza a „csodát”.
Sokan kísértetek, UFO-k, mágneses torzulások, gravitációs anomáliák számlájára írják a jelenséget. Számos kutatócsoport végzett az ilyen gravitációs hegyeken különféle méréseket, és mindannyian arra jutottak, hogy a gravitáció – melynek mértéke nem tökéletesen egyforma a Föld minden pontján – nem tér el szignifikánsan a lejtő különböző pontjain.
A jelenség hátterében optikai csalódás áll. Az emelkedő valójában lejtő, azaz amit a legalsó pontjának gondolunk, az a legfelső pont és viszont. Aki már járt ilyen helyen (én magam is), kapásból rávágná: de hát saját szememmel láttam, hogy emelkedik! Az optikai csalódások már csak ilyenek. Az imént említett kutatócsoportok igazolták, hogy a lejtő végpontjainak tengerszint feletti magassága eltérő: az alja van magasabban.
Az optikai illúziót az hozza létre, hogy ezeken a helyeken a horizont vagy nem látható (pl. sűrű erdő), vagy valami miatt torzul, elferdül (lankás domboldal a szemhatáron). Az is segítheti az érzéki csalódást, ha nincsenek jelen viszonyítási alapként szolgáló tereptárgyak, például fák. A fák növése, dőlése szintén becsapós lehet, ha ahelyett, hogy függőlegesen állnának, megdőlnek egy adott irányba, emelkedő látszatát kelthetik. Ugyanígy az is beugrathat, ha a távolban lévő fák magasabbra vagy alacsonyabbra nőnek, mint a közelebbiek.
Olyan is előfordul, hogy az út, amelyen eredetileg haladunk, hosszan, egyenletesen, kis mértékben lejt, és ugyanígy a szemhatáron belüli táj is követi ezt. Így a szemünk és agyunk hozzászokik, és úgy értelmezi, mintha vízszintesen haladnánk. Amikor elérkezünk a „varázsemelkedő” aljához, úgy érezzük, hogy felfelé gurul rajta az autó, holott a vízszinteshez képest továbbra is lejtőn vagyunk, pusztán az eredeti lejtéshez viszonyítva kisebb a pálya meredeksége.
A feljegyzések szerint 1251-ben Villa Azarias néven létezett a település, ezt a nevet használták még 1432-ben is. Egykoron Siklós várához tartozó vámhely volt. Földesurai a Garaiak, Gerébek, Perényiek, Zrínyiek, Batthyányiak voltak.
Később a lakosság északabbra költözött. A falu jelenlegi területét a 13. században népesítették be. Az itt élő nép a reformáció korai szakaszában református hitre tért és csak a múlt század második felétől lett fokozatosan római katolikussá.
Nevezetességei
Református templom és paplak
A község egyetlen műemléke az 1837-es évből származó toronysisakos, késő barokk stílusú templom, mely a festett fakazettás református templomok egyik szép emléke.
Berendezése jelentős, így az úrasztala, a padok, a papi szék és a szószék is. Az L alakú kóruskarzaton nyolc festett tábla van. Az egyik szélén a készítő neve olvasható: „Szaitz Jakab tisler mester”. A karzat alját rokokó ornamentikájú mennyezettáblák díszítik. A kórustáblák rajzosak, halványtónusú virágelemekkel, rácsmotívummal és egyéni rojtelemekkel telítettek. Az alapszínek vörös, sárga és kék. Az egyik táblán bárka van, amelynek terhe egy szépen megrajzolt rozetta. E fölött rojtfüggöny van, mintegy védve a bárkát – amely az egyházat jelképezi – a sok kis körrel jelzett özönvíztől.
A templom mellett egy műemlék jellegű paplak látható.
A templom másik oldalán szépen gondozott park húzódik, I. és II. világháborús emlékművel.
Rábai legszívesebben elmenekült volna, azonban a kefebajszú porondmester ujja egyenesen rászegeződött.
- Az az úr a harmadik sorban – hallotta a szemüveges műszaki rajzoló. – Jöjjön, a segítségére lesz szükségünk a következő számban.
Rábai gyomra összerándult a felszólítástól. Mielőtt vonakodva felemelkedett volna, megigazította a zokniját. Egy pillanatra arra gondolt, hogy nem azt a sötétkéket kellett volna választania a szürke cipőhöz, dehát sebtében ezt tudta előkotorni. Egyáltalán jegyet is csak a nyaraláson feltűnően unatkozó gyerekei miatt váltott.
