A 82 éves Brühl Ilona messze járt, de egy-egy percre még visszatért az antik bútorok között kerengő rokonai körébe. Szépen felöltöztették, és az egyik finoman megmunkált arany nyakéket is ráadták abból a készletből, melyet mindegyik lánya szívesen látott volna a sajátjaként. Már a pap is végzett, hiszen az orvos szerint csupán órái maradtak hátra.
A megkésett vasárnapi ebéd előtti éhséghez hasonlatos várakozásteli hangulat lengte körül várbeli lakásában az öntudatlan öregasszony alakját, elvegyülve a rokonok hozta orgona-, liliom- és rózsacsokrokból áradó párával.
Lányai együtt őrködtek Brühl Ilona álmán, minthacsak babonásan egyikük sem merné elmulasztani az utolsó pillanatot. Az ablakon áteső délutáni fényben az öregasszony mégegyszer felnyitotta a szemét.
- Hát, mind ittvagytok? – kérdezte szinte suttogva. – Olyan jó ez a virágillat.
Elmehet Kukutyinba zabot hegyezni. - mondjuk olyan embernek, akivel nem törődünk; mehet, ahova akar.
„Hová mész? Kukutyinba zabot hegyezni.” – e jelentésében pedig kitérő válaszként használjuk a szólást.
A zabot hegyez értelmetlen haszontalan munkát jelöl. Hasonló kifejezésünk a borsót gömbölyít vagy a jeget aszal.
A Kukutyin helynév létező településre utal ugyan, a kifejezésbe azonban feltehetően csak valószínűtlen hangzása miatt került be.
Merre található Kukutyin?
Kukutyin nevű településből kettő is létezik. Az egyik a Szeged és Makó között elterülő Ferencszállás része.
Ferencszállást 1828-ban alapította a deszki Báró Gerliczy Ferenc. A település nevét Gerliczy báró Ferenc nevű fiáról kapta. A területen virágzó dohánytermesztés folyt, a báró majorrendszert alakított ki, szerződött dohánykertészeket alkalmazott, akik az év nagy részében családjukkal együtt dolgoztak és laktak a Nagymajorban. A helyet az egykori katonai térképen így jelölték: pa Kukutyin, azaz Kukutyin puszta.
A kukutyini terület az 1880-as évek idejében zabbal volt bevetve, de az éppen akkor tetőző Maros miatt a földeken nem lehetett dolgozni. A leleményes parasztemberek nem akarták, hogy veszendőbe menjen a termés, ezért csónakokba ültek és úgy vágták le a zab "hegyét", a kalászát.
A másik Kukutyin az országhatáron túl, Romániában található. A csángók nevezik így a Prut melletti Cucuteni községet, amely a környékén feltárt neolitikumi, 5–7000 éves leletekről nevezetes. A jellegzetes, spirális motívumokkal díszített agyagedények és zsírfarú asszonyságokat ábrázoló szobrocskák készítőinek kultúrája a lelőhely alapján Cucuteni-kultúra néven került be a szakirodalomba.
Zalaegerszegtől 11 kilométerre északnyugatra, a Zala folyó mentén helyezkedik el. A települést keleten és nyugaton szőlőhegyek veszik körül. A községtől nem messze található Zalaszentiván vasútállomása. Sűrű autóbusz-összeköttetésben áll a megyeszékhellyel, Zalaegerszeggel.
Története
Első írásos említése 1414-ből való. A 16. században a törökök többször pusztítottak a településen. A század végére már lakatlan településsel vált. A 18. század elején fokozatosan települt újra a falu.
A 1871-ben az eredetileg önálló Lukafa kisközséggel egyesült. Az 1950-es évektől Alibánfa lakosságának egy jelentős hányada Zalaegerszegre jár dolgozni, de a közigazgatási és oktatási intézményekhez is Zalaszentivánra kell járni.
Nevezetességei
Római katolikus műemlék jellegű temploma a Fő uton. A falu eredeti templomát 1757-ben kezdték építeni, ám csak 1777-re lett kész; a 19. század során elpusztult. 1854-ben új, klasszicista templomot emeltek Alibánfán. A épület két kis gyertyatartója barokk. 1864-ben kibővítették, 1937-ben renoválták. Ekkor készültek el a freskói is, amelyek Szent Györgyöt és Szent Katalint ábrázolják.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
