a nap mondása:

Hosszú élet titka, nem szabad korán meghalni!

.

cipekedjünk...3/1

jó reggelt...

Hajnali halak



Nyárnak éje csicsergésre várt,
Nézte a halovány napot,
Szerenádozott egy kakas-pár,
Keltegették a holnapot,

Ködös sötét türelmetlen volt
Hívta Földnek túloldala,
Számára még ismeretlen volt
A fény, a madarak dala,

Távolban földút kanyarodott,
Nekiszaladt az erdőnek,
Hajnali csönd halkan mocorgott
S énekelt az ébredőnek,

A távol ölelte a napot
"Szeretlek" - mondta, s elpirult.
Kék kezével fátyolért kapott
majd szégyenlősen mögé bújt,

Megnyílt előttem tündérország,
Mint mesében: egyszer régen,
Lejött akkor ott a Mennyország
Földhöz közel ment egészen,

Hajnali halak hancúroztak,
Ugrabugrálva úszkáltak,
A horgászbotok bámultak,
Ilyen csodát még nem láttak!

Gyarapodó gyermek napocska
Megfürdött a horgásztóban,
Ráncait arcáról lemosta,
Gyönyörködve a valóban,

Víz tükrében megnézte magát
Midőn kék égre bandukolt
Kifésülte kócos haját...
Lehet, mindez csak álom volt?

Hova tűnt a kicsi horgásztó?
Felébredtem? Ez Borzasztó.
(Sz I)

jó éjt...

Egy csendes álmot küldök feléd,
Színeset, tarkát melyben megtalálsz.
Leszek álmaidban szivárvány és
Átsétálsz a tarka csillogás alatt,
Leszek álmaidban csillagfény
Beragyogok lelked ablakán.
Leszek neked kisvirág,
Melyet féltőn ápolsz egy éjszakán.
Leszek neked kismadár, kit
Féltve őrzöl, kezed közé zársz.
Leszek neked tisztavizű forrás
Melyből kortyolgatva szomjad oltod.
Leszek én még szellő, mely
Suhanón csókot hint homlokodra..
Leszek én még világító telihold,
Mely ragyogó fényével simogat,
S őrzi, vággyal teli álmodat.
(SzI)

ötlet - sarok...

cipőfűző...

tudni illik,hogy mi illik...

Eljegyzés

Szomorú dolog, hogy manapság egyre kevésbé divat. A fiatalok mutatkozzanak be a leendő párjuk szülei és rokonai előtt. Illendő először a fiatal-embernek a leány szüleit meglátogatni. Az első látogatás általában nem a leánykéréssel zárul. Folytatódjanak a kölcsönös látogatások a fiatalok részéről. A leendő örömszülők is ha tehetik többször is találkozzanak. A házasságról tudjanak a rokonok és a baráti kör tagjai.

A leánykérés tehát a kölcsönös megismerkedés és megismerés után következik. Hagyományosan a fiú ellátogat a lányos házhoz és a leány szüleitől megkéri a választottja kezét. Ünnepi alkalom lévén illik a leendő örömanyának és a menyasszonyjelöltnek virágot vinni. Régen előre megfogalmazott forgatókönyve volt ennek a ceremóniának. Manapság az udvariasság és a jó modor az ami korlátokat jelent.

Ha a leány és a szülők beleegyeznek a házasságba, akkor meg kell beszélni a házasságkötés részleteit.

Régen nagyon vigyáztak arra, hogy azonos társadalmi és anyagi helyzetű fiatalok házasodjanak össze.

Ha a két fiatal vállalja egymást, akkor a bejelentést megtehetik a kollégák előtt, a barátok és az ismerősök előtt is.

Az eljegyzettek viselkedjenek úgy, hogy látszódjon az összetartozásuk. Tiszteljék egymást akkor is, ha a másik nincs jelen. Jelenjenek meg többször együtt, viselkedjenek természetesen.

Az eljegyzés a házasság előtti állapot. Régen és manapság még falun nagy vacsora alkalmával jelentik be a fiatalok, és gyűrűhúzással pecsételik meg. Ekkor már körülbelül illik jelezni a házasság-kötés időpontját a másik félnek és a rokonoknak is. A jegyesség ideje változó: egy évtől akár két-három évig is tarthat. Ez az idő arra van, hogy a leendő házasok megismerjék egymást. A mindennapi találkozás, a sűrű együttlét megmutatja mennyire tudják egymást elviselni. Jó iskola ez arra, hogy a férjjelölt munkabírása, a társadalomhoz való viszonya megnyilvánuljon. A leendő háziasszony háziasságára is fény derül. Próbaidő ez tehát mindkét fél számára. Ha ekkor derül ki, hogy mégsem tudnak együtt boldogulni, annak nincs jogi következménye. Búcsúzzanak el illendően egymástól, ne rossz emlékként őrizzék a közösen eltöltött időt.

