tárlat - látogató...

csak egy gondolat...

tudod furcsa szerzet az ember, mert az aki állandóan időzavarban van, az nem tud tartós és erős kapcsolatot fenntartani…a kapcsolatának minősége lemérhető azon, hogy mennyi időt szán a másikra, mennyit törődik a másikkal …időnként az is elég, ha csak együtt vannak csöndben…

életmentő tábla : ha lát valakit fuldokolni, hívja a 911-et...!

egyperces…

A park

Mindig is csodáltam ezt a kis parkot. Mintha két világot választott volna szét: bal felől csendes családi házak bújtak meg a sötétben, jobb oldalon pedig szikár panelházak magasodtak, kitakarva a félhold sápatag fényét. És középen volt a park. Napközben jobbról és balról érkező kisgyerekek is hintáznak, homokoznak a játszótéren, miközben szüleik a kövérkés tacskókat sétáltatják, vagy az aranyló bundájú labradorokat futtatják a fák között, mialatt recepteket cserélnek, vagy épp harsányan politizálnak. Így talán mondhatom, hogy mégsem szétválasztja a két világot, hanem inkább összemossa a határokat.

Így éjféltájt persze már senki nincs itt, csak én sétálgatok a tavaszi szélviharban. A szembeszél beletúr a hajamba, miközben ifjú leveleket szakít le a környező tölgyfákról és hajítja el a fejem mellett, szétcipzárazott pulóveremet pedig úgy lobogtatja, akár egy szuperhős köpenyét.
Minden zajong, a levelek susognak, az ágak recsegnek, a játszótéri hinták nyikorognak, ahogyan a bivalyerős széllökések rájuk rontanak. Az egyik közeli fán egy mókus menekül az odújába. Talán ő sem tud aludni.
A park mégis békés. Gyakran járok ki ide az éjszaka közepén. Ilyenkor már nem jár itt senki, magam vagyok. Nem vágyom innen se a jobb, se a bal oldalra. Mindig azt mondják, az ember egy társas lény. Én viszont azt vallom, jobban megvagyok egyedül. Mintha a többi embert azért találta volna ki valami őrült tudós, hogy megzavarjon engem és a gondolataimat. És itt azt tehetek, amihez csak kedvem van. Arra a padra ülök, amelyikre csak szeretnék. És ha hintázni akarok a játszótéren? Azt is lehet. Na, és ha éppen szaltózni van kedvem? Azt is lehetne. Milyen kár, hogy olyat nem tudok. De a gondolat, hogy megtehetném, elégedettséggel tölt el. Imádom ezt a parkot!
A múlt héten kihoztam ide a kedvenc könyvemet. Olvasni ugyan nem tudtam, mert sajnos a világítás elég gyér, végül egy oldalt sem sikerült normálisan kibetűzni. De helyette üldögélni is legalább olyan nagyszerű dolog volt.
Hiszen itt addig ücsörgök, ameddig csak szeretnék. És ott, ahol szeretnék. Kivéve persze a második padot, mert azt valaki szemmel láthatóan levizelte. Meg az ötödiket, mert arról meg valaki letörte a háttámlaként szolgáló vastag lécet, támla nélkül pedig nem lehet hosszú ideig kényelmesen ülni. Ja, igen, a hatodik pad előtt pedig egy nagy, saras tócsa van, nem tudom letenni a lábamat. De ezeken kívül, a maradék három pad közül tényleg oda ülök, ahová csak akarok. Most például a legelső padra esett a választásom. Egyáltalán nem rossz. Igaz, a szél néha faleveleket, papírgalacsinokat és kisebb gallyakat vág az arcomba, de ki lehet bírni. Nem tudom, hogyan, de valahogy mindig más irányból támad a vihar, ahonnan épp nem számítok rá. Biztos a panelházak keverik meg ennyire a szelet. Igazából hideg is van, elkelt volna legalább egy vékony kabát. De most már eldöntöttem, hogy semmi nem fog zavarni, mert itt egyedül vagyok. És így is teszek: ülök a padon és mosolygok. Itt nem szakíthatja el senki és semmi gondolataim fonalát. Kivéve persze a szél által tépett fák susogását és recsegését, meg a tőlem nagyjából öt méterre párzó macskák keltette éktelen ricsajt.
Kezdek mérges lenni. Muszáj rágyújtanom. De persze az öngyújtó lángját a dühöngő szél a tizenötödik és az azt követő próbálkozás után is ellobbantja. Hogy én mennyire gyűlölöm ezt a parkot! (Heyvp)

