csak úgy...

Vagyok

Vagyok, fény és árnyék,
valóság és játék.
Vagyok, hideg és meleg,
szerető és rideg.
Vagyok, kit gyűlölnek
és szívből szeretnek.
Vagyok, hitehagyott,
eszmékért elhagyott.
Vagyok, jó szerető,
időnként fecsegő.
Vagyok, hű barátod,
alkalmatlan párod.
Vagyok, heroikus,
vagy melankolikus.
Vagyok, szókimondó,
mindent megtagadó.
Vagyok, egy álomkép,
máskor csupán rémkép.
Vagyok, még szertelen,
sokszor szégyentelen.
Vagyok, aki adok
és keveset kapok.
Vagyok, nagyon gazdag,
de rendkívül szegény.
Vagyok, a hit, a remény,
az elveszett esély.
Vagyok, a lenn és fenn,
talán érdemtelen.
Vagyok, olyan,
mint magadat látod.

(SzI)

ki mit talál, azé...

egyperces...

Szőkenő naplója...

Lakásfelújításban vagyunk.
Elmentem hát körülnézni a legújabb barkácsáruházba, amit egy jedilovagról neveztek el.
Nem értem, a jediknek mi köze a barkácsoláshoz, de gondoltam, legalább az erő is velünk lesz, a munkák alatt.
Először megnéztem a katalógust, amit a postaládában találtam, és kivágtam belőle a dolgokat, amikre szükségünk lesz.
Kivágtam az egyik csinos munkásfiút is, de sajnos a vásárlás során kiderült, hogy munkásokat nem árulnak.
Kerestem azt a ragasztót, amit reklámoztak, hogy a plafonra, meg a falra is felragad vele a szék. Gondoltam, ha már átalakítás, legyen olyan a nappalim, mint senki másnak! De azt mondta az eladófiú, hogy ez nem praktikus, mert nehéz beleülni. (lehet, hogy a praktikus dolgokért a praktikerbe kellett volna mennem?)
Aztán vettem egy új zuhanyrózsát, (az a kedvenc virágom, főleg, ha a Mókucim nincsen otthon mert a régit már annyira nem élvezem, uncsi lett.
Vettem még egy új WC-deszkát. Tökjó, mert átláccó és szögesdrótot tettek bele. Ezt nem fogja szeretni a drágám, mert nem fogja látni, hogy le van-e hajtva, vagy sem, és ha olvasni megy oda, szúrni fogja, remélem.
Aztán akciós bambuszfüggönyt is vettem, bár nincsen buszunk, de majd felszereljük a tetőablakra.
Kinéztem magamnak egy jó kis könyvespolcot, amit haza akartam vinni, de sajnos csak lapraszerelt – vagy mi – volt.
De nem is értem, mi értelme van egy polcnak egy dobozban? A doboz is jó lenne a könyveknek, de akkor meg miért tesznek bele különféle deszkákat? Ha beleteszem a dobozba a könyvet, nem tudom hová tenni a polcokat.
A pénztáros ugyan azt mondta, hogy össze lehet rakni, van is benne haszn állati utasítás, meg imbuszkulcs! Na, de mit kezdjek én egy buszkulccsal?
Szóval az obiban csupa busz-alkatrész lehet kapni. Lehet, hogy kéne vennünk egy buszt?
A pénztárban a bankkártyámmal akartam fizetni, de valami nem stimmelt, a nem fogadta ez a jelszavamat, erre a srác azt mondta, hogy a kártyámmal valami grimbusz van! Áááá
Holnap visszamegyek, addig csinálunk majd valahogy pénzt, mert azt mondták, hogy készpénzzel is lehet fizetni a bankkártya helyett.
Szépen visszaraktam mindent a polcok mellé, majd obi felpakolja, ha már vele van az erő, és inkább átjöttem a Médiapiacba. Néztem tévéket, mindegyiken ugyanazt a filmet játszották, meg hallgattam zenéket, kivasaltam a hajam, megmasszíroztam a vállam, megszárítottam a körmöm, lehűtöttem az üdítőmet, és a kiállított gépen éppen írom a mai naplómat. Mindezt ingyen, itt legalább segítettek az eladók, otthon meg sosem tudom beletenni a dévédét a falravetítős tévébe, és csak feldühítem magam a Mókucin, mert a hűtőben mindig nyitva hagyja a villanyt.
Most pedig mennem kell, mert már annyit mosolyogtam a biztonsági őrre, meg rebegtettem a szempillámat, hogy attól félek, azt hiszi lopni akarok, vagy a kijáratnál kifizettetik velem a villanyszámlát, amit elhasználtam?

