Lehajtja rőtarany fejét az erdő. A levegő friss újbor-íze csíp. A párás dombhajlat felől kesergő melódiát fütyül az őszi síp.
Szőllőt hoznak kosárban, prést csavarnak. Sárgul a hegy – itt-ott kopár darab – és mélyvörös foltjával a fagyalnak elcammog a szálló felhők alatt. (KL)
A gyakran hordott bőrcipőt hetente töröljük át terpentines, majd glicerines ruhával. A szerekből csak annyit vigyünk fel a bőrre, amennyit beszív. Ha megszáradt, száraz ronggyal dörzsöljük át.
A bőrcipő tisztításához ne használjunk szintetikus mosó- vagy mosogatószert, se oldószereket. Ezek károsítják a bőrt. Benzinnel is csak kivételesen tisztítsunk cipőt, mert a bőrt szárítja és törékennyé teszi.
A cipőn sohasem szabad rajtahagyni a sarat. Mihelyt lehúztuk, sárkefével tisztítsuk le. Ha szükséges, szappanos vízzel mossuk le. Ilyenkor mindig töröljük szárazra, húzzuk sámfára vagy tömjük ki újságpapírral, és száraz helyen szárítsuk.
Szép és rugalmas marad a cipőnk bőre, ha rendszeres időközben átdörzsöljük jó minőségű pasztával. Bőrcipőhöz alkoholtartalmú krémet ne használjunk, mert szárít. A cipőt legjobb este bekrémezni, reggelre csak a fényesítést hagyjuk.
(Tausz György)
Eltűnnek a foltok a bőrcipőről, ha a foltos részeket fél hagymával bedörzsöljük, vagy egyszerűen lemossuk tejjel, majd ronggyal fényesítjük.
Hó- és sófoltokat úgy szedhetjük ki bőrcipőnkből, hogy azt tejbe áztatott ronggyal átdörzsöljük.
„Az ismert, hogy ki oldotta el, de ki kötötte a gordiuszi csomót?”
A gordiuszi csomó a legenda szerint Gordiosz (Gordius) fríg király szekérrúdját rögzítette. A történet a mai törökországi Anatólia területén lévő ókori Phügia (Frígia) királysághoz kötődik.
Midász király sírja Gordiumban
Gordios a legendás Midász király apja volt, aki még földműves korában égi jelt kapott Zeusztól, egy sas képében, amely a szekérrúdjára szállt, hogy uralkodó lesz belőle.
A fríg király halála után trónviszály dúlt, a nép úgy határozott, hogy az lesz az új uralkodó, aki szekerével elsőként ér Zeusz templomához. Így lett Gordios a frígek királya. Egy másik legenda szerint, a vitázó elöljárók egy jóshoz fordultak segítségül, aki azt tanácsolta, hogy az első embert, akivel találkoznak, válasszák királyuknak, így esett a választás Gordiosra.
Az általa alapított és az ő nevét viselő főváros (Gordion, Gordium) fellegvárában helyezte el, és Zeusznak ajánlotta a legendásan bonyolult csomóval összekötött (számára hatalmat hozó) szekeret és jármot.
A legenda úgy tartotta, hogy a csomót csak Kis-Ázsia jövendő uralkodója fogja kioldani, ami be is igazolódott. Nagy Sándor i.e. 344-ben, amikor seregeivel áthaladt a városon, egy kardcsapással megoldotta a problémát, pontosabban kioldotta a csomót.
Innen a mondás értelme, miszerint a gordiuszi csomó olyan problémát jelent, amit csak drasztikus eszközökkel, merész lépéssel lehet megoldani.