A testesedő műszaki rajzoló térdig érő sortjában és rózsaszín lábszára közepéig felhúzott zoknijában, elvörösödve állt a reflektorfényben. Mindig kerülte a feltűnést, s ha valamivel, épp visszahúzódó magatartásával vonta magára egyesek figyelmét. Ám többnyire levegőnek nézték.
- Menjél, Papa! – hallotta kisebbik fia bíztatását. Rábai tétován a porondmester felé indult.
- Nem kell megijedni, Uram. – mondta neki a kefebajszos nyájasan. – Egy egyszerű tréfához kérjük a közreműködését. Merlini, a bohócunk, az előadás kezdete előtt kisebb balesetet szenvedett, őt kellene pótolnia.
- Látja ott Mikront, a világ legkisebb emberét? – mutatott az eddig a porond egyik szegletében megbújó cirkuszi törpére. Neve hallatán a törpe viháncolni kezdett, miközben csúfondárosan meredt Rábaira.
- Ha sípolok – folytatta a porondmester, maga Mikorn után ered, és ha sikerül utolérnie, egyszerűen billnetse fenéken. De igyekezzen, mert amilyen kicsi, olyan fürgén szedi a lábát.
A törpe, gyorsaságát demonstrálva, kacsázó mozdulatokkal sprintelt néhány métert. A közönségből találgatni kezdték vajon a kövérkés műszaki rajzoló képes lesz-e utolérni aprócska ellenfelét.
Rábainak egyáltalán nem volt ínyére a tervezett fogócska, de nem akarta magát nevetségessé tenni meghátrálásával.
- Egy utolsó igazítás – mondta a porondmester. – Bohóctréfához krumplilorr dukál, és ezzel Rábai orrára illesztett egy rikító, piros félgömböt.
- A ruházatán nem kell változtatni – mérte végig a műszaki rajzolót. A nézőtéren felnevettek. Egész érdekesen alakul.
Mikron mintegy véletlenül, Rábai közelébe oldalazott. A porondmester a szájába vette a sípot. Rábai magán érezte a törpe tekintetét. A sokat látott szempárból sütött a gúny.
Rábait hirtelen elfogta a játék izgalma. Ereiben végigáradt az adrenalin. A sípszó hallatán a törpe felé vetette magát. Azonbon imbolygó felsőtestével Mikron kiszámíthatatlanul cikázott ide-oda. A gyerekek a nézőtéren kiabálni kezdtek. Ki a törpénel, ki pedig Rábainak szurkolt.
A fújtató műszaki rajzolónak többször sikerült szinte lépésnyire megközelíteni a komikus bakugrásokkal, néha bukfencezve menekülő Mikront, aki azonban az utolsó pillanatban mindig egérutat nyert.
Rábait egészen magával ragadta az üldözés heve, így már nem is figyelt a publikumra. Észre sem vette, hogy a kiabálás abbamarad, és a helyét csodálkozó nevetgélés veszi át.
A ziháló műszaki rajzoló kénytelen volt szusszanni egyet. Mikron úgy két méterre tőle bosszantó mozdulatokkal, önmagára mutogatva ugrabugrált előtte.
Rábai megpróbálta összeszedni az erejét és a törpére koncentrált. Egyszer az életben nem engedi, hogy packázzanak vele. Most vagy soha, gondolta.
A műszaki rajzoló arca megfeszült, amint éberen figyelő ellenfele irányába lódult. Mikron előbb cselesen jobbra, majd villámgyorsan balra irmodott. Rábai nem hagyta magát. Bulldogként loholt a törpe nyomában, centiről centire közelítve meg. Mikronon először látzsott, hogy szorult helyzetbe került.
A közönség kacarászása hahotává fokozódott. Rábai végre rúgótávolságba ért. Már diadalittasan lendítette volna a lábát, amikor jókora puffanást érzett az ülepén. A műszaki rajzoló kibillent az egyensúlyából, majd karjaival a levegőt kaszálva elterült a földön. Szemüvege leesett az orráról.
Merlini tornyosult felette. Tarka ruhában, fejhangon ünnepelt. Mikron, Rábaitól karnyújtásnyira ült a porondon. Megvetően mérte végig az előtte hasaló műszaki rajzolót, aki aznap este oly tökéletesen alakította a balek szerepét.
Rábai izzadtan és megszégyenülten hevert a fűrészporban. Arra sem maradt ereje, hogy feltápászkodjon. Egy pillanatra a harmadik sorban lesütött szemmel ülő fiai felé nézett, de nem tudta őket kivenni.
A publikum felszabadultan és hálásan nevetett. (SzI)