* Ha lakásunkat rendszeresen portalanítjuk, pókhálóval ritkán találkozhatunk. Ha a falon, mennyezeten mégis pókhálót veszünk észre, azonnal, de óvatosan vegyük le, mert késõbb a rárakodó por és a zsír foltot hagy.
* A pókháló eltávolítására használhatunk tollseprõt vagy nedves rongyot. A tollseprû jól beválik egy-egy újonnan keletkezett pókháló eltüntetésére. A nedves ronggyal inkább régebbi, porosabb pókhálókat szedjük le. A rongyot partvis végére kössük fel, majd enyhe nyomással, ill. tekeréssel próbáljuk egyszerre eltakarítani a pókhálót. Ha a pókhálóban pók ül, elõször zavarjuk el a helyérõl, de ne bántsuk, mert hasznos állat.
* Ha a pókháló helyén folt maradt, azt (festéstõl függõen) radírozással vagy lemosással tüntessük el.
* A pókhálót porszívózással is eltávolíthatjuk. Fõleg a sarkokban és a plafonon célszerû a porszívó használata.
* A faházban, a padláson, a gerendákon, ill. a fabútoron található pókhálókat legjobb porszívózással összeszedni, a helyét pedig benzinnel ledörzsölni.
Az utca nagyon csöndes volt, néhol egy-egy kósza papírzacskót, meg újságpapírt fújt a szél, akár egy regényben, vagy egy régi filmben. A különbség az volt, hogy ez nem egy regény volt. Az eső utáni levegő betöltötte a teret, így az egyik legkedvesebb illatommal az orromban sétálhattam. Ezért hálát is adtam a teremtőnek, hisz egy kis pozitív elkélt a mostani kusza életemben. Befordultam és elhaladtam a sarki cukrászda mellett. Nem volt nyitva, hisz vasárnap volt, egy kicsit ugyan bántam viszont, jó lett volna bemenni és meginni egy forró csokit. A városban ugyanis sehol máshol nem adnak olyan finomat, mint ott, sőt még a környékén se, úgyhogy inkább tovább haladtam, nem is volt sok értelme álldogálni a bezárt üzlet előtt. Mit is akartam pontosan Ameliától? Már magam sem tudom. El akartam volna beszélgetni vele… A… Igen. Na, igen. Ezt elég gyakran megcsinálja velem a memóriám. A rövidtávú ugyanis elég rossz, így amit nemrég akartam, pillanatok alatt el tudom felejteni. Nem a legjobb egy írónak készülő embernek. De van ez így, legalább ha leírom a gondolataimat, vissza tudom olvasni, ha az agyam megint tréfálkozik velem. Még kicsi voltam, amikor szereztem ezt a betegséget, egy balesetben sérült meg a fejem, tehát nem születésem óta rendelkezek vele. De azóta már megszoktam.
Már emlékszem is. A keddi Regins-ügy miatt. Nem messze ugyanis baleset történt, de nekem nagyobb a gyanúm egy gyilkosságra. Ameliától kitelik, hogy valamit elkövet, ismerem már egy ideje. De most teljesen máskor viselkedett, mint általában. Nem úgy, mint egy gyilkos. Hanem mint egy hétköznapi ember. - Ostobaság… - motyogtam kifújva a levegőt, miután megálltam a pirosnál. A saját hangom viszont nem nyugtatott meg. Tényleg megtörtént volna? Amelia, mint normális ember? Képtelenség. Egy boszorkány nem tud normális életet élni. Kathleen, már megint csacskaságokat gondolsz. A lámpa zöldre váltott, bár nem is tudom igazából, hogy miért vártam meg ezt. Egyetlen autó sem volt a környéken.
Van szavunk az íz- illetve szagérzékelés hiányára?
A környező világ észlelésére, felfogására öt érzékszervet használunk: a látást, hallást, tapintást, ízlelést és szaglást. Ezek mindegyikének megléte és helyes működése a legtöbbünk számára magától értetődő, bármely érzékelésmód elvesztése jelentős minőségi változást jelent az ember életében.
A környezet számára is könnyen észrevehető érzékszervi fogyatékosság a hallás és a látás elvesztése, a siketség és a vakság. Ezek gyökeresen megváltozott életminőséget tesznek lehetővé a fogyatékos személy számára, hiszen a bennünket érő ingerek túlnyomórészt vizuális és akusztikus jellegűek. A látás és hallás jelentős romlásával vagy hiányával élő embereket a legtöbb ország köznyelve megnevezi valamiképpen.
A többi érzékszervi modalitás elvesztése kevésbé feltűnő a külső szemlélő számára, és kevésbé befolyásolja a mindennapi életet (bár mind a szaglás, mind az ízlelés és a tapintás elvesztése életminőség-romlást eredményez). Éppen ezért a köznyelvben nincsenek e fogyatékosságokra szavak, tudományos szakkifejezések viszont léteznek ezek leírására is.
A szaglás elvesztése az anosmia, gyengülése pedig a dysosmia. Az ízérzés elvesztése az ageusia, gyengülése a hypogeusia, jelentős megváltozása pedig a dysgeusia (az ízlelt ételnek nem megfelelő íz érzékelése). Az ízérzés elvesztésének görög eredetű megnevezését még az orvosok is elenyészően ritkán alkalmazzák.
A tapintás bonyolultabb téma, hiszen különböző modalitásai (hő-és fájdalomérzet, finom tapintás és nyomás, mélyérzés, vibráció) egymástól függetlenül károsodhatnak az adott bőrterület betegsége, sérülése valamint idegrendszeri rendellenességek miatt. A köznyelvben erre a fogyatékosságcsoportra sincsen külön megnevezés.
A regény a milleneum esztendejében játszódik egy poros alföldi kisvárosban, ahol még mindig a dzsentri a korlátlan, zabolázhatatlan úr. Főhőse Szakhmáry Zoltán fiatal földbirtokos, aki 350 hold saját és jó pár száz hold bérelt földön gazdálkodik.
Egy zaklatott, mámorban fogant eseménysor hátterében bontakozik ki Szakhmáry Zoltán emberi tragédiája. ő már másként, modern módon akar gazdálkodni, s nem bíz mindent a jóistenre, szembeszegül az évszázadokkal elmaradt gazdálkodási szokásoknak. Ugyanakkor elszakíthatatlan kötelék fűzi osztályához, igazi dzsentriként akar mintagazdaságot teremteni. Ezt a feloldozhatatlan konfliktust csak fokozza a férfi kettős kudarca. Az első kudarc Rozikával, a szép, izgalmas parasztlány szeretőjével kapcsolatos. ő szereti a lányt, ki tudja, mire lenne képes, de rá kell jönnie, hogy Rozika csak egy paraszthetéra, aki csupán lépcsőfokként használja őt. A második, döntő kudarc házasságában éri: felesége minden újra való törekvését megvétózza. ő ugyanúgy gyűlöli a tanyát, a gazdálkodást, mint Rozikát, a félringyót. A meghasonlott férfi csak egy kiutat talál...
A regény Móricz írásművészetének legjobb kvalitásait hordozza: a társadalmi mondandót, a sűrítést és a feszültség állandó fokozását a kiteljesedésig. A pusztító dzsentri világról maradandó érvényű körképet rajzol.