Képzeld el, hogy miután elütött az autó és elsötétült minden, egy sötét folyosón sétálsz céltalanul. Az alagút végén pedig megpillantasz egy gyönge fényt. Hosszú gyaloglás után, amikor már érzed hogy mindjárt odaérsz, a fehér fény vérvörösre változik és a távolban kínszülötte ordításokat hallasz. Ám a lábad nem akar megállni, visz tovább be a fénybe, s mikor átléped egy idétlen vigyor kerül a képed elé. Narancssárga haja belevirít a kilátásba, az a tömérdeknyi arcfesték ami rajta van ijesztő hatást produkál. A lehelete felér az alvilág kínjaival, sárga fogain át viszont megszólal.
Az orvosi ellátás kiterjesztését megelőzően a falvakban, kis településeken az emberek népi gyógyítókat, vajákos asszonyokat kerestek fel betegségeikkel és egyéb bajaikkal. Ideális gyógyító az volt, aki jól ismerte a különféle gyógynövényeket, -füveket, állati eredetű gyógymódokat, és hatásosan, látványosan gyakorolta mesterségét.
A gyógymódok egyik alapja a tapasztalat volt: hosszú emberöltők során megfigyelték és továbbadták, hogy ez vagy az a szer az egyik állapotban hasznos, a másikban kevésbé, vagy éppen ártalmas. Napjainkban is a bizonyítékokon alapuló orvoslás az elfogadott: egy gyógymód vagy –szer bevezetéséhez és elfogadáshoz megfelelő minőségű tudományos eredmény szükséges, ami a vizsgált eljárás hatékonyságát támasztja alá.
A népi gyógyászatban azonban a hiedelmeknek, misztikus látásmódnak is nagy szerepe volt. A gyógyítók sokszor ráolvasással, a betegség „elriasztásával”, az ártó szellemeket elüldöző jeleknek az érintett testrész fölé rajzolásával igyekeztek jobb formába hozni a betegeket.
Jellemző volt továbbá az analógiás gyógyítás, melynek a hátterében az a gondolat állt, hogy ami képes volt létrehozni egy bajt vagy betegséget, az alkalmas arra is, hogy meggyógyítsa. Ennek a ma is gyakran elhangzó szólásban megörökített formája az volt, amikor a kutyaharapást követően a támadó kutya szőrét használták fel a seb kezelésére. Ennek több módja létezett. Volt, amikor csak rászórták a szőrt a sérülésre, máskor elégették, és a hamuját zsírral összekeverve kenték a sebre, megint máskor a szőr égetése közben a sérült testrészt a füstbe helyezték.
A homeopátia alapelve is az, hogy hasonlót a hasonlóval gyógyítanak. A nyugati orvoslásba is egyre inkább beépülő, és a placebóhatáson messze túlmenően hatékony módszer követői gyakran említik a „kutyaharapást szőrivel” szólást, bár a kutyaszőr nem szerepel terápiás arzenáljukban.
Nagyharang: 598 kg-os, Szlezák László öntötte Budapesten 1928-ban.
Kisharang: 295 kg-os, Thúry Ferenc öntötte 1907-ben. Göbölös István és neje, Mészáros Erzsébet adományozta, ezért ezt a harangot Göbölös-harangnak is szokás nevezni.
Az eredetileg 1832-ben megjelent regényben az író melodramatikus panorámaképet fest Pompeji életéről, közvetlenül a Vezúv i. e. 79-es kitörése előtt. Glaucus a gazdag görög fiatalember szerelmes lesz a gyönyörű Ionéba, Isis papjának Arbacesnek a gyámleányába. A gonosz pap teljesen a hatalmába akarja ejteni Ionét, de Nydia, a vak rabszolgalány keresztülhúzza számításait. Erre Arbaces újabb tervet főz ki, bódító italt itat Glaucusszal, majd megöli Ione bátyját, s a gyilkosságot a bódult Glaucusra fogja. Glaucust az oroszlánok elé vetnék az arénába, ha Nydia az utolsó pillanatban barátai segítségével ki nem szabadítaná. Bár a gyilkosságnak most már tanúja is akad, Arbaces mégis felülkerekedne - ám ekkor kitör a Vezúv. A sötétségbe süppedt Pompejiben csak Nydia ismeri ki magát, szerencsésen ki is vezeti a szerelmeseket a veszedelemből, Arbaces meghal, a fiataloknak pedig sikerül görög földre menekülniük.
A regény fő erénye topográfiai és történelmi hitelessége, leíró ereje, miliőfestése, mai szemmel nézve viszont emberábrázolása és cselekményvezetése már nem meggyőző. A regényből hiányzik a történelem dinamizmusa, keresett elrendezettsége, egy ritkán látogatott múzeum áporodottságára emlékeztet. Ennek ellenére több mint száz éven át bestseller maradt, tucatnyi filmet készítettek belőle.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
