A cserjék, bokrok jellemzője, a fákkal ellentétben hogy több tengelyből nőnek. Növekedésük egy bizonyos kor és méret elérése után leáll. Hogy ez mikor következik be, az faj- és fajtafüggő. Vannak törpecserjék, amelyek 40-60 centiméternél nem nőnek nagyobbra, más fajok azonban akár a 4 méteres magasságot is megközelíthetik. Miután elérték végleges magasságukat, az idős szárrészek fokozatosan elhalnak, majd a megifjulás ciklikusan újra és újra ismétlődik.
A változatos méretű cserjékkel egy egész ágyáskép szépen kialakítható
A díszcserjék metszésénél ezt az önifjulási folyamatot segítjük elő, emellett korrigáljuk a cserje növekedését. Ha egyik oldalról árnyékolja valami a növényt, akkor féloldalasan kezd el nőni, keresve a napfényt. Ekkor szintén metszéssel tudjuk korrigálni a ferde növekedést. A metszéssel azt is elérjük, hogy évről évre dúsan virágozzanak, ágrendszerük kompakt hatású legyen, de ne túl sűrű, mert akkor a növény közepébe nem süt be a Nap, ami a belső részek kopaszodásához vezet.
Ideális esetben a bokrokat évente egyszer metsszük meg, ha így teszünk, akkor a rendszeresség miatt kisebb beavatkozásokra lesz szükség alkalmanként. Amennyiben egy-két év kimarad, akkor már drasztikusabb beavatkozásra van szükség. Egészséges, a fajra jellemző habitusú, kompakt, de középen nem túlsűrűsödött forma kialakítására törekedjünk.
A belső részek besűrűsödése nem csak a fényhiány miatti felkopaszodást okozhatja, hanem a kártevőknek is búvóhelyéül szolgálhat. A növényben a tápanyagszállítás akkor a leggyorsabb, ha a gyökérrésztől kiinduló fiatal hajtásokban egyenesen, minél kevesebb elágazással vezet felfelé az út. Ebből adódóan, amikor ifjítunk egy cserjét, ne csak felül metszegessünk, hanem pár ágat tőből is távolítsunk el, így tőből hajt majd fiatal vesszőt, aminél fennállnak az előbbi feltételek. Az idősebb részeket nem árt néha erőteljesen – akár felükre-harmadukra – visszavágni, mert erőteljes visszavágásra erőteljes növekedéssel válaszol a növény. Ha csak az ág végi vesszőkből vágunk le minden évben, a rügyek oldalállása miatt egy cikk-cakkos ágnövekedés fog kialakulni, ami gátolja a gyors tápanyagszállítást. Ehelyett egy felére visszavágás után egy erős, egyenes új hajtást eredményez, nagy lombfelülettel, egyenes ággal, így gyors tápanyagszállítással.
Örökzöldek közül a leylandciprusok a legintenzívebb növekedésűek, metszésükkel tömörebb lombozat érhető el
Amennyiben a cserje méretét is csökkenteni akarjuk, akkor kezdjük a metszést ezzel a visszavágással. Lehetőleg külső állású rügyre metsszünk vissza (a metszés alatti legfelső megmaradó rügy kifelé álljon), mert ha belső rügyre metszünk, az befelé irányuló hajtást hoz, ami sűríti a növény centrumát, és árnyékolja a tövet. A visszavágás után a beteg, sérült részeket távolítsuk el. Ezt követően vágjuk le a földre szorult ágakat is, ezek szinte vízszintesen nőnek a talajon, mert a többitől nem tudnak felegyenesedni. Ha sok egymást keresztező vessző van a cserje közepe táján, azokat is ritkítsuk meg. Az idős felkopaszodott ágakat tőből távolítsuk el, hogy tőből hajtson újat a növény.
A törpecserjék üde színfoltjai a kert bármely részének
A metszés gyakorisága a növekedés erélyétől és az élettartamtól is függ. A nagy növésű bokrokat, csak ritkán vagy egyáltalán nem szükséges ifjítani. A 2-3 méter magas cserjék 3-5 évenkénti ifjítást igényelnek (ez az ifjítás, az alakító metszés évente jót tesz nekik). Így az éves kisebb beavatkozású metszéseket buja növekedéssel és gazdag virágzással hálálják meg.
A félcserjékről is érdemes szólni, ezek a lágyszárú évelő növényekhez képeznek átmenetet. Azért félcserjék, mert csak a talaj közeli részeik fásodnak meg, a feljebb levők lágyszárúnak tekinthetők, emiatt télen elfagynak. A vesszőik őszre csak részben, alul érnek be, és a tél folyamán nagy részük visszaszárad, visszafagy. Tavasszal azután a földhöz közeli részekből, vagy a föld alatti gyökérnyakból erős, új hajtásokat fejlesztenek.
A metszés időpontja
A bokrok metszési időpontját a virágzásuk idejéhez kell igazítani. Ha nem így teszünk, a virágrügyekben lévő virágkezdeményeket levágjuk, így a virágzás mennyiségét jelentősen csökkentjük.
Egyes fajok az egyéves vesszők oldalrügyeiből közvetlenül, vagy az azokból fejlődő rövidhajtásokon tavasszal virágoznak. Ezeket tavasszal, közvetlenül az elvirágzás után a legjobb metszeni. Így az elnyílás után a nyár folyamán fejlődő hajtások biztosítják a következő évi virágzást. Másik csoporthoz, az aktuális évi hajtások végén virágzó fajokhoz, a később nyíló díszcserjék tartoznak. Ezeket metszeni mindig kora tavasszal kell, a rügyfakadás előtt. A meghagyott rügyekből kevesebb, de erőteljes hajtás fejlődik, ezek dúsan virágoznak majd.