sok szeretettel...

tudtad...?

Miért fehér foltos az őzgida?

Az állatvilágban számos érdekes példa akad a rejtőzködés művészetére, amelyek mind a túlélés esélyét hivatottak növelni. 

Az őzgidák barnás alapszínébe fehér és szürke foltok vegyülnek, amitől elmosódottá válik a körvonala, ezért nehezebb észrevenni a mozgó vagy a fűbe lekuporodó állatot. 

A még gyenge, fiatal állatok így könnyebben elrejtőzhetnek a ragadozók szeme elől. Hasonló célt szolgál a vaddisznóknál a malacok fehér csíkozása.

Nemcsak az őzgidák, hanem a felnőtt egyedek is bizonyos mértékig alkalmazkodnak a környezethez bundájuk színének változtatásával. Ősztől tavaszig a szürke vagy fehér tájba jobban beolvadó szürkés színű bundájukat tavasszal vörhenyesbarna színűre cserélik. A fenekükön lévő világos folt télen fehér, így jobban beleolvad a havas háttérbe, tavasztól őszig viszont inkább sárgás. 

A bunda, a tollak vagy a pikkelyek színváltoztatása az állatok egyik legkézenfekvőbb és leggyakrabban alkalmazott módszere a rejtőzködéshez. (Bélley)

unatkozó szakemberek fizikai demonstrációja....

településeink…

Hencse

Hencse község Somogy megyében, a Kadarkúti kistérségben.

Fekvése 

Kaposvártól délnyugatra, Kadarkút, Hedrehely és Lad közt fekvő település.

Története 

Hencse nevét a 15. századtól kezdve említik az oklevelekben.

1443-1449 között Hedrehely mezővároshoz tartozott és annak sorsában osztozott,1443 és 1449-ban vámhely is volt.

Az 1554 évi török kincstári adójegyzék szerint ekkor 4 házból állt, majd1565-1566-ban 5 házat írtak itt össze.

1660-ban a pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék szerint a szigligeti vártartozékai közé számították.

1692-ben Zengel Miklós birtoka volt. 1715-ben 6 háztartást írtak benne össze és ekkor már a királyi kincstár birtoka volt.

1726-ban gróf Erdődy Sándor, 1733-ban Czindery Ferenc, 1767-ben a Nedeczky család és Mérey Lajos birtoka volt.

1848 előtt Márffy Dénes, Spissich Lajos és Somogyi Lajos, az 1900-as évek elején pedig Márffy Béla és neje Lyka Katalin volt a nagyobb birtokosa. A községbeli úrilakot Márffy Dénes a 19. század első felében építtette.

A községhez tartozó Alsótapazd-major, Felsőtapazd-puszta, Kőkúttapazd-major helyén feküdt a középkorban Tapaz falu is:

Tapaz 

Tapaz faluról 1421-1446 közötti évekből már vannak okleveles adataink.

Előfordult az 1536 évi adólajstromban is. 1733-ban a gróf Rindsmaul családé, 1856-ban a Márffyak birtoka volt.

Gyöngyös 

Alsótapazdtól délre esik Gyöngyös-puszta, amely az 1565-1566 és 1571 évi török kincstári adójegyzékekben is szerepelt, 1571-ben 17 házból állt.

Nevezetességei 

Református temploma - 1870-ben épült.

Márffy-kúria

ami összeköt...

olvasó - sarok...