Ha kellőképpen ecetes vízben áztatja lábait, felpuhulnak a bőrkeményedések és könnyebben eltávolíthatók.
A bőrkeményedést a következőképpen távolíthatjuk el a lábunkról: Konyhasót keverjünk össze egy kis vízzel, hogy sűrű oldatot kapjunk, majd helyezzük a beáztatott lábunk bőrkeményedésére. Kicsit hagyjuk állni, majd körömkefével megdörzsölve súroljuk le.
A megvastagodott bőrréteg eltávolítását meggyorsíthatjuk, ha az elszarusodott bőrt meleg szappanos vízben kefével vagy habkővel naponta ledörzsöljük. Utána megszárítjuk és glicerinnel vagy bőrpuhító olajjal bekenjük. A kezelést addig folytassuk, amíg a megvastagodott felület el nem tűnik.
Ha a bőrfelület állandó nyomását, dörzsölését megszüntetjük, és lábunk méretével, ill. alakjával egyező lábbelit viselünk, akkor a bőrkeményedés magától is megszűnik. Vegyük figyelembe, hogy a bőrkeményedés bármikor újraképződhet, ha az okot nem szüntetjük meg.
Ha a bőrkeményedés nagyon vastag és erős, pedikűrössel távolíttassuk el, saját magunk ne foglalkozzunk kivágásával, mert könnyen sérülést okozhatunk a bőrön.
A szezonális influenza és a H1N1 igazán kellemetlen betegségek. A beteg számára a láz, a fájdalmak, a hasfájás és a szédülés kombinációja borzasztó lehet. Ám az influenzaszezon beköszönte előtt van néhány tipp, amivel megelőzheti a betegséget!
1.Egyen antioxidánsokban dús ételeket! Olyan élelmiszereket válasszon, amelyek erős és sötét színűek, mint a piros szőlő, gránátalma, spenót, paradicsom vagy a szeder!
2.Pihenjen elegendőt! Jót tesz immunrendszerének, ha mindig kialussza magát, és legalább 7 órát pihen éjszakánként.
3.Nevessen! A kacagás növeli szervezete immunitását és ellenálló képességét a megfázással és az influenzával szemben. Nézzen vicces sorozatokat vagy videókat, vagy hívja át barátait egy vidám vacsorára!
4.Relaxáljon, vagy meditáljon minél többet! Mindennap próbáljon legalább 5 percet meditálni, pihenni és a lélegzésére figyelni!
A ma dollárjelként közismert $ - egy vagy két vonallal áthúzott nagy S betű - számos állam fizetőeszközének szimbóluma.
A $ jelet eredetileg a spanyol-mexikói Pesonál használták - kezdetben az arany súlymértéke volt.
Az 1780-90-es években az Egyesült Államok, az amerikai fizetőeszköz bevezetésekor átvette a jelet. Mivel az amerikai angolban a mexikói pénzt „spanyol dollárnak” vagy „spanyol tallérnak” nevezték, a név dollárra módosult.
Az Egyesült Államokon kívül még számos ország átvette a jelet és a dollár elnevezést, többek között Ausztrália, Jamaica, Brunei, Kanada, Zimbabwe és Libéria. A $-jel előtti rövidítés mutatja, hogy mely ország pénzneméről van szó, pl. US $
A $-jel az 1770-es években tűnt fel először, a spanyol-Mexikó és Észak-Amerika között zajló kereskedelemmel kapcsolatos írásokban. A jel pontos eredete nem ismert, de az egyik legelterjedtebb és leghihetőbb magyarázat szerint a Peso rövidítéséből (Ps) alakult ki, mégpedig úgy, hogy a P idővel egy vagy két vonallá egyszerűsödött és ráírták az S betűre. Régebben egy függőleges vonallal írták, majd ezt felváltotta a kettős vonal, újabban ez megint kezd kimenni a „divatból”.
Az angol dollar szó a holland daalder, daaler formán keresztül az alnémet daler (tallér) szóra vezethető vissza.
Találkozás egy szerelővel, az élettel, a halállal és a szeretettel
A fürdőszobámban az összefolyónál újra és újra feljön a szennyvíz. Évente legalább egyszer. Ilyenkor ki kell hívni a szerelőt, és én mindig ugyanannak a mesternek szólok. Alacsony termetű, inas, fürge beszédű kis ember. Felcsattog a dögnehéz, piros motoros gépével meg a hozzá tartozó összekarikázott csővel a harmadikra (lift nincsen), és némi berregés meg pár ezer forint árán kimossa a burkolat alatti csövekből a lerakódott piszkot. Tavaly, amikor ilyentájt, ősz elején nálam járt, kendő volt a fejemen. Közvetlenül a kemoterápiás kezelésem után történt. Akkor elmesélte, az ő felesége is rákos. Na, nem mellrák első stádiumban, mint az enyém volt. Az ő feleségét valamilyen vérképző szervi kór támadta meg. Több éve tart, de ha nehezebben is, úgy néz ki, szintén rendbe jön. Aztán most szerdán megint ki kellett hívnom a szerelőt a piros motoros gépével. Mielőtt felhúzta a gumikesztyűjét, szóvá tette, milyen szépen kinőtt a hajam, és mennyire örül, hogy teljesen jól vagyok. Mosolyogva kérdeztem vissza: hát a kedves felesége? Meghalt, mondta a kis ember. Még a nyáron, júliusban. Hirtelen történt. Egy napon elkezdett gyengülni, állandóan az ágyba kívánkozott. De remélte, hogy megerősödik, és csak egy hét után volt hajlandó bemenni a kórházba. Három nap alatt vége lett. A szervezete nem fogadta el a felkínált vért. Pont aznap halt meg, amikorra az orvosok konzíliumot tűztek ki, hogyan tovább a kezelésével. Ahogy a történetet hallgatom, le kell ülnöm egy székre. A kis ember meg csak áll, és ahogy mesél, egyre a piros gépére mered. Hallgatok, és arra gondolok, én megúsztam, de én is lehettem volna az ismeretlen asszony helyében. És hogy amióta beteg voltam, nincs nap, hogy ne gondolnék a halálra. Előfordul, hogy többször is. Nem úgy, hogy félek tőle, parázok, vagy ilyesmi. Hanem olyan "memento mori"-szerűen (emlékezz a halálra). Hogy egyszer eljön, nem tudni, mikor, és hogy egyáltalán nem mindegy, mi történik addig. Nem mindegy például, hogyan szeretjük a másikat, aki ott van mellettünk. Amikor a kis mester mostanában hazamegy, és az üres lakás fogadja, arra gondol, az asszony csak azért nincs otthon, mert kórházban van. Nehéz szembenéznie vele, hogy nincsen többé. Pedig a felesége nagyon rosszul viselte a betegséget. Világéletében pezsgő, tevékeny teremtés volt, meséli az özvegy, kínozta a gyengesége, a tehetetlensége, és az ostor sokszor a férjen csattant. Hiszen ő állt hozzá a legközelebb. Az asszony néha olyasmiket vágott a fejéhez, hogy a barátok, ismerősök mind azt mondták: ezt már nem lehet eltűrni. "Hogyne lehetett volna? - mondja a kis ember. - Mindig, amikor valami bántót mondott, arra gondoltam: de hiszen ő a beteg, nem én. Halálos beteg, és én sértődjek meg? Ezt nem tehettem vele." Sóhajt egyet, felhúzza a kesztyűt, és bekapcsolja a gépet. A piros masina felberreg. (RV)