csak egy gondolat…

 

tudod furcsa szerzet az ember, mert élete során nem az fáj neki leginkább, ami rossz és ezáltal fáj, hanem az, ami jó és számára mégsem elérhető…

Mit szólsz hozzá?

jelentem, én voltam...

Mit szólsz hozzá?

egyperces…

Kávémesék: Az erdő királya, a környezetvédelem és a természetes kiválasztódás

Az oroszlán méltóságteljes bömböléssel nyitotta meg az állatok gyűlését, majd átadta a szót a királyság szóvivőjének a hiénának. Nem volt szónoki tehetséges, vagy penge esze, de volt valamije, ami ennél többet ért: rengeteg feljegyzése egy csak általa ismert odúban, azokból az időkből, amikor az oroszlán, az erdő királya még gyáva volt.

- Erdőtársak! - kezdte szónoklatát a dögevő, amiből rögtön mindenki tudta, hogy nagy baj van. - Országunk, az Erdő, végveszélybe került!

Erre mondatra mindenki megnyugodott; még nem volt példa arra, hogy a hiéna igazat mondjon, így bármi történhet, de az biztos, hogy nem végveszélyes.

- Jönnek az emberek! Vége a régi szabad életünknek.

Az állatok közül csak a medve volt elég nagy ahhoz, hogy meg merjen szólalni:

- És ha jön? Ettem már olyat.

Az oroszlán jobbnak látta, ha személyesen válaszol:

- Ezek mások lesznek. Fűrészekkel és baltákkal jönnek majd, kivágják a fél erdőt, a maradékot bekerítik. Nem ehetünk azt, amit akarunk, hanem csak azt, amit vadetetőkbe kitesznek.

Az őzikék szeme felcsillant:

- Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb télben sem kell éheznünk?

Nekik a hiéna válaszolt:

- Nem kell éheznetek, de nem is ejthettek el más állatokat.

Az érv az erdő növényevő tagjaira nem volt nagy hatással. A király finom csapással vállon veregette szóvivőjét, amitől az keresztülrepült a réten, s cizelláltabb érvekkel próbálta meggyőzni népét:

- Ezek az emberek vadleseket fognak építeni és onnan lőnek majd le minket.

Az egyik őzike, akit az oroszlán már régen kinézett magának, olyan harapnivaló husika volt, halkan megjegyezte:

- De ha szabad megjegyeznem... Őfelséged is gyakorta szokott minket vacsorára invitálni, mint főfogást.

A király felsőbbségesen sodorta félre az észrevételt:

- Én nem a saját gyönyörűségemre fallak fel titeket, hanem a természetes kiválasztódás nevében. Megeszem a gyengéket, hogy az erősek szaporodjanak.

Az őzike, mivel már tudta, hogy már így is, úgy is felkerült az étlapra, így ebből merített bátorságot:

- De felséged... nem mindegy nekünk, hogy miért esznek meg minket? Úgy hallottam, az emberek csak a kifejlett vadakat ölik le, nem a kicsinyeiket, ahogyan felséged kegyeskedik időnként.

- A magatokfajta, a tápláléklánc alját képviselő lények nem érthetik meg, hogy minderre az evolúció magasabbrendű céljai érdekében van szükség. Az evolúció biztosítja, hogy az életképtelen egyedek és fajok kipusztuljanak. Ha az ember venné kézbe az irányítást, a legjobb esetben is, minden maradna a régiben, a változás esélye nélkül. Tehát, ahhoz, hogy meghagyjuk a változáslehetőségét, mindent változatlanul, azaz az én csúcsragadozói irányításom alatt kell hagyni az erdőben.

- De mielőtt felséged kegyeskedett volna elődjét a pókot elpusztítani, azelőtt a pók uralma alatt éltünk. Ő másképpen pusztított minket, mint felséged kegyeskedik. Biztos, hogy olyan végzetes lenne, ha az ember venné át az ön szerepét? Majd megtanulunk alkalmazkodni hozzá is...

