jó éjt…

Rétegek 

Mennyi réteg
rakódik a szívre!
Mind a múlás
megtestesülése.
Mennyi könny,
Mennyi mosoly!
A mérleg nyelve
kibillen
minden új napon.
Fénybe márt a világ,
majd sötétbe zár.
Érzelmek hullámain
a pillanat megáll 
(Garai G)

Mit szólsz hozzá?

 Szaki bácsi mondta...

 

átalakította a sperhakni az előtolást, ezért egy óvatlan pillanatban lájkoltam a kompressziót, mert ezt csak a mesterek tudják…

Mit szólsz hozzá?

ötlet - sarok...

 

Tökös madáretetők

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(színesÖtletek)

Mit szólsz hozzá?

-hogy, jól induljon a nap...

Mit szólsz hozzá?

egészség – perc…

AZ ALMAECET CSODÁS HATÁSA!

Nagymamáink ismerték és használták is ezt a csodás és sokoldalú gyógyszert. A mai világban amikor egyre többet eszünk és egyre kevesebbet mozgunk, jól jön egy univerzális szer, ami fogyaszt, tisztít, és jó hatással van emésztésünkre.

 

 

 

 

Nézzük mit is tud az almaecet.

Miközben az alma érik a fán, szép gömbölyű lesz, piros, vagy sárga, de akár zöld is , közben értékes hatóanyagok halmozódnak fel benne. A pektin és más ballasztanyagoknak köszönhető az alma szilárdsága. Rengeteg vitamin köztük a c vitamin is megtalálható húsában. Továbbá fehérje, víz, gyümölcssav, zsírsav, ásványi anyagok, szénhidrát is található benne.

Az alma tehát egy bio bomba. A ballasztanyagoknak köszönhetően máris jó hatással van emésztésünkre, a vitaminok által pedig immunrendszer erősítő hatása is közismert. A mondás azt tartja hogy aki napi egy almát megeszik, elkerüli a betegség! Az ecetsav a természet ajándéka. Amikor egy gyümölcs lehullik a fáról mert már túl érett, ecetsav alakul ki benne, amely elpusztítja a baktériumokat, és a kórokozókat.

 

Az ecetsav minden baktérium ellensége. Ezért szoktak az állatok lehullott érett gyümölcsöt enni, mert így védik szervezetüket. Az almaecet még kiemelkedőbb teljesítményre képes, a többi ecetsavval szemben. Öt zsírbontó mechanizmust egyesít magában.

Az ecetsav felélénkíti a sejtlégzést, javítja a vas beépülését, és oxigént szállít a sejtekhez. Fokozza a sejtekben a fehérjemolekula keletkezését, így felgyorsul az anyagcsere, és ez mind javítja a fizikai és szellemi állapotot. Tehát az almaecet zsírsejteket bont le, gyorsítja az emésztést ezáltal fogyaszt, valamint baktérium ölő hatása által tisztítja regenerálja szervezetünket, amely által bőrünk kitisztul, hajunk fényesebb lesz.

Az almaecetet lehetőleg bio boltban vásároljuk, mert a bolti almaecet nem tiszta. Kb. 400-500 ft.ért kapható egy üveg.

Tiszta hideg vízbe keverjünk el egy kis kanál ecetet és fogyasszuk reggel, de akár napközben is. A legjobb ha kúraszerűen alkalmazzuk. Tarthatunk pár napos, de akár egy hónapos kúrát is. Reggel délben és este igyunk meg egy pohár almaecetes vizet hamarosan az eredményt tapasztalni fogjuk.

 

Az este lefekvés előtt elfogyasztott almaecet éjjel dolgozik szervezetünkben anélkül hogy tornáznánk vagy mozognánk. Amíg mi alszunk, a zsírsejtjeink száma csökken. Ugye milyen jól hangzik? De itt is igaz, hogyha fogyni szeretnénk csökkentsük a szénhidrátok, vagyis a sütemények, tészták, a cukros üdítők, édességek fogyasztását.

Ha az almaecet kúrát kiegészítjük egy napi 20 perces mozgással, a fogyás még gyorsabb és látványosabb lesz. Vagyis egyszerre fogyunk és közben szépülünk is! Az almaecet képes a szervezet vércukor szintjét befolyásolni, így csökkenteni az édesség utáni vágyat. Helyettesíthetjük vele a főzéskor a sót. Főzéskor csak minimális mennyiséget használjunk, pl. kiskanállal.

 

Az almaecet elpusztítja a bélfalon megtelepedő baktériumokat is, amelyek emésztési zavarokat okozhatnak. Hatásos gyógyszer lehet a felfúvódásra, a hasmenésre, vagy akár a székrekedésre is. Nem szabad semmivel édesíteni, vagy keverni, tisztán egy pohár hideg vízbe keverjük bele. A bolti almaecetnek erősebb íze van, ezért sokan akik megkóstolták egy életre elment a kedvük tőle. De ha bio boltban vásárolunk almaecetet, rájövünk hogy sokkal kellemesebb, lágyabb íze van.

 

A kezdők számára legjobb ha egy három napos kúrával kezdenek, és utána fokozatosan emelik az időszakot. A kúra ideje alatt iktassunk be pihenő napot is, amikor egy kicsit lazítunk, hogy szervezetünk még jobban regenerálódjon. Kerüljük a fekete kávét, és a fekete teát. Igyunk sok ásványvizet. A két kúra között mindig hagyjunk egy kis időt eltelni.(Kertvarázs-Magazin)

Mit szólsz hozzá?

tárlat - látogató...

Mit szólsz hozzá?

csak egy gondolat…

 

tudod furcsa szerzet az ember, mert a türelme nem azt jelenti, hogy a "békesség kedvéért” úgy tesz mintha egyetértene… a türelem párbeszédre készteti, hogy jobban megértse  a másik gondolatait, érzéseit, magatartását…

Hozzászólások (1)

napi - fárasztó...

