Kit hogyan köszönthetünk? Mi lenne a helyes viselkedés utazás, vásárlás, és hivatali ügyintézés közben? Milyen megszólításokat használhatunk ma és vajon milyeneket használtak régen? Naponta felvetődhetnek ezek a kérdések bennünk.
A szabályok átértékelődtek és mostanában arra hivatkozunk, hogy nem érünk rá odafigyelni másokra, a részletekre.
A durvaság, a neveletlen viselkedés divattá vált.
Rajtunk múlik a parttalanság megszüntetése! Lehetőséget kell adni a gyerekeknek és önmagunknak arra, hogy megismerjük az alapvető viselkedési szabályokat. Az udvariasság, a jó modor nem azt jelenti, hogy el kell tűrnünk mások modortalanságát és figyelmen kívül kell hagynunk saját énünket!
Ez a weboldal ehhez ad segítséget, bemutatva a helyes és ajánlatos cselekvéseket.
Ajánljuk mindazoknak ezt az oldalt, akik gyerekként, vagy felnőttként szívesen tanulmányoznák a társas érintkezés hagyományos szabályait.
Maga az illemtan koronként, országokként, sőt tájanként is változhat. Az itt leírtak egyfajta talán általánosnak mondható megközelítést adnak.
* Az olajfestményeket elegendõ portalanítani puha kefével vagy ecsettel. A mûveletet óvatosan végezzük, nehogy megsértsük a kép felületét. Értékes olajfestmények tisztítását bízzuk szakemberre!
* A port és a piszkot úgy is eltávolíthatjuk, hogy tiszta langyos vízbe mártott, enyhén nedves puha szivaccsal óvatosan lemossuk a képet. A lemosást felülrõl lefelé folytassuk mindaddig, amíg a szivacs tiszta levet ereszt. Utána a vizet, a nedvességet száraz puha ruhával itassuk fel. Ha a képen repedések vannak, ne használjunk nedves szivacsot!
* Ha langyos vízzel nem sikerült minden piszkot eltávolítani, akkor használjunk kis mennyiségben szappant. Szappanos oldattal kenjük be a festményt, majd tiszta vízbe mártott és jól kicsavart szivaccsal mossuk le, és száraz kendõvel alaposan töröljük át.
* Akvarell, tempera vagy pasztell képeket csak üveg mögött tartsunk. Így kevésbé porosodnak, piszkolódnak. Ha képeink nincsenek üveg mögött, akkor idõnként portalanítani kell. Ezeket a képeket víz nem érheti!
Napok óta dilemmám van. Ez jobb mintha depis lennék, asszem. Ismerkedtem a neten. Cseteltem pasikkal. Izgalmas volt. Az egyik srácba majdnem bele is szerettem. Olyan édi volt. Annyi dologban hasonlítottunk, hogy már majdnem lelkitársaság voltunk egymásnak. Először is, kiderült, ő is a cseten akar ismerkedni, aztán meg hogy egyedül ül a számítósgépe mellett, mint én. Neki is mobilinternete van és nekem is, aztán a gépén neki is ott vannak a betük, éppen egymás mellett, mint nekem. Ezt ki is próbáltuk, mindet végignéztük, a kú-tól az em-ig! Neki is van kockásinge, mint nekem, és veszkócsizmája is van ám, meg kalapja is! Jaj, olyan izgalmassá vált a dolog, hogy képet is küldtünk egymásnak, és ö is a kontroll cével másolja be, mint én! Már teljesen belelovagoltam magam a dologba, aztán találkozni is akart velem, és én is vele. Meg is beszéltük a dolgot, és éppen erre a napra és időpontra gondoltunk. De a találka nem jött össze, mert nem bírtunk elszakadni, és amikor nekem indulni kellett volna, ő még mindig a gép előtt ült, és én is maradtam! Így aztán maradtunk, mindenki éppen otthon! És folytattuk a csetelést! Aztán kitalálta, hogy az emesével kellene beszélgetni, én erre megsértődtem a féltékeny zöld szörnnyel hozakodtam elő. De újra meggyőzött, hogy az emese az nem ám