így kevesebb helyet foglal...

tudtad...?

varázslás

valamely konkrét cél elérésére végzett → mágikus eljárások, viselkedésmód összefoglaló neve (→ mágia). A keresztény egyház hivatalos nézőpontjából minden varázslás, mint a természetfelettivel való közvetlen érintkezésnek a vallás által nem engedélyezett formája, tiltott és veszélyes; a kereszténység kialakulása után a régi pogány → kultuszok maradványait varázslásnak minősítette, a kultusz végrehajtóit: az → áldozatok bemutatóit, sámánokat, jósokat, gyógyítókat stb. pedig varázslóknak. A boszorkányperek során is gyakran felmerülő vád, hogy a boszorkányok varázslást űznek. A varázslás értelmezései a magyar régiségben pl. augurium (15. sz.), Molnár Albertnél praestigiae, incantatio, veneficium, Pápai Páriz szótárában a „szemfényvesztő, varázsló, alakos: praestigator”. Az egyház szempontjából tehát egyaránt varázslók a falusi táltosok, nézők éppúgy, mint a városi és falusi jósok, gyógyítók, akik foglalkozásukat üzletszerűen űzték. – A → népi hitvilágban és népköltészetben a szó már nem egyértelmű. A népmesében a varázslás gyakran metamorfózist, alakváltást jelent: a varázsló éppúgy, mint az elvarázsolt személy szabad akaratából vagy kényszer hatása alatt alakot változtat, de a varázslás következtében alakot változtathatnak más élőlények és tárgyak is. –A → hiedelemmondában a varázslók tudományukat többnyire iskolában tanulták, vagy az ördöggel kötött szövetség útján jutottak hozzá. – A népi gyakorlatban előforduló pozitív vagy negatív varázsló eljárásokat a népi szóhasználat nem nevezte varázslásnak, hanem mindig konkrét névvel illette (jóslás, rontás, ráböjtölés stb.), s nem is tartja varázslásnak, varázslóknak inkább a vándor komédiásokat, szemfényvesztőket és általában a varázslással üzletszerűen foglalkozókat nevezik

harangszó - l...

Vasárnap 10 óra

Szolnok

Református templom

hm...

olvasó - sarok...

Jack LONDON

AZ ÉNEKLŐ KUTYA

Az amerikai író egyik népszerű és érett alkotása, egy négylábú vidám és humoros, kalandokban és szenvedésekben egyaránt bővelkedő, romantikus, de valószerű története. Mihály, az ír terrier nagy kalandjai azzal kezdődnek, hogy Mihályt (A beszélő kutya hősének, Jeromosnak a fivérét) magához csalja egy szeretetre méltó, sör- és kutyabolond hajópincér. Az imádott új gazda dédelgeti, oktatja, megtanítja ötig számolni és elővarázsolja belőle éneklőkészségét is. Felejthetetlen hónapokat töltenek együtt különféle hajókon, majd San Franciskóban, ahol "az éneklő kutya" tartja el művészetével a Pincért és barátját. Egy pénzhajhász orvos azonban nemcsak a lepratelepre hurcolja gazdájától, hanem a szabadságától is megfosztja Mihályt. Kegyetlen állatidomítók karmai közé kerül. Itt ismerik fel és váltják ki rabságából Kennanék, Jeromos gazdái. Az író a mese keretében mesteri portrékat fest a könyvben szereplő jó és hitvány emberekről, megbélyegzi a kincsre éhes filisztereket. A kötet irodalmi és szórakozási igényeket egyaránt kielégít.