Az első csoport tehát kora tavasztól az előző évi hajtásokon, az előző nyáron kifejlődött virágrügyekből hozzák virágaikat – legtöbbször még lombfakadás előtt. A következő cserjéket soroljuk ebbe a csoportba: aranyfa (Forsythia), téli jázmin (Jazminum nudiflorum), törpemandula (Amygdalus nana), babarózsa (Prunus triloba), gyöngyvirágcserje (Deutzia scabra, gracilis), jezsámen (Philadelphus coronarius), fűzek (Salix), korai gyöngyvesszők (Spirea vanhouttei), lilaakác (Wisteria sinensis).
Ezeket a cserjéket nem szabad tél végén metszeni, ezzel ugyanis eltávolítanánk a már kifejlődött virágrügyeket, melyek tavasszal nyílnának. Ezért ezeket közvetlenül az elvirágzás után, lehetőleg lombfakadás előtt kell metszeni.
A virágaikat az az évi hajtásokon hozók (lehet hajtás csúcson, oldalhajtáson, levélhónaljban) esetén a virágok legkorábban júniusban nyílnak. Ezeket a cserjéket tél végén, a hajtásnövekedés kezdete előtt metsszük. Nem kell félni az erőteljes visszavágástól, hiszen minél jobban megmetsszük a növényt, annál erőteljesebb lesz a hajtásnövekedés, és mivel ezeken hozzák a virágot, ez a dús virágzás alapfeltétele is. Ide tartoznak a következő cserjék: nyári orogna (Buddleja davidii), kékszakáll (Caryorteris incana), fehér som (Cornus alba), mályvacserjék (Hibiscus syriacus), orbáncfű (Hypericum), cserjés pimpó (Potentilla fruticosa), nyári gyöngyvesszők (Spirea bumalda, stb.), hóbogyó (Symphoricarpos), barátcserje (Vitex agnus-castus), trombita folyondár (Campsis radicans), kúszó loncok.
Egyes bokrok csak nagyon kis mértékű beavatkozással metszhetők (vagy feláldozzuk a virágzásukat). Ide azok a fajok tartoznak, melyek jellemzően a két évesnél idősebb fás részeken hozzák virágaikat, mint például a japánbirs (Chaenomeles), júdásfa (Cercis siliquastrum), madárbirsek (Cotoneaster). Ezeket a bokrokat nyugalmi időszakban, tél végén enyhén ritkítsuk meg, főleg a száraz, beteg részeket távolítsuk el. És vannak még metszést nem igénylő bokrok, melyeket csak sérülés esetén igazítsunk ki metszéssel. Nagyon nehezen regenerálódnak, és metszés nélkül is szép arányos formát nevelnek, ezért szükségtelen a rendszeres alakításuk, pl. japán juhar (Acer palmatum), magnoliák, boroszlán (Daphne), cserszömörce (Cotinus coggygria), ecetszömörce (Rhus).
Az örökzöldek nem tartoznak ugyan a cserjék közé, de van néhány intenzíven növő fajuk. Itt az erőteljes növekedésűeknél az az évi fiatal hajtások megrövidítésével elérhetjük, hogy tömörebb koronát neveljenek (leyland ciprusok). A lassú növekedésű fajokat azonban ne metsszük, mert nehezen regenerálódnak. Egy fenyő vezérhajtásának a kivágása után 5-6 év is eltelhet, mire egy másik – részben – átveszi annak a szerepét.
A sövényekről
A sövények metszése annyiban tér el, és egyszerűbb a fent leírtaknál, hogy itt a növények zöld falat képeznek, így nem okoz gondot, ha a metszéssel megcsappantjuk a virágzásuk mennyiségét. A nyírásra legideálisabb, amikor az aktuális évi hajtások növekedése befejeződött, ezek a hajtások enyhén fásodottak, azaz nem túl lágyan hajlók már.
Minden nyírásnál kicsit nagyobbra hagyjuk a sövényt, mint amekkora korábban volt. Erre elegendő pár centiméter is; a lényeg, hogy az aktuális évi friss hajtások lombozatából maradjon rajta. A sövényt úgy formáljuk az évek során, hogy az alsó keresztmetszetük vastagabb legyen a felsőnél, mert csak így lesz jó az alsóbb részek benapozottsága. Ennek híján alul fel fog kopaszodni a sövény. Az előbb leírt metszési mód a szabályos formára nyírt sövényekre vonatkozik, a színes „négy évszak” sövények esetén nincs formára nyírás, ott a cserjéket egyedileg, a virágzásuknak megfelelő időben alakítjuk.
Zöldlombos állapotban is végezhetünk alakító metszést, ha szükséges, vagy a sérüléseket eltávolíthatjuk
Az elvirágzás után az elnyílt virágok levágásával javíthatunk a növény kondícióján, így erőforrásait nem a magok kinevelésére fordítja
A nyári orgona virágai látványosak, de elnyílás után nem öntisztul a növény, tehát a virágszárakat nekünk kell eltávolítani
A trükkfelvétel mutatja, hogy a nyírott sövény zöldje nem mindig a legelőnyösebb, néha érdemes színt vinni a kertbe virágzó, alakítatlan cserjékkel
A fal miatti fényhiánytól enyhén nyurgultak bokrok, a lazább ágrendszer metszéssel korrigálható. (Ezermester,2014,március)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Szaki bácsi mondta...