egy lány, nem is egy kerítésnő és nem is a bankos okos csaj a tévéből, hanem valami program, amivel ha beszélgetünk, akkor láthatjuk is egymást a kamerán át, amit a gépre kell rakni. Ez olyan izgi, mert kamera érzékeny vagyok, de nem ám úgy, mint az algériások, hanem pozitiven. Szóval előkerestem a kamerádomat, és rácsatoltam a gépemre. És akkor bekapcsolva láttam magam, és ő is engem. De én őt nem láttam, mert kiderült, neki nincsen kamerádja. Megkért, hogy szeretne megnézni engem, ahogy anyám szült, vagy hgy is mondta, szóval, hogy vegyek fel valami szexis cuccot! Hirtelen eszembe jutott, hogy van egy neccharim, meg csipkés feketeneműm. (nem fehérnemű, mert fekete, ugyebár). Erre már olyanokat kezdett írni nekem, hogy teljesen csillagnak éreztem magamat. El is nevezett csillagomnak! Ragyogó este volt, vagyis lett volna.... Küldött magáról egy képet, amin kalapban volt, a feje alig láccott, de nagyon férfiasnak tűnt! Hajnalig beszélgettünk, illetve írtunk egymásnak. Tanultam tőle új szavakat, hogy menőbb legyek a cseten, meg valami szmájlokat vagy fájlokat is, hogy az emomat, vagy mimet is ki tudjam fejezni. De most nem jutnak az eszembe. Illetve tudok kacsintani, pontosvessző, kötőjel, zárójelbezárral, meg kitátani a számat: kettőspont, kötőjel nagydébetűvel. (na ezt majd kipróbálom, ha a fogorvosommal csetelek, és kéri hogy mondjam : á!) A fiú egész este udvarolt, és ez nekem olyan jólesett. Megkért, hogy mutassam meg a cicimet is! Gondoltam, miért ne, úgysem látja senki, csak a kamera. És erre tuti nem fog a Mókucim sem haragudni, mert ugye ettől nem lehetek terhes ám! Bekapcsoltam a zenét, és elkezdtem neki táncikálni, közben megittam egy üveg krémeses viszkit, ami még húsvétról maradt. A többire nem emlékszem.. Csak tegnap este óta fáj a fejem. Mert hazajött a Mókucim a munkahelyéről, ami egy bárban van, és kaptam egy jó nagy pofontot. Aztán mikor elállt az orrom vére, elmesélte, hogy rossz kislány voltam, mert most a barátai meglátták, hogy a lakásunkban van plazmás tévé, meg mosogatógép, és a legdrágább bőrkanapé, amit lehet kapni. Ezt nem értettem, de folytatta azután, amikor már a karom is fájt nagyon, - mert kicsavarta, - hogy látott engem a kivetítőn táncolni, ami tök dögös lett volna, csak éppen én nem tudtam, hogy a kollégája azonnal feltette a felvételt a tetubusra angolul. Szóval így jártam. Megismerhettem a fájdalomküszöbömet, mert a magassarkúmban úgy átestem a fürdőszoba küszöbén, hogy a térdemről lejött a szolárium-színem! Most éppen lila! Azt hiszem kimutattam a fogam fehérjét is, és holnap visszamegyek a mamámhoz! Rá meg mosson a zanusszi-nyuszi! Kettőspont, kötőjel zárójelbezárva! Csak most akkor nem tudom, hogy a srác akkor, akivel cseteltem ki is volt, sebaj, majd talán holnap segít emese megkeresni! Kettőspont, nagypé!
Hajadon melléknevünk eredeti jelentése fedetlen (fej). A szó a haj főnév származéka; a d valószínűleg kicsinyítő képző – így a szó tulajdonképpen azt jelentette ’hajasan’.
Az összetétel fő, főtt (használatos a hajadonfővel, hajadonfőtt forma is), a fejre utal, ezt nevezték régiesen főnek.
Ma a hajadon szavunk már inkább csak főnévként, házasulatlan leány jelentésben ismert. E jelentés alapja az, hogy népi szokás szerint a férjes asszonyok fejét bekötötték, csak főkötővel mutatkozhattak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
