A természet gyönyörű színekkel kényeztet bennünket ősszel, és ha kertünket is eleve úgy rendeztük be, a sárga, piros és barna sokféle árnyalatában virítanak a levelek és akár a bokorvesszők is. Októberben még nyílik néhány virág, de lassan felettük is eljár az idő. Viszont megőrizhetjük élénk színeiket a borongósabb téli napokra, ha a fűszer-és gyógynövényekhez hasonlóan megszárítjuk őket.

Lehet kísérletezni, de érdemes inkább azokkal a virágokkal és díszfűfélékkel próbálkozni, melyek a szárítás során megtartják formájukat és színüket. A szárításra szánt szálakat legjobb, ha szép időben, késő délelőtt és kora délután (11-15 óra) közötti időszakban vágjuk le, amikor a harmat már felszáradt és a virágok is kinyíltak.

A módszer ugyanaz, mint a fűszernövényeknél: a kis csokrokat fejjel lefelé, szellős, árnyékos helyen felakasztjuk, mert a tűző nap kifakíthatja a színeket, ráadásul az így megszáradt szirmok, levelek könnyebben törnek.

Az egyik nagy klasszikus természetesen a rózsa, hiszen ki ne őrizte volna meg az első randin kapott vörös rózsát, vagy az esküvői csokrát. Talán sokan ismerik a hajlakkos módszert: a megszáradt rózsafejeket (de más szárított virágokét is) lefújhatjuk hajlakkal, így a színük még élénkebb lesz. Az idővel rátapadt port alacsony fokozatra állított hajszárítóval távolíthatjuk el, mert a portörlést nem biztos, hogy túlélik a törékeny szirmok.

Az igénytelen, sok színben pompázó szalmarózsa (Helichrysum bracteatum) egykor nagyon gyakori egynyári virág volt a kertekben, virágkötők ma is előszeretettel használják szárítva.

Az egynyári borzaskata (kerti katicavirág) (Nigella damascena) filigrán virágai nyáron szintén gyönyörű színfoltjai a kertnek. Az elvirágzás után érdemes kivárni a magház kifejlődését, mert szárítva nagyon mutatós.

Szintén klasszikusnak mondható a kerti golyófüzény vagy bíborka (Gomphrena globosa), melynek szára szárítás után sem törik olyan könnyen.

A sóvirág (Limonium sp.) a szárazcsokrok, koszorúk hálás alapanyaga, hiszen rengeteg színben nyílik. Magyar változata (Limonium gmelini ssp. hungaricum) ősszel lilába borítja a Hortobágyot, de ne onnan szedjünk, mert védett!

Ha már a lilánál tartunk: a remélhetőleg korábban megszárított levendula mellé jöhetnek a szamárkenyér (Echinops ritro) kékes-lilás gömbfejei, a kék iringó (Eryngium planum) és afüzéres díszcsorba (Liatris spicata) virágai.

Kék iringó

Csokrok gyakori díszítője a fátyolvirág, azon belül pedig egyik kedvencem, a rózsaszín változatGypsophila paniculata x repens 'Rosenschleier'.

Ilyentájt száríthatjuk a lampionvirág narancssárga kapszuláit, a hortenziát, az articsóka, a varjúháj vagy az aranyvessző virágát, illetve a komlót.

Ha megszáradtak, szépen elrendezhetjük őket vázában, fellógathatjuk a kis csokrokat itt-ott a lakásban (ha nem a feng shui szárazvirág-ellenes bágua irányzatát követjük), de korán sötétedő téli estéken gyárthatunk illatos potpourrit, szép koszorúkat, ajtódíszeket, pl. így.(szinesőtletek)