Mit szólsz hozzá?

egyperces…

Foltok

Már negyedszer kell ágyneműhuzatot cserélnem, de ez nem dühít, nem idegeskedem amiatt, hogy a mosodában egyesek nem végzik jól a dolgukat. Felhúzok egy komplett ágyneműt, majd utána átnézem, foltos-e, és természetesen mindig találok egy pöttyöt, ami miatt vihetem vissza az egész hóbelevancot a szertárba, de én mégsem dühödöm fel, nem káromkodom, mint a többi szobafiú, vagy szobalány, hanem örülök, hiszen mehetek újra az illatos szertárba, amit annyira szeretek, válogathatok a hófehér, jó szagú, keményre száradt, és talán foltos textíliák között. Kettő párnahuzatot, egy lepedőt, és egy nagy takaró huzatot veszek magamhoz.

Mikor visszatérek a szobába, egy percre mindig megállok a friss ágyhuzattal a kezemben és kinézek az ablakon a háborgó Balti-tengerre. Amióta itt vagyok, egyszer sem láttam nyugodtnak ezt a hatalmas víztömeget, folyton habzik, hullámzik, vadul döngeti a mólót, ami egészen benyúlik a végtelenbe. Talán helyettem is dühöng a tenger, utálja a mosodásokat, a foltokat, az ágyterítőket, a hotel mind az öt épületét, amelyet valószínűleg csak azért építettek ide, hogy őt idegesítsék.

Háttal állok az ágynak, kifele bámulok az ablakon, ezen a sirályszaros, háromszáz éves üvegen, látom a tengert, a szürke homokot és a rengeteg vendéget, akik napközben illatosak, frissek, tiszták, koncertekre járnak, semmi-ételeket esznek az éttermekben, neonszínű löttyöket isznak a bárokban, éjjel pedig belekakálnak az ágyba, vagy telemaszatolják a vécéülőkét, lehányják a szőnyeget, vagy használt kotont raknak a mini bárba.

Az ágyra teszem a hófehér cuccot és reménykedve széthajtom, hátha találok egy újabb foltot, ami miatt indulhatok vissza az én drága szertáramba, hogy egy kicsit megpihentessem az elmémet. Ahogy hajtogatok, egyszer csak meglátok egy-egy kis piros foltot minden egyes ruhadarabon. Az egész úgy néz ki, mintha egy szem ribizli törölközött volna mindbe. Örömömben majdnem elkiáltom magamat. A vörös foltok szépek, szinte látom, hogy mosolyognak, láthatóan élvezik önnön létezésüket, én pedig gyönyörködöm bennük, mert ha vér áztatta is el a lepedőket, vagy piros szósz cseppent oda, akkor is szépek, tetszenek nekem. Végigsimítok a pöttyökön, csak, hogy megbizonyosodjam valódiságukról, hogy nem holmi szöszöket látok piros pontokként, mert a szöszt le lehet szedni. Tehát végigsimítok rajtuk, szinte cirógatom őket, majd boldogan fordulok a kijárat felé, indulok a folyosóra, végigbattyogok a rengeteg számozott ajtó előtt. Olyan, mintha egy lélek se lenne a hotelben, a falra szerelt, gyertya alakú lámpák halványan pislognak a viharos félhomályban. Zúg a víz meg a szél, ostromolják a falakat, a partot. A szertár ajtajának kilincsébe kapaszkodom bele. Belököm nagy erővel, mert itt nincsenek pillekönnyű ajtók, gyúrni kell ehhez, vagy sokat dolgozni, hogy megedződj. Máris letérdelek a mosott ruhákkal megrakott fémszekrények elé, és egy pillanatra anyám nagymosásai jutnak eszembe.

Az udvarra teregetett hófehér ágyneműk között szaladgáltam gyerekként, és igen, már ott is vagyok az udvarunkon, semmi mást nem látok, csak nagy, habfehér falakat, amelyeket enyhén lenget a szél, és ezek között a lebegő falak között rohangászok, mint valami labirintusban, ahol nem lehet eltévedni, mert utoljára egyedül ott voltam igazán biztonságban, és biztos önmagamban, mindenhol máshol úgy keringtem, mint aki nem is lát semmit, azt sem tudja, mi merre van. A hotelben sem tudom pontosan, mit merre találok, hol van észak, és hol van dél. Guggolok a ruhák előtt, a piros foltocskáimat azonban még nem dobtam a szennyesbe. Egy pillanatra rájuk nézek, szinte összemosolygunk, mint cinkosok, már-már bűnösnek érzem magam, de még egy fél percig figyelem, közben pedig szagolom a nagymosások illatát, harapni lehet ezt a szagot, és örülök, hogy ismét vissza kerülhettem, ha csak gondolatban is, a gyerekkoromba, a friss ruhák közé, ahol anyám hívó szava jelentette a kiutat.

És most kiszakadok az éber álomból, hallom a tenger zúgását, a szél morajlását, nem hagynak nyugtot nekem, visszarántanak ebbe a kényszer jelenbe, nem maradhatok tovább a szabadon választott emlékeimben. Kutatok a ruhák között, és titkon reménykedem – hiába időre megy a munka, sietnem kell, jönnek a vendégek, szobára van szükségük –, hogy majd ha visszamegyek a szobába, találok még foltot, bízom a kétbalkezes mosodásokban, hogy a segítségükkel újra, ha csak egy kicsit is, de gondolatban hazamehetek az én falumba, a nagymosások idejére. (Pepin)

 

Mit szólsz hozzá?

ezt még gyakorolni kell...

Mit szólsz hozzá?