- Idegesít az ellenkezés... Ti oktalan állatok nem értitek meg, hogy a végpusztuláshoz vezet, ha nem a leggyorsabb, hanem legycsúnyább lesz a túlélő?

Erre már a mezei nyuszik is felbátorodtak:

- A csúnya is szép, ha él!

Az oroszlán megvetéssel nézett rájuk:

- Veszni hagynátok a természet szépségét?

A fent említett őzike óvatosan visszakérdezett:

- A szépség az olyasmi, amit a csúcsragadozók ismerhetnek csak? Amit jóllakottan és félelem nélkül láthat csak meg az erdőlakó? Eddig a te szemedben voltunk szépek, most az emberében leszünk. Mi változik?

Az oroszlán idegességében a bajszát kezdte rágni. Hát ezek tényleg nem értik?

- Az ember mesterséges körülmények közé terel minket....

Most újra a nyuszik vették át a szót:

- Akkor azok a körülmények lesznek a természetesek. A házinyuszi rokonaink azt mesélik, nem is olyan rossz a helyzet...

Az erdő királya látta, hogy reménytelen a helyzet; nem bírná a gyomra, ha mindenkit bekapna, aki nem érti a helyzetet, így inkább magára hagyta a természetet és elrohant, túl az erdőn, túl a mezőkön...

 

Majd meg lesz valahogy a természet az emberrel is. Ha meg nem sikerül, akkor újrakezdi a próbálkozást. Valami újabb csúcsragadozóval. (RozványiD)

Mit szólsz hozzá?

hosszú volt az éjszaka...

Mit szólsz hozzá?

tudtad…?

 

Egy női magazin felmérésére válaszoló női olvasók 70%-a helyezte előrébb a csokoládét a szexnél.
 

A vezetés közben rádiót hallgató sofőrök 75%-a énekel is.
 

Az alkoholisták 24%-a hal meg balesetben, zuhanásban, tűzesetben vagy öngyilkosság miatt.
 

Abraham Lincoln és Charles Darwin ugyanazon a napon született (1809 február 12).
 

A "gimnázium" szó a görög "gymnazein" szóból ered, melynek jelentése: meztelenül tornázni.
 

Texasban törvénytelen graffitit rajzolni valakinek a tehenére.
 

Egy szörfös egyszer beperelt egy másik szörföst, mert az elcsente a hullámját. Az eljárást aztán megszüntették, mivel a bíróság nem tudta megítélni, mekkora fájdalmat és kárt jelent valakitől ellopni egy hullámot. (világhálo)

Mit szólsz hozzá?

vigyázat, csal...!

Mit szólsz hozzá?

településeink…

Lad 

Lad (németül Lott) község Somogy megyében, a Barcsi kistérségben.

Fekvése

Hencsétől 8 km-re délre, Barcstól északra 30 km-re, Szigetvártól északnyugatra 16 km-re fekszik ez a dél-somogyi község. Mivel vasút nem vezet erre, csak közúton közelíthető meg.

Története

A mai község Magyarlad és Németlad egyesüléséből jött létre 1950-ben. A középkorban – éppúgy, mint napjainkban – Lad nevű helységként tartották számon: 1772-ben csak magyar nyelvet beszélő polgárok éltek a településen. Ahogy Somogyban több helyen is, a 18. század közepén telepedtek a németek Ladra. Új utcasorok épültek, és 1745-ben két részre szakadt a valójában egységes szerkezetű falu. A megkülönböztetés egészen 1950-ig tartott, akkor kapta vissza az eredeti, hajdani Lad nevet a község.

Az 1950-es megyerendezés előtt a település a Szigetvári járáshoz tartozott. Mivel ekkor Lad és Patosfa kivételével az egész járást Baranya megyéhez csatolták, ezért e két község a Barcsi járáshoz került.

Magyarlad

A középkorban csak egy Lad nevű helység volt a vármegye területén, mely már az1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt, tehát ekkor már plebániája is volt.