Montreali Bazinagy-Bazilika

http://photo.photojpl.com/tour/08mreinemonde/08mreinemonde.html

egyperces...

Jelentés az emberekről
 

- Az Internet hatalmas lehetőség az ember előtt - mondta barátom, Ramon, majd folytatta. - Szinte a világ minden táján élő emberrel kapcsolatot lehet teremteni. Csodálatos és fantasztikus dolog. Tarthatnánk a kapcsolatot könnyen, ha végre nem félnél az újdonságoktól!

Igazán komolyan nem is foglalkoztam ezzel a manapság oly népszerű technikai vívmánnyal, de miután lassan lejáróban volt a szabadságom, és az utolsó pillantásokat vetettem Dominika csodálatos tengerpartjára, elgondolkodtam. Valóban jó dolog lehet, az otthoni kényelmes fotelomból bejárhatom az egész világot, és barátommal is bármikor cseveghetek. Így mielőtt felszálltam a gépre és búcsút intettem neki, ígéretet tettem, hogy a viszontlátás az Interneten lesz pár nap múlva. Hazaérve az első dolgom volt, hogy elintéztem a világháló bevezetését. Izgatott voltam és ismerkedtem a bűvös szavakkal, amiket eddig még szinte nem is hallottam. Chat, e-mail, skype, hát lassan egy új nyelvtudás került a birtokomba egy hónap alatt, hihetetlen. Barátommal is sikerült felvennem a kapcsolatot, hálás is voltam neki, amiért meggyőzött, hogy végre adjam be a derekam. Egyre több ismeretlen ismerősöm lett, és sokat tanultam az új barátoktól. Megismerkedtem távoli kultúrákkal és tájakkal, amiket talán soha nem lett volna módom megismerni.

Januári éjszaka volt, mikor a szokásos barangolásaim egyike közben elsötétedett a képernyőm. Nem vagyok egy szaktekintély a számítástechnikában, így az első riadalom után két könnyűsúlyú balhorgot helyeztem el a monitoron. Sok sikerrel nem jártam, ezért éppen azon gondolkodtam, hogy kung-fu tudásomat is előveszem, amikor egy felirat jelent meg a fekete képernyő közepén. Miután a felirat idegen nyelvű volt és számomra értelmezhetetlen, bátran és határozottan nyomtam egy entert, majd csak lesz valami alapon. Úgy látszik, lassan kiérdemlek valami alapfokú bizonyítványt, gondoltam, mert valami történt. Egy földgömb jelent meg a felirat helyén és villogott. Pár másodpercig tartott ez a „bemutató”, majd egy szabályos jelentés jelent meg előttem:

Zaha birodalom

Jelentés a Földbolygóról.

Megfigyelt terület: Európa

Földi idő szerint: 2006. Augusztus 20.

Tárgy: Az emberi kapcsolatok.

