formátum fele

2021.02.01. 18:49, magam2

minden ami erdekes lehet

egyperces...

Micsoda hétvége

Harapóhörcsögi zenei fesztivál.

Ismét jelentõs hétvégi napra ébredtek Harapóhörcsög lakói. Eljött az ideje az ilyenkor megrendezésre kerülõ Hörcsögpusztai Zenei Napoknak. Már kora hajnalban, helyi önjelölt zenészek keresni kezdik a Szent Basszuskulcsot. Ezt fennhangon többször is elismétlik, hogy a szomszédok, sõt az egész utca tudomására hozzák. Hangszerek használata nem kötelezõ. Bár a kis fabódék környékérõl messzire hallatszik a köcsögdudaszerû hang. A szeretõ szülõk reggeli helyett gyermekeiknek elhegedülik nótájukat, így áldozva az egészséges táplálkozás oltárán is. Az éhgyomorra születõ dalok többsége sokáig népszerû. Már-már szájhagyomány, melyet az asszonyok ilyenkor szokásos ajakdísze is nagyban elõsegít. Nemcsak a szájból hangzanak el feledhetetlen remekmûvek, hanem a mély, mögöttes gondolati tartalom is képviselteti magát. Ezt jelbeszéddel, mutogatással adják egymás tudtára a zeneileg magasan iskolázott családtagok. E község adott már a világnak néhány nagyon híres karmestert. Tudvalevõ ugyanis, hogy itt mûködik az ország egyik legjobb mûvégtagokat készítõ egyesülete. Hozzáértésük a felsõ végtagokra korlátozódik, mivel a másik pálmát Lábatlan tudhatja magáénak. A nap további izgalmas része, amikor a duettek lassan összeállnak kvartettekbe, sõt nem ritka eset errefelé a sextett sem. Ezt viszont gyakran csak estefelé érik el. De ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe, legfeljebb csak a közeli kiskocsmáig, ahol ezen a jelentõs napon, ott kottafejeket szolgálnak fel, hónaljból kirántva. A sarokasztalnál már jelen van a Hörcsögi Kesergõ Dalárda. Belekezdenek híres slágerükbe, melyben a "bezzeg a mi idõnkben" kifejezés a refrén. Az asszonykórus dél körül csatlakozik hozzájuk. Az õ repertoárjukat most inkább nem sorolnám fel. Külföldi slágereket itt nem adnak elõ. Jól elrejtik, mivel a zenei CD hamisítást a törvény bünteti. A kocsmáros ezen a napon nem ad hitelt. Ingyen még mást sem Ez a két szó különben is üti egymást, mint most éppen az asszonykórus a dalárdát. A szóda erejével tisztítanak maguk körül. Itt még használatban vannak a régi, erõs szifonok. Ha valami hitelre van, azt vissza kell adni, ami ingyen van, nem lehet hiteles.
Délután a kulturális központ udvarán az énektanárnõ összetereli a Birka-kórust, sajnos a központ udvara szinte egybeépült már az öregek otthonával, ezért a mekegéstõl nem sokat lehet hallani. No de ez ám az igazi show, és a legszebb, hogy a kerítés túloldalán gyülekezõ kiöregedett zenészek nyalogatják...a szájuk szélét, mivel a nagy kapkodásban a tanárnõ néhányszor elcsúszik. Mármint a hangja néhány oktávval. Ez persze csak emeli a rendezvény hangulatát, és semmit sem ront a mûélvezetbõl. Az igaziból viszont annál többet.
Lassan esteledik, de még milyen lassan. Közben a fõutcán tömeg gyûlik össze egy tamburmajom mögött. A félreértés azonban hamar tisztázódik, mikor kiderül, hogy csak a község legidõsebb bácsija szeretné botjával leszedni fán rekedt kedvencét. A késõi órákban viszont már nem csak a macska rekedt. A szerény, halk szavú emberek lassan nyugovóra térnek. Büszke sóhajtással húzzák magukra a takarót. Ismét nagy napot hagytak maguk mögött, s igazzá válik a mondás: kottával dicsérd a papot! Dehogy-ember, illetve, á-man. (Artur)