1452-ben Csapi Máté birtoka volt, aki itteni birtokait Páti Török Lászlónak adta zálogba, 1453-ban pedig a Bódogasszonyfalvi család nőtagjai a helység részeit a Csapiaknak zálogosították el. 1459-ben Csapi András itteni birtokaira szabad rendelkezési jogot nyert a királytól.

1464-ben Berényi Benedek és Geresgali Baby György új adományul kapták meg, majd 1468-ban Battyáni Péter fia, Benedek, kapta.

1489-ben a Ladi család, 1536-ban Ipoltfy János, 1550-ben Both György, 1598-1599-ben Istvánffy Miklós birtoka volt.

A török hódoltság alatt, az 1565-1566. évi török kincstári adólajstromban Lad 8 házzal volt felvéve.

Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint az Istvánffy családé volt.

1715-ben 7 háztartást írtak benne össze s ekkor a kincstár birtoka volt. 1726-1733között a gróf Rindsmaul család birtoka, 1738-ban Szily Ádám birtokába került. További sorsa Németladéval azonos.

Református temploma 1734-ben épült.

 

Németlad

A középkorban csak egy Lad nevű helység volt itt. 1745-ben németek telepedtek le Ladra. Ekkor a helység két részre szakadt és ez a falu lett Németlad.

A gróf Hoyos Miksa parkjához tartozó kis angol erdőben látható romok és szobormaradványok egy régi kolostor és templom nyomait mutatják. A hajdani kolostor birtoklását különben a Magyarlad határában fekvő Máriahegy és Pap-erdő is bizonyítani látszanak. A két Lad helység birtokosa az újabb korig a Czindery család volt, de Czindery László 1860 január 24-én bekövetkezett halálával itteni birtokai báró Wenckheim Bélára szálltak, az 1900-as évek elején pedig gróf Hoyos Miksa és gróf Festetics Kálmán volt a nagyobb birtokosa. A községbeli szép kastélyt gróf Hoyos Miksa 1910-ben építtette, a kastélyban 4000 kötetes könyvtára volt.

1875-ben és 1880-ban nagy tűzvész pusztított a településen, ekkor majdnem az egész község a lángok martaléka lett.

A település határában fekvő Tolvajvölgyet egykor sűrű erdő borította, amely a régi betyárvilágban sok szegénylegénynek a búvóhelye volt.

A településhez tartoztak Gyöngyös-puszta, Mária-major, Tiltvány- és Szentmihály-puszták is.

Szentmihálypuszta

Szentmihálypuszta a középkorban falu volt, mely már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is előfordult, tehát ekkor már egyháza is volt. 1452-ben Csapi Máté itteni birtokait Páti Török Lászlónak zálogosította el. 1459-ben Csapi András volt a birtokosa.

Az 1565-1566. évi török kincstári adólajstromban Lad-Szent-Mihály néven 8 házzal volt feltüntetve.

1593-1599 között Istvánffy Miklós birtoka volt. 1733-ban már csak puszta és a Hunyady családé volt.

Veresfalva

A Németladtól keletre elterülő Vörösfai-dűlő Veresfalva (Veresfalu) emlékét őrzi.

Veresfalva 1486-ban Dombai Ferenc, 1506-ban pedig néhai Dombai Dávid birtoka volt. 1598-1599-ben Batthyány Farkas volt a földesura.

Veresfalva a 17. század elején teljesen elpusztult.

Látnivalók

Lad egyik figyelemre méltó látnivalója a temetőben található. A 19. században épített kálvária vezet a gondosan karbantartott temetőkápolnához. A temetőkertben lévő mamutfenyő liget is védett. A közútról is látható, és könnyen megközelíthető helyen, a Szabadság tér 18.szám alatt van egy műemlék jellegű istállóépület, mely klasszicista stílusban, a 19. század első felében épült.

Kiemelkedő látnivaló a hajdani Magyarlad és Németlad határán, ma a falu közepé található, Hoyos Miksa féle grófi kastély és az azt övező park. A kétszintes, őtszáz négyzetméteres építmény alatt nagy, kétszáz négyzetméteres pincerendszer is van. A kastély ma egy vállalkozó tulajdona.

