egyperces...

Életre nevelés

- Marci, gyere ide, mondd meg, kisfiam, honnan van a tarhonya?

- Elvetik a földbe, kinő, learatják, csépelik.

- Nagyon jó. És a nokedli?

- Fán nő, nokedlifán. Arról szedik le.

- Hát a dinnyét?

- Halásszák. Bedobják a horgot, rajta a csali, a dinnye bekapja.

- Úgy van. És a mustárt?

- Bányásszák, a mustárbányában.

- A túrós gombócot, szilvás gombócot?

- Lövik. Repül a levegőben, puskával lelövik.

Marci ilyenkor kap egy forintot, hogy ily szépen okosan megfelelt mindenre. Évek óta folyik ez a játék, versenyt oktatgatjuk egymást e hasznos tudnivalókra. Így állapítottuk meg, hogy a hurka csúszómászó állat, három alfaja van, a tüdős, májas és a véres, és hurkapálcikával táplálkozik; többnyire épp akkor ejtik el, mikor a pálcikát le akarja nyelni, azért fityeg ki száján az a kis fadarab. Továbbá, hogy a libamájat pincékben termesztik, ott nő jó nagyra, kövérre a nyirkos, sötét falak tövén. A fruttit, zizit, tejkaramellát, szaloncukrot s más efféle nyalánkságokat az erdőn szedik, kislányok gyűjtik kötényükbe. Marci olykor fogasabb kérdésekkel is előáll.

- Honnét van a hal?

- A hal, kisfiam? Nagymama gyúrja lisztből, tojásból, élesztőből és halporból.

- A dobozos szardíniát is?

- Ugyan! Azt a disznóból vágják ki, a szalonnája alól.

- És hány doboz van egy disznóban?

- Attól függ. Általában negyven-ötven, de például Horváth bácsi, a szomszédos házmester tavaly leölt egy hízott kocát, abban százhúsz doboz szardínia volt, és még huszonöt tubus szardellapaszta. Kapott is érte egy gyönyörű díszoklevelet a mezőgazdasági kiállításon.

- És honnan van a rokfort?

- A hegyekben ered, kis rokfortpatakokban csörgedez, lezúdul a sziklákon, folyókba gyűlik, s ezek beömlenek a Nagy Rokfort Tengerbe...

- És a tenger nem árad ki?

- Nem, mert a nap felszívja a párát a sajtfelhőkbe, s onnan hull le a rokfortcsapadék a patakokba, folyókba, és így tovább.

Így ismerkedünk a mindenség nagy folyamataival, s nyitogatjuk a tudás zárait, két fáradhatatlan természetkutató, Marci meg én.  (Karinthy)