egyperces…

A gödör

Vajon miért ássák ki mindig a gödröt?

Juan már térdig állt a gödörben. Hajnalban kezdett az ásásnak, a talaj deres és kemény felső rétege nehezen engedett. De Juan nem volt abban a helyzetben, hogy tiltakozzon a munka ellen. Azt parancsolták, hogy ásson, hát ásott.

Hogy elterelje a gondolatait, megpróbált csak a mozdulataira összpontosítani. Sok gödröt ásott már ki életében, de mind közül ez volt a legnehezebb. Hiába tudta, hogyan használja láb- és derékizmait, hogyan ossza be erejét, a megszokottnál jóvallassabban haladt.

Korábban hallott egyet s mást a faluban, ezért ódzkodott az egésztől. A figyelme is minduntalan elkalandozott, hol a családja járt az eszében, hol pedig, hogy miért is kell neki mindenbe beleütni az orrát. Az igazság bajnokai végül mindig magukra maradnak, mint azok is, akik képtelenek hazudni. Ennélfogva kétszeresen is egyedül volt.

Juan megtörölte a homlokát és engedélyt kért egy cigarettára. Ez jól esett, kicsit megnyugodva folytatta. Ám ahogy mélyült a gödör, ismét elfogta az idegesség. Egy pillanatra oldalra sandított, az ismerős vidékre, ahol felnőtt. Tudta merre futnak a dombokon átvezető ösvények és észlelte a völgyben eleterülő falu messzire szűrődő hangfoszlányait. Azután ismét megragadta az ásót, hogy befejezze a munkát.

- Jó lesz így? - egyenesedett fel. De a választ már nem hallotta.

    (Tintaman)