nem csak az emberek...

egészség – perc…

Fóbiák és félelmek - Így győzd le!

Vannak, akik a pókoktól, a kígyóktól vagy a magasságtól rettegnek, de akadnak olyanok is, akik fóbiájuk miatt még az utcára sem mernek kimenni.

A fóbia irracionális félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amelyek igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle. Alig akad olyan ember, aki ne félne semmitől, még ha nem is vallja be. Ez természetes, de nem mindegy, hogy félelmeink mennyire befolyásolják a mindennapjainkat. 

A fóbiák 3 fő csoportja:
Szociális fóbiáról beszélünk, amikor a beteg bénító félelmet érez minden olyan helyzetben, ahol társaságban kell lennie. A szociális fóbiákban szenvedők folyamatosan attól félnek, hogy kellemetlen helyzetbe hozzák és megalázzák magukat. Ez odáig fajulhat, hogy nem bírják ellátni napi feladataikat, veszélybe kerülhet a karrierjük és a kapcsolataik is. Ilyenkor szakember segítségére van szükség, aki gyógyszeres kezeléssel és terápiával segít leküzdeni a félelmet.

Pánikbetegségről akkor van szó, amikor a beteg minden különösebb ok nélkül retteg, halálfélelme, úgynevezett pánikrohama van. A pánikbetegség legtöbbször agorafóbiával társul. Az agorafóbiás személy fél olyan nyilvános helyen tartózkodni, ahonnan szerinte nehéz elmenekülni, egyesek viszont az egyedülléttől félnek. Szoronganak például a bevásárlóközpontokban vagy a tömegközlekedési eszközökön félnek, hogy pánikroham tör rájuk. A betegség jól kezelhető, a gyógyulás pár hónap alatt bekövetkezhet.

Speciális fóbiáknak nevezzük azt, amikor egy meghatározható dologtól félnek, például repüléstől, tűtől vagy egy bizonyos állattól. Az ilyen fóbiák többnyire gyermekkorban alakulnak ki, általában gyakrabban előfordul nőknél, mint férfiaknál.

Különös félelmek:
Akik rettegnek a hosszú szavaktól, azok Hippopotomonstrosesquippedaliophobiában szenvednek. Ha egy ilyen szót látnak a betegek, kihagy, vagy éppen felgyorsul a lélegzetük, ütemtelenné válik a szívdobogásuk, elkezdenek izzadni, émelyegnek.

Az alektrophobia a csirkéktől, a globophobia a lufiktól, a pupaphobia a játék babáktól való félelmet jelenti. Acathisofóbia: félelem a leüléstől, ami azzal a következménnyel jár, hogy a beteg számára szinte minden olyan tevékenység, amihez le kell ülni, kényelmetlenné válik, például autóvezetés, irodai munka, sőt még a vécézés is.Dextrofóbia: Félelem a jobb oldaladon lévő tárgyaktól. Mindegy milyen tárgyról van szó, elég, ha a jobb oldaladon van. A betegség egy Rudolph Dexterfield nevű páciensről kapta a nevét 1957-ben, ő volt az ugyanis, akinél a világon először diagnosztizálták ezt a fóbiát, mely azt követően alakult ki nála, hogy kemoterápiás kezelést kapott. Létezik párja is ennek a fóbiának: levofóbia, azaz a bal oldalon lévő tárgyaktól való félelem. Genufóbia: Félelem a térdektől. Amikor a beteg meglát egy térdet - mely lehet akár a sajátja is - megijed és émelyegni kezd. Ugyanakkor a fóbiának velejárója az is, hogy amennyire szeretné elkerülni a térdek látványát, azok annyira odavonzzák a tekintetét.

