SZAKONYI Károly

TUDATOM, JÓL VAGYOK

Letisztult hangon, érett humanitással mondanak véleményt a világról Szakonyi Károly elbeszélései. A kötetcím természetesen ironikus: a háború idején, egy friss hulla s egy szerettei után epekedő katonafiú szomszédságában íródik a családot megnyugtató tábori lap: Tudatom, jól vagyok. Az írót ebben a helyzetben nem a csattanós ellentét vonzza, hanem az emberi természet rejtelmessége, a körülmények megszokása, vagy megszokhatatlansága, a lelki mechanizmus, amely a borzalmak elviselését lehetővé teszi. A novellák azt kutatják, milyen az ember? Hogyan fajul az idegennel szembeni gyanakvás gyűlölködő agresszivitássá (Idegen a hegyen), miként lesz a menyasszonya után hisztérikusan vágyakozó, sajnálni való kiskatonából durva, bosszúra szomjas őrvezető ("Haditudósítások" a múltból). A fasizmus, a háború, a személyi kultusz korabeli hadsereg élménykörét idéző, meg a szűkebb életkörben, privát helyzetekben játszódó novellák között az emberi lélek iránti beható érdeklődés teremt kapcsolatot. Értelmetlenül, sőt idegenül áll egymással szemben a kiegyensúlyozott, jó szándékú köznapiság és a szellemi, lelki izgalmak válságok modern világa (A világ közepén), a családi életet sokáig nem leplezhető törések szabdalják összevissza (Szép nyár), a szerelmi bonyodalmak nemcsak a megcsalt felet és a gyereket sújtják (Anya a fiával), hanem a bújkáló, önmaguk és a világ előtt szégyenkező szeretőket is fojtogatják, tragédiába kergetik(Szállóvendég). A kötetben megnyilatkozik Szakonyi szatirikus tehetsége is (Két róka; Üdülőövezet), de az alaphang a komoly, leginkább a tények leírásával segíteni kívánó részvété. Ez korántsem jelent engedményt a pedagógiai célzatú, didaktikus igénynek: mindig a tények, az élethelyzetek sugallják a szerző mondandóját, tömören, pontosan, a legjobb írásokban már-már látomásos képi koncentráltsággal.  (Legeza)