A szomszéd tehene

Elfordította a kulcsot, majd kézikocsijával megkezdte napi rutinját. Rövid vásárlókörút, kis beszélgetés a barátnőkkel, pihenés a közeli parkban. Takács Lajosné minden napja hasonlóan telt, mióta cukrász férje egy hosszú betegség után magára hagyta. A kis Anna már húsz éve nem lakik velük, egyedül neveli kislányát az ország másik végében, mert Sára apja elhagyta őket egy 10 évvel fiatalabb nő miatt. A hétvégén csajos napok jönnek, hármasban a nyakukba veszik a várost, fodrász, kozmetikus, állatkert, mozi. Holnap érkeznek a lányok, három hónapja nem találkoztak, csak telefonon tartották a kapcsolatot. Az a fránya internet, Anna mindig győzködi, hogy vezettesse  be és akkor gyakrabban tudnak beszélni, meg valamilyen programmal, ingyen is tudnának beszélni, úgy, hogy láthatná is az unokáját, de nem. Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy tanuljak, mondogatja mindig mikor lánya felhozza a témát. Vannak akik már nem képesek fejlődni. Eleget tanultam mikor kislány voltam, nincs kedvem az új dolgokhoz. Még hogy a jó pap holtig tanul. Ő biztos nem szenvedett a számtannal az elemiben. Tanultam már eleget és annak sem lett meg a kellő eredménye. Élelmiszerbolti eladó, harmincöt év egy üzletben. Olyan hűséges vevőkörrel, amit még a szomszéd nagyáruház igazgatója is irigyelt. Ideje meglátogatni a bank automatát. A hétvégi csajos  napra kell egy kis mozgó tőke, a kis Sárának születésnapja lesz, már a tizedik. A gondolatok cikáznak Aranka fejében miközben az automata gombjait nyomkodja, gépiesen.  Egy újabb hitel, pedig csak 23-a van, még legalább két hét a nyugdíjig, de ez az ötvenezer forint kell a hétvégére, még kevés is. Az étkezés megint háttérbe szorul. Minek annyit enni, csak elhízik az ember. Menjünk haza, ideje egy kicsit takarítani.
Hazaérve a bevásárló szatyor a konyhapulton piheni ki a kirándulás fáradalmait, benne fekszik, megbújva az a kis far-hát és tepertő, ami az elkövetkező napok menüsora lesz. Minden a helyére kerül, és a fagyasztóból is kikerült a kacsa nyaka egy jóízű leves főszereplője. Éppen rottyan egyet, mikor csengetnek. Aranka az ajtóhoz lép, és látja, hogy két fiatal áll az ajtó előtt. Jó napot!  -hangzik egy fiatal nő hangja. A kukucskán keresztül Aranka felméri látogatóit. Egy fiatal szőke nő, jól öltözött, szimpatikus, tisztára mint Olivia Newton John fiatalon, mellette egy alacsony barna férfi, gesztenye barna szemekkel, olyan mint a szomszéd Gizike unokaöcse a Mátéka. Miben segíthetek? - szólt ki a meglepett asszony. - Csak pár percre zavarnánk, a segítségét szeretnénk kérni. Megtenné, hogy beenged bennünket? - Nem tudom, hogy jó ötlet-e, egyedül vagyok itthon. Csak érdeklődni szeretnénk a szomszéd ház után. - Nem tudok róla, hogy árulnák a házat. - Mekkora a ház és mekkora a telek? - Hát jöjjenek be, főzök egy kávét. Aranka beengedi a szimpatikus, de számára idegen személyeket és leülteti őket a konyhában. Szóval a szomszéd házat szeretnék megvásárolni? - Egyenlőre csak érdeklődnénk utána, nem tudja véletlenül a tulaj telefonszámát? - De tudom, egy pillanat megnézem a szobában a naptáramat. Aranka ezzel bement a szobába és a két idegen eközben az előszobában és a konyhában kutat Aranka holmija között. - Na már, meg is van. Mindig máshova pakolom ezt a naptárt. Tessék, Dr. Horváth Lajos és itt a száma is. - Köszönjük asszonyom a viszont látásra. - Nem hívják fel? - De igen, csak most sietnünk kell. 
- Akkor viszontlátásra. 
Ezzel az idegenek megszabadították Arankát az ötvenezer forintjától!   (RozványiD)