Mi váltja ki a fóbiát?
Kiválthatja a fóbiát egy riasztó esemény is, kialakulhat gyermekkorban vagy a felnőttkor elején. Egy teória szerint egyes fóbia biológiailag belénk van programozva, gondoljunk csak az ősemberekre: számukra hasznos volt a sötétségtől való félelem, mivel a vadállatok nagy része napnyugta után vadászik. Való igaz, hogy vannak reális félelmeink, amelyek megvédenek minket, de amelyek irracionálisak, azokat próbáljuk meg legyőzni, ha kell, forduljunk orvoshoz. A félelemtől való megszabadulástól nemcsak fellélegezhetünk, megkönnyítjük életünket, hanem egy nagy adag önbizalmat is ad. (FemCafe)

egy remek ugrógyakorlat...

csak egy gondolat:

tudod furcsa szerzet az ember, mert minél többet dolgozik, annál gyorsabban képes kipihennie magát…

mire gondol a medve...

egyperces...

Gázálom

- Van egy negyedórád? - kérdezte rég látott osztálytársam, s megfogta kabátom hajtókáját, hogy ne menekülhessek.

- Nincs.

- Akkor gyere, igyál meg velem egy duplát - és már vonszolt is a presszó teraszára. - El akarom mondani neked életem történetét.

- Negyedóra alatt?

- Te író vagy, meg fogsz érteni, ez a mesterséged, ebből élsz.

- Úgy gondolod: abból, hogy téged megértselek?

- Tudod, hogy mindig tisztességes ember voltam, pedáns a becsületemre, már az iskolában is, emlékszel, én még puskát se használtam soha a fordításhoz. És azóta is: családapa vagyok, mintaférj, többszörösen kitüntetett pedagógus, önkéntes véradó... Mígnem - hát igen, ez idén, februárban, tulajdonképp akkor kezdődött az egész... Faustot húsvétkor kísértette meg az ördög, engem azon a zimankós téli éjszakán.

- Ital? Szerelem? Totó?

- Ugyan! Éjfélfelé járt, íróasztalomnál olvastam, s akkor egyszerre furcsa, ismeretlen nyugtalanság fogott el, magam se tudtam, mitől. Fölfigyeltem, nem hallatszott semmi, de most már épp ez a nagy csönd volt gyanús és szokatlan, hiányzott valami, ami az idegeimbe, érzékeimbe ivódott... Nem akarlak tovább izgatni: némi feszült agymunka után rájöttem, hogy a gázóra kattogását nem hallom, azokat a meghitt kis zörejeket, ketyegéseket és nyikorgásokat a szomszédos hallból, melyek oly jótékonyan percegnek bele e nyugalmas éji órákba. Este ugyanis gázkályha ég a dolgozószobámban, hiszen én virrasztok egyedül a házban, kár volna olyankor a dupla cserépkályhát újra fűteni, és a fürdőszobában az autogejzír gyújtólángja; ezek fogyasztását méri az óra. Most azonban nem mérte, s amint meggyőződtem róla, az a kis tárcsa se forgott az üveglap mögött, pedig mindkét bérleti tárgy működött...

- Ez volt az ördög incselkedése?

- Várj, kérlek, csak sorjában. Mint törvénytisztelő ember, reggel bejelentettem a dolgot a Gázműveknél, még aznap ki is szálltak, és megállapították, hogy a gázórám valóban elromlott, nem jelzi a fogyasztást, sőt, olyan súlyos a hiba, ez idő szerint megjavítani se lehet. Új órát azonban egyelőre nem tudnak beszerelni, mert nincs raktáron: ilyenkor az egy évvel ezelőtti fogyasztást számítják föl, mindig a megfelelő hónapit, tehát februárban a tavaly februárit, márciusban a tavalyi márciust, és így tovább... Nos, innen ered az én erkölcsi válságom, egy mocsoktalan élet beszennyeződése, lejtőn esés, majd szabadesés, ennek minden gravitációs következményével...

- Ne kommentálj: mesélj!