Ügynökazonosító: 02902791

Megfigyeléseim alapján érdekesnek és sokoldalúnak mondanám a földet lakó lények életét. Kapcsolatrendszerük érdekes módon fejlődik. Még mindig nem képesek külső technikai dolgok segítsége nélkül a kommunikációra földi mértékekben nézve nagy távolságokban. Telefont és számítástechnikának hívott eszközöket vesznek igénybe, amiben bíznak és szinte csak ezek segítségével tartják a kapcsolatot egymással. A kézzel írt kommunikáció, amit előző jelentésemben írtam, a levél, kezd hanyatlásnak indulni. A beszédnek hívott furcsa hangok adását azonban még mindig gyakorolják. Így képesek kifejezni a nem testi kapcsolatnak hívott egyéb szándékukat és gondolataikat. Párkapcsolataikat általában fiatalabb korban a külső benyomás alapján indítják meg, a belső értékek hátrébb szorításával, de a külső benyomás ebben a szakaszban még csak kialakulóban van. Azonban mire komolyabban kialakulhatna, általában feledésbe is merül, mert változik az értékrend. A felnőtté válás idején változás áll be. Az első fontos szemlélet ilyenkor már nem a külső hatás és nem is az érzelmi lobbanás. Az anyagiak döntenek egy párkapcsolatról egyre elterjedtebben, ez kezd általánosabbá válni. Ez arra utal, hogy érzelmi hatás egyre kevesebb szerepet tölt be életükben. Sokadrangú kérdéssé válik. A legfontosabb az anyagi biztonság, és ezért mindenre képesek. Tapasztalataim alapján a női egyedek a fogékonyabbak erre, ami abból adódik, hogy komolyabb társadalmi szerepet, vezetői pozíciót még mindig a férfiak töltenek be, és anyagilag jobban dotáltak. Bár a fejlődést mutatja, hogy egyre több vezetői pozíciót a gyengébbik nem tölt be, ami jelentős fejlődés az elmúlt ötven évet figyelembe véve. Ez pozitívnak értékelhető a fejlődésben, és sikerként könyvelhető el. A férfi egyedek sem bánják, ha a kiválasztott hölgy anyagiakban bővelkedik, mert ennek köszönhetően már előfordul, hogy fordított a helyzet. Negatívum viszont, hogy ez egyre több esetben nem a helyes irányba befolyásolja a párkapcsolatokat. Az esztétikai látványt és egyéb értékeket ilyenkor félredobják, az életkorbéli különbségeket sem veszik figyelembe. Kizárólag az anyagiak miatt képesek az érzelmi hazugságokra, és komoly stratégiát találnak ki a hamis érzelmek bizonyítására. A párkapcsolat az európai országokban szinte sablonos. Bejegyzett párkapcsolat egy hivatalosnak hívott dokumentummal igazolva, némi szaporulattal, de mellette párhuzamosan egy vagy több kapcsolat is életképes, titkos jelzővel ellátva. Ezek általában csak a testi örömszerzés célját szolgálják, de hihetetlen naivitást feltételez az, hogy szerelemnek hívják ezt is és meggyőződésük, hogy ők a körülmények áldozatai. Azonban van, hogy valóban tiszta érzelmek bontakoznak ki ilyenkor. Ezek letisztultabb és a valósághoz közel álló érzelmek, de beárnyékolva a hivatalosnak hívott kapcsolattól. Hazugságok sokaságával képesek együtt élni az emberek. Ugyanakkor különféle díjakkal jutalmazzák társaikat, akik mindezt a mozinak hívott filmekben bemutatják. Érthetetlen számomra, hogy miért jutalmaznak egyéb embereket romantikusnak hívott filmekben földi javakkal, amit itt pénznek hívnak, amikor ők is ugyanezeket teszik, de úgy látszik, ez itt inkább amolyan rituálé, különösebb jelentősége nincs. A földlakók alapjaiban barátságosak, de meggyőződésem, hogy sok olyan rossz tulajdonság gátolja őket a kapcsolatok kialakulásában, mint az irigység, harag, rosszindulat. Ez sajnos nem a helyes irányba sodorja a civilizációjukat, rengeteg olyan káros hatást gyakorol az életükre, amit még nem tudnak felmérni. Szinte a semmiből képesek felemelni egy általuk kiválasztott személyt, és bálványozni, de szinte pillanatok alatt akár vissza is lökik a semmibe. Nehéz megfejteni a kapcsolataikat. Olykor a tömegakarat érvényesül, amolyan falkaszellem ez, és ha több ember rajong valakiért, akkor ő népszerűvé és elismertté válik. Vannak a kényszerből kialakult ismeretségek, amik munkahelyeken alakulnak ki, ebben nagy változás nem állt be az elmúlt évtizedekben, bár egyre erősebb az egymás eltaposása a ranglétrán való feljebb jutásban. Gátlástalanul hazudnak, és rágalmazzák társaikat, csak hogy ők legyenek az elismertebbek és jobban jutalmazottak. Persze a szembesítéskor általános a tagadás, és egy harmadik személyre való utalás. Nyomát sem látom még a közösségekben az őszinte tiszteletnek és egymás iránti elkötelezettségnek, az összetartásnak. Mindenki a saját törekvéseit igyekszik célba juttatni, és a siker érdekében nem riad vissza semmitől. Miután különböző rétegekbe sorolják magukat, és nem az egyforma életminőség elérésén munkálkodnak, mindig ezzel kell majd szembesülniük. Az életük egy nagy verseny, mindig a feljebb jutás a cél, így nem marad idejük az életet élni és élvezni. Tanulmányaim alapján érdekesnek találom jelenleg azt az alapgondolatot, hogy azért hoztuk létre a földi kolóniát, aminek múltat és történelmet is kreáltunk, hogy bizonyítást nyerjen, egy életforma csak akkor életképes, ha közösen, egymást segítve él, és az őszinteség irányítja életüket. Az ember képtelen elérni azt a szintet, hogy felismerje: a legnagyobb kincs nem anyagi javakban mérhető, hanem a tiszta szívben és a közösség erejében. A legnagyobb ajándék pedig a szerelem, amit megbecsülni, és folyamatosan táplálni kell. Hogy ezt felismerjék, még számos csalódáson kell túl lenniük Van pár dolog, amiben egyetértenek a földlakók, és olykor már próbálnak közösen tenni dolgokat, de ezek sajnos megkésve történnek, akkor, amikor valami katasztrófa sújtja őket. Ez nem vonható párhuzamba a párkapcsolatokkal, inkább a segítő szándék alapjait látom megvalósulni. Összegezve a jelenlegi jelentésemet, az emberi kapcsolatok illetve a párkapcsolatok jellemző tulajdonságai a hazugság, anyagi érdek, kihasználás, csalás. Vannak már javulásra mutató jelek, de ez még elenyésző, kezdeti stádiumban lévő kezdeményezések. A földi ember az elmúlt évtizedekben hiába fejlődött technikailag és hiába modernizálódott, egyre messzebb kerül attól, hogy kapcsolatfelvételre alkalmas legyen velünk, Zahákkal, a teremtőkkel. Nem látom helyesnek azt a lehetőséget sem, hogy bújtatva és titokban továbbra is segítsük életüket és bármilyen számukra új technikai fejlődést csempésszünk életükbe. Az a nép, aki nem becsüli az életet és képtelen az őszinteségre, az egyenlő élettér megteremtésére, a közös kapcsolatok tiszta kialakítására, annak nincs jövője és hosszú távon életképtelen. Társadalmunknak köszönöm a lehetőséget, hogy én voltam az, aki ezt a kísérletet végig figyelemmel kísérhette, és remélem, hamarosan csatlakozhatom újra népemhez. A projektben megbeszélt időpontban és helyen várom a lehetőséget a csatlakozásra.

