Ha valaki fittyet hány valamire, akkor az adott dologgal nem törődik, semmibe veszi, fütyül rá. Mégis, bármennyire kézenfekvő volna is a fütyülés és a fittyhányás közötti párhuzam, a két szó nem ugyanazt jelenti.
A szólások és közmondások neves kutatója, O. Nagy Gábor szerint a fitty annak a mozdulatnak a neve, mely során hüvelykujjunkat mutató- vagy középső ujjunkon hirtelen elmozdítva csattanó hangot váltunk ki. Ezek szerint a csettintés elterjedt, hangutánzó népi megnevezése volt a fitty.
Ezt a mozdulatot még ma is alkalmazzuk (nem mindenki, de előfordul) az értéktelenség, jelentéktelenség kifejezésére. „„Ennyit sem számít nekem…” + kézmozdulat). Régebben a csettintést a becsmérelt személy arcához közel, sorozatosan ismételték, hogy megvetésüket nyomatékosítsák. Innen származnak a „fittyet hány (szór) az orra alá”, fittyet hány rá” kifejezések.
A három kisebb harang sorrendben(az 548, a 272 és a 111 kg-os):
A nagyharang:
Temerin (Vajdaság)
Szent Rozália-plébániatemplom
4 harang lakik a toronyban:
Nagyharang: Szentháromság tiszteletére szentelték, 912 kg tömegű. Felirata: "Szent Háromság Egy Isten Irgalmazz Minékünk. Öntötte Schaudt András, Pesten 1861".
Középső harang: A Szűz Mária-harang 548 kg-os, felirata: "Isten Anyja tiszteletére újra öntötték a temerini katolikus hívek . A II. vatikáni zsinat jubileumi évében 1966. Slio Branko Lenartić Rijeka".
Kisharang: A kisharang Szent Rozália nevét viseli, 272 kg-os, felirata: "Temerin község védőszentjének tiszteletére készült a temerini magyar és német ajkú római katolikus hívek adakozása folytán 1925-ben, Szent Rozália". Az újvidéki Jovánovics öntödében készült.
Lélekharang: 111 kg-os, evvel a felírással: "Segíts minket halálunk óráján. Horváth József szabó és Vanyúr Etel temerini kath. hitestársak adománya. 1925. Szent József." Az újvidéki Jovánovics öntödében készült.
A harangok története
Az 1783-ban épült ideiglenes templom mindhárom harangját a plébániatemplomba vitték át annak felépítése után. A 19. század első évtizedeiben még két harangot szereztek fel: 1809-ben Szentháromság tiszteletére egy 15 mázsást (840 kg), amelyet 1824-ben Klobusiczky Péter, kalocsai érsek szentel fel, és egy 7 centenáriusat (390 kg), a Szent Rozália harangot. Ezt 1839-ben Takáts Márton kalocsai segédpüspök szentelte fel. Az összes harang a szabadságharcban odaveszett. Az ezt követő évtizedekben négy új harangot öntettek. 1861-ben öntötték a mai is szolgálatban levő, közismerten nagyharangnak nevezett, sok vihart kiállt harangot, súlya 16,29 mázsa (912 kg). Egy 1895-ös összeállított leltárban szerepelnek még a következő harangok: a 8,4 mázsa (kb. 450 kg) súlyú középharang, és a 3,14 mázsás (176 kg) kisharang, valamint az 1 mázsás (56 kg) lélekharang. Az első világháborúban, 1916-ban a nagyharang kivételével, elvitték a harangokat, még a temetőkápolna harangját is. Egészen 1925-ig csak a nagyharang szolgálta a híveket. 1925-ben főleg adományokból összegyűlt annyi pénz, hogy három újat sikerült beszerezni: az 520 kg súlyú Szűz Mária harangot, a 272 kg-os kisharangot és a 111 kg-os lélekharangot. Az 1925-ben öntött Szűz Mária középharangot ki kellett cserélni, mert megrepedt. Az újat, amely 545 kg súlyú Zvekánovity Mátyás püspök szentelte fel 1966. június 29-én Péter-Pál napján.
Harangozási rend
Vasárnap és ünnepnapon fél órával a mise kezdete előtt a nagyharang (Szentháromság-harang), negyedórával pedig a középharang (Szűz Mária-harang), mise kezdetekor, a beharangozáskor pedig mind a három harang szól. Úrfelmutatáskor a nagyharang hangja csendül fel. Köznap fél órával a mise előtt a középső, negyed órával pedig a kisharang. Mindhárom harang szól: szentségimádás előtt, Mindenszentek estéjén az esti harangszó után; a szombati gyászmise után; nászmisekor, amikor a fiatal pár a templom közelébe ér; a püspök hivatalos érkezésekor. Reggel 5-kor, délben és este 7-kor a középső, vasárnap este a nagyharang. Ha valamelyik hívő elhalálozik a lélekharangot húzzák meg, a sírba tételig a szokások, vagy a rokonok kívánságára napközben többször is harangoznak. A nagyharang jelzi, hogy a pap elindult a temetőbe, és amikor a gyászmenet elindul a sírhoz a kápolnai kis harang szól.
Lőrincz L. László álnéven írott regényének főszereplője John C. Lendvay, a jó hírű magánnyomozó. Egy napon a híres autóversenyző, Aaron Lighthammer keresi föl azzal a megbízással, hogy vegyen részt a világ sajtófotósainak Barbados szigetén rendezett találkozóján, az ún. "Nagy Buli" rendezvényén, és kapja el a Vadász névre hallgató, rettegett gyilkost. A detektív a szigetre érkezve hamarosan különös eseményeknek lesz részese: titokzatos tetoválás jele mutatkozik néhány vendég bőrén, holttest kerül elő a születésnapi tortából, levágott fej tárul a meghívottak elé, a híres színésznő, Miss Hayes kép-kiállítása megnyitóján, és egyre több elvágott torkú látogató akad az útjába. De vajon ki lehet a gyilkos, akiről csak annyi ismert, hogy lemetszi áldozatai fejét, és hogy kiváló fényképész?
A remény nem azonos az örömmel, melyet akkor érzünk, amikor a dolgok jól mennek, vagy a készséggel, hogy belevágjunk egy jó kilátásokkal kecsegtető üzletbe. A remény semmiképpen nem azonos a derűlátással. Sokkal inkább munkálkodás egy ügy sikeréért. Nem abbéli hitünk, hogy valami jól fog sikerülni, hanem a bizonyosság, hogy valami értelmessel foglalkozunk, akár sikerrel járunk, akár nem. Ez az a remény, mely erőt ad, hogy éljünk, hogy kipróbáljunk új dolgokat még reménytelennek tűnő körülmények között is. Az élet túl becses ahhoz, semhogy tartalmatlanul, cél nélkül, üresen, szeretet és végső soron remény nélkül éljünk. (ISz)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