- Hát kérlek. A fürdőszobában kezdődött: addig átlag hetenként kétszer fürödtünk, többnyire szerdán és szombaton, az egész család. Most azonban feleségem vasárnap reggel is telieresztette a kádat, mondván, hogy úgyse mér az óra, ettől a tavalyi fogyasztásunk nem lesz se több, se kevesebb, utána a gyerekek is, külön vízben mind a hárman, s aztán meg, mit tagadjam, én is: isteni volt elterülni a melegben, az élet gondtalan és csoda-párás, a jövő perspektívája pedig beláthatatlan... Attól fogva mindennap megfürödtem, olykor kétszer is, nyilván ez is egyik oka volt elpuhulásomnak, ami tudvalevőleg már a római birodalom bukását is okozta... Akkoriban tértünk rá arra is, hogy a konyhában kosztoljunk: feleségem azt mondta, fölösleges a hallban befűteni, a kinti tűzhely, ha a sütőt begyújtja, pompásan átmelegíti a helyiséget, be is gyújtotta már jókor reggel, és égette egész nap. Amellett bérsütést is vállalt a házbelieknek: kenyeret, tortát, kalácsot, miegymást, hadd legyen egy kis külön tűpénze; persze olyan hőség volt a konyhában, csak ingujjban lehetett kimenni, és könyörögtem, hogy szellőztessenek ki végre... Hát szellőztettek is, de nem az ablakon, hanem a hall felé, most már állandóan nyitva állt az ajtó, s a gáztűzhely mindkét helyiséget derekasan átfűtötte... Nem részletezem: a tél, amint tudod, csúnyán elhúzódott, szenünk-fánk kifogyott, ám az én szobámban duruzsoló gázkályha és a konyhai sparhelt olyan éjjel-nappali kereszttűz alá fogta a lakást: eszünkbe se jutott már, hogy másképp is lehet... De nem untatlak?

- Most jut eszedbe?

- Csak az előszoba és a mellékhelyiségek nem részesültek ebben a langyos áldásban, félreeső fekvésük folytán, de akkor már benne voltunk, lehoztuk a padlásról a másik, kiszuperált gázkályhánkat. Feketics úr, a szomszédunkban lakó gáz- és vízvezetékszerelő két nap alatt helyrepofozta, be is állította: öröm volt nézni, amint a kis kék lángok sorban fellobbantak. Kérdeztem tőle, hogy mivel tartozom, Feketics úr azonban csak hümmögött, s a végén oda lyukadt ki: nem kér ő semmit, csupán azt, hogy hagyjuk nyitva az előszobaajtót, ő is kinyitja a magáét, úgyse jár senki a lépcsőházban, s így az a jó kis meleg nem vész kárba, átmegy az ő lakásába is, és a házmester se fog fázni, amikor felmossa a követ... Később pedig azzal állt elénk, hogy csinál ő egy elágazást a gázvezetékünkből, csőkérdés az egész, néhány méter mindössze, a többit bízzuk rá... Ez így rendben is volt, mígnem egy szép napon Feketics úr, aki kétségkívül az ördög bedolgozója, azt találta ki: pénz van ebben, doktor úr, asszongya, palackokba kell tölteni a gázt, én hozok ballont, a Gázművek hetvenhat fillérért adja köbméterét, minálunk negyven fillér lesz, úgy fog ez menni, mint a cukor...

- Palackokban árultátok a gázt?

- Ha még csak az lett volna, de később Feketics úr egész szervezetet épített ki, több szomszédunkkal megállapodott, nemcsak a házban, már az utcában is, és nagyarányú ütemtervet dolgozott ki a csőhálózat lefektetésére: s ez mind a mi lakásunkból indult volna ki, itt volt a lelőhely, a kiapadhatatlan ősforrás, gazdagabb, mint Lispe és Baku, mint az egész Szahara... És mindezért a tavalyi fogyasztásunkat fizettük, februárban kilencvenhat forintot, márciusban nyolcvanat. Holnap reggel lesz az első próbaüzemeltetés, Feketics úr nagyon bízik a sikerben, s további elképzelései is vannak: a hálózat fokozatos kibővítésével el akarja látni az egész kerületet, majd az "Olcsó gázt a dolgozóknak" mozgalom keretében kiszorítani a piacról a Gázműveket, hogy egyeduralkodók legyünk... Én pedig, a hajdan becsületes ember, családapa és véradó, itt állok: egy gáztolvaj, orvfogyasztó, a társadalmi tulajdon folyamatos fosztogatója, erkölcsi hulla és idegroncs...

