olvasó - sarok...

Ernest HEMINGWAY

A KILIMANDZSÁRÓ HAVA
(Válogatott elbeszélések)

Szász Imre válogatásában jelent meg ez a novelláskötet attól az írótól, akit már életében legendakör övezett. Hemingway - mert hiszen róla van szó - gazdag életútja nyomon követhető írásai változatos világában. Személyes élményeinek szinte kizárólagos szerepe van a színhely, a cselekmény, a figurák kiválasztásában és megteremtésében: a halászat (Valami véget ér), a vadászat (Francis Macomber rövid boldogsága), a bokszolás (A bokszoló), a borivás (Tiszta, világos kávéház) mind részei az író legendájának. 
Első jelentős novelláinak főhőse Nick Adams - apja orvos, úgy mint Hemingwayé -, aki szembetalálja magát az erőszak világával, brutalitásával, mely alapvető élményévé válik (Indián tábor; Az orvos és a felesége; A Nagy Kétszívű folyón). Már ezekben a művekben is érvényre jut a szerző erkölcsi világképe; a bátorság, a szenvedések elviselése, az emberi méltóság megóvásának fontossága jelentik számára a legnagyobb értéket. Ennek központi jelentősége még egyértelműbben megnyilvánul a Francis Macomber boldogságában, ahol egy másik értékrenddel - a pénzvilágtól megromlott életformával - ütközteti a vadászvilág természetesnek tartott erkölcsi rendjét. 
A kötet többi hőse félelmet nem ismerő, a körülmények szorításában helytálló, többnyire magányos és bátor férfiak, akik nem alakítják életüket, hanem majdnem szótlanul (gondolkodás nélkül) elszenvedik. Ezeket a reménytelen és kilátástalan életeket (Tiszta, világos kávéház; Az orvos és a felesége), különös élethelyzeteket (Macska az esőben) szenvtelen tárgyilagossággal jeleníti meg a novelláiban, amelyekben az üres közhelyek, érdektelen szavak mögül fölsejlik a dráma, a tragikum. A halál - mint állandó motívum - az egész életművön végigvonul (Egynapi várakozás; Indián tábor). 

Hemingway írói technikája - sallangmentes stílus, tömörség, elhallgatás, aprólékosan építkező párbeszédek, kevés leírás - egyfelől rendkívül kifejező, másfelől időnként modorossággá válik, ahol a naiv filozofálgatást és az olcsó szentimentalizmust engedi érvényesülni. Prózája erősen kötődik a behaviorizmushoz: az embereket a cselekedeteik alapján való jellemzés kizárólagosságához, a lélektani ábrázolás elhagyásához, amely szinte a Thomas Mann művek ellenpólusát sejteti. 
A 26 novella kitűnő fordításokban (Ottlik Géza, Lengyel Péter, Déry Tibor, Sükösd Mihály) olvasható. (Legeza)