Döbbenten ültem, és csak néztem ki a fejemből, nem értettem semmit. Már harmadszor olvastam végig a leírtakat, amikor a képernyőm újra sötétségbe borult. Most kevésbé lepődtem meg, az olvasott jelentés tartalma kavargott a fejemben. Elgondolkodtam, vajon mi lehet ez, és egyáltalán, hogy kerültem erre az oldalra? Ki lehet az, aki ilyen jelentéseket ad le az emberiségről? Igazán nem is a jelentés tartalmának valósságát vontam kétségbe, hanem a történtek zaklattak fel. Hirtelen visszatért az élet a gépembe, és a megszokott ikonok ott voltak a monitoromon. Miután nem régóta rendelkeztem az internettel, gondoltam, felhívom távolban érő barátomat, hogy elmeséljem a történteket, hátha van rá valami magyarázat, és talán valami mentésféle automatikusan bekapcsolt a gépemben. Egy kézzelfogható bizonyítékot ki lehet csikarni ebből a masinából, csak érteni kell hozzá. Gyors tárcsázás a mobilon Ramonnak, ő lesz a megoldás. Barátom a második csörgés után vidáman üdvözölt. Dióhéjban felvázoltam a történteket, majd vártam a válaszát. Hangosan nevetni kezdett, amin meglepődtem. Mentegetőzésbe kezdtem, hogy tudom, hihetetlen a dolog, de értse meg, ez megtörtént és igazán nincs kihez fordulnom, és ha igaz barát, akkor segít, és nem kinevet.

- Lecsi, ne haragudj! – kezdett végre bele, de még a kacagás ott volt a vonalban. - Emlékszel, amikor itt voltál nálam, a nyaraláson?

- Emlékszem, persze, de mit akarsz ezzel? - kérdeztem, és nem tudtam összefüggésbe hozni a dolgokat.

- Amikor elmentél, pár dolgot itt hagytál nálam, többek között újságokat. Akkor olvastam egy pályázatot a Hihetetlen magazinban, hogy más szemmel mutassuk be a jelenlegi világot. Nos, gondoltam, írok egy rövid történetet én is. Amit olvastál, az én pályázatom anyaga, csak gondoltam, belépek a gépedbe, és hagyom, hogy te is átolvasd. Tudod, ezek a dolgok a mai számítástechnikában már rutinnak számítanak. Nos, mit szólsz hozzá? Tetszett? - tette fel a kérdést.

- Tudod mit, Ramon? – nevettem már én is. – Tetszett!

(LZs)