településeink…

Nemespátró

Nemespátró község Zala megyében, a Nagykanizsai járásban.

Fekvése

Nagykanizsától délre 19 kilométerre találjuk. A Nagykanizsa - Gyékényes útról Surdnál kell kelet felé fordulni Nemespátró községhez.

Története

Történelem
Hétszáz éves múltra visszatekintő község. Első írásos említése 1296-ből való: Patruh. A Pátroh szláv név minden képző és utótag nélkül vált helységnévvé. 1406-ban és 1418-ban a Pécz-nembeli Berenczei Lóránt fia, György nyerte adományul.
A török támadások a kanizsai vár ellen felvonuló csapatok által már a vár eleste előtt nagyon megviselte a falut. A kanizsai vilajet kialakítása utána pedig pátróiaknak szántani kellett járnia a töröknek Kanizsa alá, saját szántóföldjeik egy részét is a kanizsai török földesuruk számára szántották.
A település sorsa sokáig ismeretlen a levéltári forrásokban. A határbeli Patai-dűlőn feküdt a hagyomány szerint Pata község, amely elpusztult. A Goriczai dűlőben volt Pátró helye, amely szintén a török korban tűntél. A XVIII. században már több nemes lakta. Az 1710 tájáról való összeírásban úgy szerepel, hogy már török idők előtt a Bebők, a Dömötörffy, a Györffy és a Szakáll családok birtokolták. E családok sarjai, illetve az ide települők a Bögri, Bolla, Fekete, Daxner és Smodits családok. 1715-ben az összeírás nemesi községként említi. 1719-ben nemesi megerősítő oklevelet kaptak. A hódoltság elmúlásával a község nemesei tevékenyen részt vettek a megyei életben. Az is igaz, hogy élenjártak a tisztújításokban. A korteskedések károsan hatottak a lakosságra.
1703-ban Perlaky János volt a lelkész. 1759-ben és 1766-ban Perlaky Gábor kemenesaljai esperes meglátogatja a nemespátrói egyházat, mely alkalommal az iskola és a templom részére adományozás tárgyában intézkedik.
A község lakóinak többsége a reformáció megjelenésével áttért az evangélikus vallásra. Régi templomuk a török hódoltság alatt épült, de 1731-ben új templomot emeltek. II. József vallási türelmi rendelete előtt véres vallási ütközések közepette is megőrizték hitüket. Ezután nem voltak a területen konfliktusok. A rendelet értelmében torony és harang nélkül építhettek templomot ott, ahol legalább száz evangélikus család lakott. Alkalmazhattak lelkészt és tanítót is. A pátróiak - bár nem volt száz család - kijárták a királynál önálló gyülekezet alapítását. 1814-ben 557-en éltek Nemespátrón: 531-en evangélikusnak, 12-en reformátusnak és 14-en római katolikusnak vallották magukat. Az evangélikusok hangyaszorgalommal gyarapították községüket, az egyház ingatlanjait. A katolikusokkal közös harang mellé saját harangot öntöttek, új haranglábat állítottak, végül 1803-ban felszentelték új templomukat, de ez zsúptetős, torony nélküli volt. A XIX. század újabb építkezések korszaka volt a gyülekezet életében, a hívek tizenkét évre még a kocsmáltatási jogról is lemondtak, csakhogy az új templomot felépíthessék. A gyűjtések és adakozások eredményeképpen 1868-ban megkezdődött az építkezés, 1869-ben felszentelték a templomot.
A faluban lakók többsége a mezőgazdaságból, a szőlő- és gyümölcstermesztésből élt, az asszonyoknak pedig a len- és kenderfonás, illetve a szövés volt a téli foglalkozásuk. A település elzártsága miatt a hagyományok, foglalkozások kevésbé változtak. Népművészetük megőrizte kristálytisztán az ősit, az eredetit, a tiszta forrást. Az 1890. évi népszámlálás már 826 lakosról számol be, közülük 663 evangélikus, 148 római katolikus és 15 izraelita vallású.
A Milleneum évében a községi képviselőtestület tagjai nagy lelkesedéssel határozták el, hogy a bírólakra egy magyar nemzeti zászlót vesznek és a templomtérre két ezredévi hársfát ültetnek, és testületileg vesznek részt az evangélikus templomban tartandó milleneumi ünnepi istentiszteleten. Száz év telt el azóta, a hársfák ma is csodásak, az ősökre a mai lakók büszkén gondolhatnak. A templomhoz felvezető lépcső pihenőjén 1848-as emlékoszlop áll. Az építmény falán pedig I. és II. világháborús emléktáblák állnak, emlékeztetnek és figyelmeztetnek.

A második világháborúban 13 katona halt hősi halált és további két polgári áldozata is volt a szörnyű éveknek.
A község az 1940-es évek elejéig Somogy megyéhez tartozott, a második világháború után került Zala megyéhez. A községet a csatlakozás évében 1950-ben még 800-an lakták. A lélekszám csökkenését az iskolakörzetesítés és a termelőszövetkezet összevonása csak felgyorsította, noha Nemes-pátró 1970-ig önálló település volt. 1952. szeptember 30-ig Nemespátró néven szerepelt a közigazgatásban. Politikai okból az előtagot eltörölték, csak 1991. január 1-jével engedélyezték a régi név használatát.