Reggel álmosan ébredt. Sokáig töprenkedett, mit is húzzon fel. Most hideg van, napközben meleg, estére lehűl a levegő… Kiválasztott egy kosztümöt, selyemblúz vett fel hozzá. Régi darab volt, de megbízható és minden váratlan alkalomra megfelelő. Miközben majszolta a pirítóst és itta a kávét, kusza álmán töprengett – mintha gyermeke lett volna, egy édes kisfiú, és vinnie kellett magával, de nem tudta hová… Miért üzente ezt a tudatalattija? Rendbe tette a konyhát, indult a fürdőszobába, felöltözött, elmenés előtt ránézett a régi esküvői fényképére, amelytől minden reggel elköszönt. Tekintete hosszan időzött férje arcán – szép gyerekeink lehettek volna – gondolta fájón, aztán bezárta maga mögött a lakásajtót. A kocsi simán futott a megszokott úton, szerencséje volt, ő forgalommal szembe járt dolgozni, így ritkán került dugóba. Beállt a parkolóba, megigazította a sminkjét, köszönt a portásnak, ment az irodájába. Titkárnője hozta neki a kávét, az aláírnivalókat. A diplomás megbeszélés minden nap 9-kor kezdődött. Indult is a kisterembe, köszöntötték egymást, megvitatták az aktuális kérdéseket. Egy beosztottja jelezte, négyszemközti megbeszélést kér, sürgősen. Ettől kicsit bosszús lett, hamar lezárta a közös csevelyt – nem volt semmi komoly kérdés – s hívta Enikőt a szobájába, közben lopva az órájára pillantott. – Nem akarom, hogy mindenki tudjon róla, de neked tisztában kell lenni a helyzettel, a férjem elhagyott. Ezentúl sajnos nem maradhatok túlórában, mert a gyerekeket nem hagyhatom egyedül. – Óh, ez váratlanul történt? Eddig soha nem panaszkodtál! Nem jön azért a gyerekekre vigyázni néha? – Kiderült, évek óta van valakije, s most hozzá költözött. Messze van, sajnos, és csak havonta egyszer tudja elvinni a gyerekeket. – Sajnálom… köszönöm, hogy beavattál a bizalmadba. Odafigyelek, hogy el tudj menni, s a különmunkákat is el tudd végezni. Ha bármit tudok segíteni, szólj! Lakat lesz a számon, senkinek egy szót sem! – zárta le a beszélgetést, az óra mutatója vészesen közeledett 10 óra felé. Kituszkolta az ajtón, megkérte titkárnőjét, most amíg nem szól, ne kapcsoljon senkit, s rohant bekapcsolni számítógépét. Gyorsan, gyorsan – bíztatta a masinát, míg bejelentkezett a keresett oldalra. Biztosan várja a beszélgetőpartnere – valahol, ki tudja hol, ki tudja milyen férfi, akivel megállapodásuk alapján minden reggel, csak egy mondatot váltottak, de ezt ki nem hagyták volna. Név – jelszó – látta, a másik már ott van. Hamarosan megjelent a kérdés, írta a választ: „Halványzöld csipkés garnitúra, tanga szabású.” A férfi megírta a zárómondatot: „Fehér boxer.” Elköszöntek egymástól. Sóhajtott egyet, kilépett a programból, s a szakmai mappát nyitotta meg. Most már teljes volt a reggel, kezdődhet a nap…
Nevét Árpád fejedelem egyik unokájáról, Tevelről kapta, aki ezen a területen foglalt szállást.
Az oklevelekben először 1180 körül jelent meg Tuel néven, majd 1373-ban Adastewyl néven. A falu évszázadokon keresztül két részre vált: a kisnemesek által lakott részt Kistevelnek vagy Tevelnek nevezték, a parasztok által lakott részt pedig Nagytevelnek hívták. Nevezték a falut Nemestevelnek is. A szomszédos Nagytevel községtől – mely túlnyomóan német lakosságú – való megkülönböztetésül egy időben Magyartevel volt a falu neve.
A 18. század végén a reformátusok nyilvános vallásgyakorlásának tiltása idején a pápai református kollégium ide költözött.