tudtad…?

Mit tudunk a kesztyűviselet múltjáról?

A kesztyűviselés az ókorban nem volt általános. Xenophon arról tudósít, hogy a perzsák télen kesztyűt hordtak. A görögök egyes munkákhoz viseltek kétujjas kesztyűt, cheirideszt; amikor Odüsszeusz hazatér, apját kertészkedés közben találja: az öreg Laertész kesztyűt visel. Az athéni ínyencek viszont kesztyűben étkeztek. Általában azonban mind a régi görögök, mind a rómaiak a téli kesztyű viselését is nőiesnek találták.

Az antik kultúra összeomlása után a kesztyűt, mint a hatalom és méltóság egyik jelvényét, a főpapság menekítette át a középkorba. A püspök szentelésekor gyűrűt, pásztorbotot és kesztyűt kapott. A királyok, nemesek és főpapok selyemből vagy bőrből készült, drágakövekkel kivarrott kesztyűt viseltek. A lovagkorban a kesztyűt az invesztitúra, a hűbérbeadás, a magasabb hivatalba iktatás jelvényének tartották. A lovagok kihívás jeléül ellenfelüket arcul ütötték kesztyűjükkel, vagy - finomabb formában - a kesztyűt lábuk elé dobták. Ha az illető lovag a kesztyűt felvette, akkor az azt jelezte, hogy a harcot elfogadja. Schiller A kesztyű című balladájában megtörtént eseményt dolgoz fel, csak a cselekményt helyezi át Spanyolországból Franciaországba I. Ferenc udvarába. A király és az udvar előkelői állatviadal nézésére gyűltek össze, amikor egy szép és elkényeztetett hölgy vadállatok porondjára ejti le fél kesztyűjét, s gúnyosan arra szólítja fel hű lovagját, hogyha annak csakugyan olyan forró a szerelme, mint ahogy állítja, hát hozza fel a kesztyűt. A lovag habozás nélkül leszáll az arénába és anélkül, hogy haja szála meggörbülne, teljesíti a megbízatást. A szép Kunigunda kegyes mosollyal fogadja - a lovag azonban az arcába dobja a kesztyűt: "Nem kell a köszöneted, hölgyem!"

Speciális kesztyű a vastag, bivalybőr solymárkesztyű: csak a bal kézen viselték.

Úgy látszik, hogy a nők a 13. század előtt Európában nem viseltek kesztyűt. Később könyökig érő alkalmatosságokat szabtak maguknak vászonból. A kesztyűviselés fénykora a 16. század volt, ekkor már a hölgyek és urak egyaránt finom, vékony bőrből készült, illatosított kesztyűt viseltek. Hozományjegyzékek, arcképek tanúsága szerint Magyarországon a 16. században általános divat volt a nemességnél, de a 17. században már minden társadalmi réteg viseletéhez hozzátartozott.

Párizsban már 1190-ből tudunk kesztyűkészítő céhekről, Magyarországon a legrégibb adatunk a 14. századból való. A kötött kesztyűk készítői a harisnyakészítőkkel tömörültek közös céhekbe. (Bélley)