Szólt s eltűnt, a feketéjét se fizette ki, hogy azt se tudtam már, valóság volt-e az egész, vagy csak ködkép, gázálom. Aznap este azonban felhívott, ujjongó hangon, mintha egy egész égi kórus zengene:

- Megszűnt e fennkölt szellemen immár a Rossz hatalma...!

- Micsoda?

- Ez a Faust, nem ismered? Mikor az angyalok kiragadják Mefisztó karmaiból, s a felsőbb légrétegekbe emelik... Mert megváltatott e bűnös tévelygő lélek, megszabadíttatott és feloldoztatott, halleluja! Ma meghozták az új gázórát. (Karinthy)  

ezért sem szabad a másik szavába vágni...

tustad...?

A férfi betegek kétszer gyakrabban esnek le a kórházi ágyakról, mint a női páciensek.
 

Egy átlagember akár 11 napig is életben marad víz nélkül.
 

Az első emberi szó, ami a Holdon hangzott el, az "okay" volt.
 

Az Egyesült Királyság lakói több babkonzervet fogyasztanak, mint a világ összes többi lakója együttesen.
 

A New York-i taxisok 90%-a friss bevándorlókból áll.
 

Elvis Presley 19 zeneszámának címében szerepelt a "kék" szó.
 

A XVII. századi brit megszállás idejéig India volt a világ leggazdagabb országa.

ha zuhanyozás után így nézek ki, többet vizet sem kívánok látni...!

településeink…

Jákó

Jákó község Somogy megyében, a Kadarkúti kistérségben.

Fekvése 

Kaposvártól nyugatra, közúton 29, vasúton 20 km-re.

Megközelíthető vasúton a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonalon;
közúton a 61-es főútról Nagybajomnál letérve.

Története 

Jákó nevét az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék említette először.

1438-ban Albert király Hetesi János itteni birtokait Guthi Ország Mihálynak és Jánosnak adta. 1526-ban II. Lajos király Jákó egy részét Perneszi Ferencnek és testvéreinek, Péternek és Balázsnak adományozta.

1536 és 1559 között több birtokosa is volt; köztük a Wárdayak, Ipoltfi János, a Pernesziek, Derecskei Pál, Magyar Bálint, Alya Máté, Derecskei Pál, Regethey Gáspár is a birtokosai voltak.

1560-ban Perneszi Farkas adományt nyert I. Ferdinánd királytól itteni birtokaira.

Az 1554 évi török kincstári adólajstrom szerint csak 6, 1571-ben pedig 5 házból állt.

1672-ben Csepely György megvette Perneszi János itteni birtokait, 1678-ban pedig Perneszi Ferenc itteni birtokrészeit Csepely György özvegyének Lábody Katalinnak idegenítette el.

1715-ben 5 háztartást írtak benne össze.

1726-1733 között felerészben a Perneszi, felerészben pedig a Thulmon családé volt.

1776-ban Tallián Ádám özvegye, Rosty Ferenc, báró Révay, a Pálffy-örökösök, Pados János, a Nagy, a Terstyánszky és a báró Calisius családok voltak birtokosai.

1835-ben a Vizeki Tallián család, Csépán Antal és József birtoka, majd az 1900-as évek elején Rónaszéki Trux Hugóné Kacskovics Margit és Biró Sándor volt a nagyobb birtokosa. A községbéli kúriák közül kettőt Csépán József és Antal építtettek a 19. század negyvenes éveiben. Egyet Hegedüs József a 19. század közepén és egy úrilakot Marton Lajos 1905-ben.

A községhez tartozott Cserebók-, Jajgató-puszta és József-major is (azelőtt Nagysár-puszta). Ennek a helyén a középkorban Pap-Sára nevű település állhatott, melyről1435-1438-ból maradtak fenn adatok:

1435-ben Hetesi János birtoka volt, 1438-ban Guthi Ország Mihály és János nyerte adományul.

A 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott.

1910-ben 798 lakosából 758 magyar volt. Ebből 522 római katolikus, 267 református volt. A község határában sok őskori lelet fordul elő.

Nevezetességei 

Református temploma - 1856-ban épült.