Az épület közvetlen környezetéhez csatlakozik egy harminc hektáros parkerdő, melyet 1943-ban védetté nyilvánítottak. Mivel ez a terület a zselici erdők és a belső-somogyi homokvidék határán fekszik, növényvilága rendkívül gazdag és változatos. A mocsári ciprustól a mamutfenyőig csaknem minden egzóta megtalálható. Hoyos Miksa, aki megszállott gyűjtő is volt, a kocsányos tölgy és a juhar mellé Kelet-Kínából származó szillevelű gumifát, tiszafát telepített és megtalálhatjuk a fenyőfákat is számtalan örökzöld társaságában. A parkban háromszáz évesnél idősebb tölgyek, platánok, hársak és juharok is megszemlélhetők.

Mit szólsz hozzá?

ami összeköt...

Mit szólsz hozzá?

olvasó - sarok...

 

Jules VERNE

A KÉT KIP TESTVÉR

Vernének ez a kései műve kaland regénybe oltott krimi, s persze múltszázadian és vernegyulásan tanulságos történet is: a testvéri szeretet és az igazság diadalának dicsérete. A távoli, egzotikus helyszíneken pergő cselekmény rémdrámára emlékeztető eseménysora egy új-zélandi kikötői kocsmában indul, ahol Flig Balt fedélzetmester és Vin Mod kormányos sűrű poháremelgetések között aljas tervet főznek ki a James Cook nevű vitorlás megszerzésére, melynek első lépéseként a derék Gibson kapitányt kéne eltenni láb alól. A lebujban mulatozó söpredék között nem soká kell keresgélniük vállalkozó szellemű és kalózkodásra hajló társak után, s már csak az alkalmat lesik az újdonsült cimborák a zendülés kitöréséhez. Az alkalmat azonban késlelteti egy hajótörés két életben maradobtjának - a címszereplőknek - a megmentése a talpig becsületes holland testvérpár jelenléte ugyanis rontja az összeesküvés esélyeit a Csendes-óceánon hajózó James Cookon. Az idegfeszítő várakozás után a tasmániai Port-Praslinban mégis végrehajtják gaztettüket az összeesküvés vezetői: a két testvér elveszettnek hitt tőrével meggyilkolják a kapitányt, majd a fegyvert Kip Károly és Péter poggyászába csempészik, ahol a nyomozó hatóság rá is bukkan, s mint cáfolhatatlan bűnjelet használja föl a tárgyaláson, ahol a testvéreket életfogytig tartó kényszermunkára ítélik. Innét kezdődik a történetben a testvéri összetartozás és az igazság mindenkori fényre kerülésének apoteózisa. A rettenetes körülmények és a nem kevésbé elrettentő rabtársak között híven őrzik a hollandok egymás hitét és becsületét, s a megpróbáltatások ellenére sem adják föl a reményt, hogy kiderül az ártatlanságuk. Verne egy, a korban divatozó természettudományi tévhittel oldja meg a csaknem rosszul végződő történet tragikumát. A századvégen Amerikában elterjedt hiedelem szerint a halott szemének recehártyája fényképezőgépként őrzi az élet utolsó pillanatában látott képet. Amikor a kapitányról készült utolsó fényképet barátja és üzlettársa, Hawkis úr kinagyítja, döbbenten fedezi fel a halott nyitott szemében a valódi gyilkosok képmását. 

Az izgalmakban bővelkedő történet természetesen kitűnő alkalom az író számára, hogy számos tudnivalót közöljön Ausztrália és Óceánia természetrajzáról, népeiről, kereskedelmi életéről, a gyarmatosítás históriájáról, miközben szörnyű viharok tombolnak, emberevő pápuák támadnak a hajósokra, sőt a regény szálai elágaznak egészen az íreknek az angolokkal szemben folytatott fölszabadító küzdelméig.  (Legeza)

Mit szólsz hozzá?

létra ? az meg minek...?

Mit szólsz hozzá?